Miért dőlt ki a fa a parkban?
Az Alsóparkban sétálgatva figyeltem fel egy nagymama és unokája beszélgetésére. Az unoka önfeledten mászott a zeneiskola melletti kidőlt fán, majd egyszer csak megkérdezte, miért dőlhetett ki a fa? A nagymama egy történettel válaszolt.
1956 őszén 5. osztályos lettem. Október 23-án furcsa dolgok történtek a házunk előtt a főtéren. Dzsip autók jöttek-mentek, emberek ugráltak ki az autókból, kiabáltak, és mi gyerekek nem tudtuk, hogy mi történt. Két-három nap múlva orosz katonák jelentek meg a mellettünk lévő orosz katonai hivatalban.
Aztán úgy november első napjaiban két orosz tank az ágyúcsöveiket a mi házunk felé irányítva állt meg. Az emeleten lakó szomszédok nagyon-nagyon megijedtek, és lejöttek mihozzánk lakni. Három család jött le, és úgy néztünk ki, mint egy menekült tömegszállás.
Volt egy rosszakaratú szomszéd, aki írt egy listát a kommunistákról. Nem tudom mit akart csinálni a listával, de szerencsére december első napjaiban külföldre mentek. Karácsonykor sokan összejöttünk, nagy barátságban, szeretetben ünnepeltünk.
Később, emlékszem már olvadt a hó, talán február vége lehetett, amikor a két tank ágyúcsöve mozogni kezdett, mintha célt keresnének. Így is volt, de nem a ház felé, hanem a park felé fordultak. Majd irtózatos hanggal eldördült egy lövés. Félelmében mindenki megpróbált elbújni. Amikor minden elcsendesedett, óvatosan kinéztünk, és láttuk, hogy a közelben lévő nagy fa kidőlt, a tankok pedig elmentek.
Később nagymamámmal felmentünk Budapestre. Latyakos volt még a Baross tér, és szörnyű látvány volt a Rákóczi úton a sok lerombolt ház. Az emeletek leszakadva, még látszottak a szobafalak, egy-egy ottmaradt bútordarab. A romokat még nem tudták eltakarítani, csak az utakat tették valamennyire szabaddá. Felejthetetlen fájdalmas érzés volt látni a pusztítást.
Mi gyerekek viszont a park nagy fáját sajnáltuk, majd idővel rájöttünk, hogy így még jobban lehet rajta mászni, játszani.
Vajon igaz lehetett a nagymama története?
