Hazaszeretet vezette életét, S érte áldozta mindenét.
Bakancslista
Enni egy csülkös bablevest Jókai Mórral a Balatonfüredi Horváth-ház vendéglőben.
Megtanulni elengedett kormánnyal kerékpározni.
Utazni a Budapest-Vác vasútvonalon.
Hőlégballonról megnézni a Balatont.
Inni egy jó kávét a Pilvaxban.
Fogadni és nyerni a lovin.
Legyőzni sakkban Görgei Artúrt.
Megtanulni keringőzni.
Átsétálni Pestről Budára a befagyott Dunán.
Megnyerni az Európai Bajusz Szépségversenyt.
Limerick
Odaért Ignác, leült a vár tövében, S elkezdett számolni precízen, serényen, S szólt: ez majd kitart! Ám az ellen bekavart, De így sem adták fel a bátor legények.
A Gödöllő határában fekvő Babatpuszta területe a tatárjárást követően teljesen elnéptelenedett, a 18. század első feléig, a Grassalkovich uradalmi központ kiépüléséig legelőnek használták a területet. A korai, szórványos feljegyzések pásztorok beszámolóiból és későbbi lejegyzésekből ismertek csupán.
Ezek a források már az 1730–1740-es évekből említenek magyarázat nélküli állateltűnéseket, amelyek kivétel nélkül mindig éjszaka történtek minden nyom nélkül.
Több feljegyzés utal egy „alacsony, sötét alakra”, akit a legelők szélén, illetve az erdő felől láttak. A leírások nem egységesek, de visszatérő elem a kistermetű, emberhez hasonló testalkat, valamint az, hogy az alak nem mutatott tipikus állati viselkedést.
1750 körül I. Grassalkovich Antal barokk stílusú istállókastélyt építtetett ide. Az U alakú épület középső szárnyát lakásnak, az oldalsó szárnyakat juhistállónak rendezték be.
Az építkezést követő évtizedekből kevesebb beszámoló maradt fenn, de a jelenség nem szűnt meg teljesen. Az 18. század második felében ismét megjelennek olyan feljegyzések, amelyek szerint a juhállomány csökkenése nem volt egyértelműen magyarázható.
A 19. században, amikor a terület a Grassalkovich család uradalmának részeként működött, az állateltűnések újra gyakoribbá váltak. Az 1870-es évekből származó beszámolók már részletesebbek:
az eltűnések mindig éjszaka történtek
nem maradtak hátra tetemek vagy vérnyomok
a kerítések és karámok többnyire sértetlenek maradtak
Egy uradalmi vadászt bíztak meg a kivizsgálással. Jelentése nem maradt fenn teljes terjedelmében, de egy rövid kivonat szerint az élőlény nem felelt meg egy ismert vadfajnak sem. Elfogniuk vagy leteríteniük fürge mozgása miatt sosem sikerült, mivel az embereket messziről kerülte, valamint a neki állított csapdákat is rendre elkerülte. Az uradalomban dolgozók közül többen is hittek abban, hogy valamiféle pokolbéli szörnnyel van dolguk, amit csak Isten szolgája által megszentelt fegyverrel lehet leteríteni. Egyesek egyenesen megtagadták az éjszakai őrszolgálatot, annyira tartottak a lénytől, amit „Babati-fenevad”-ként emlegettek.
A 20. század második felében Babatpuszta területén ismét szervezett állattartás zajlott, többek között a Babatvölgyhöz köthető lovarda környezetében. A helyi beszámolók szerint juhokat is tartottak a legelőkön.
Ebben az időszakban is előfordultak szórványos, magyarázat nélküli eltűnések, amelyek jellemzői megegyeztek a korábbi leírásokkal. A legújabb esetekhez néhány fénykép is kapcsolódik. A felvételek egy kistermetű, szőrrel borított, két lábon álló alakot ábrázolnak az egykori Bapatpusztai templomrom közelében. Az arcrészletek nem kivehetők, mivel a lényt háttal állva sikerült lencsevégre kapni. A későbbi vizsgálatok során egyesek csak egy nagy testű kutyafajnak vélték a lefotózott lényt, de ezt igazolni sosem sikerült.
Az egyetlen fennmaradt képen az állítólagos „Babati-fenevad” látható a kép közepén, nekünk háttal. A kép a Babatpusztai templomrom mellett készült.
