Poharus Péter, aki I. Nagy Lajos hűséges udvari lovagja volt, szolgálataiért a királytól értékes adományokat kapott. Ezek között szerepeltek az 1349-ben oklevélben neki adományozott birtokrészek Gödöllő (akkori Gudulleu) és Szada (akkori Zada) településeken.
Péter, aki nemesi ranggal bírt és udvari vitéz volt, napjának nagy részét a lovagi, vitézi feladatok tették ki, egyúttal az ő neveltetésébe kerültek a hat-hétéves fiúgyermekek is. Gödöllő és Szada határában létezett egy óriási földterület, melyet Gödöllő környékének messze földön híres, legjobb minőségű legelőjeként tartottak számon abban az időben, ahol a királyi lovakat tartották.
A királyi udvar kegyeltje és legkiválóbb vitéze, Péter javaslatára az uralkodó hozzájárult egy harci aréna megépítéséhez. Péter, hogy az uralkodó kedvében járjon, az arénában létrehozott vízfelszín neveként az ’Úr-réti tavat’ adta.
Az aréna nyitott volt, s alkalmas volt mind szárazföldi, mind vízi csaták megrendezésére. A vízi csatákhoz az arénát a közeli bővizű forrásból töltötték fel. A lovagok izgalmas csatákat vívtak, rendszeresen sárkányhajókkal gyakorlatoztak.
Ez idő tájt a király bányászokat küldött az ország minden részére, akik arany nyomára bukkantak a közelben. A király utasítására bányát nyitottak, ahol elkezdődött a telérek kinyerése. Az innen származó aranyból verték azt a királyi aranyforintot, aminek köszönhetően Magyarország gazdasága fellendült. Néhány évvel később a bányában egy rejtélyes baleset történt, aminek során a forrást addig tápláló föld alatti tó fala átszakadt, s a víz a tárnákba zúdult. Ez a forrás örökre elapadt, de a víz egy alacsonyabban fekvő részen újra előbukkant, ami a mai Rákos patak forrása lett.