A Máriabesnyői Nagyboldogasszony Bazilika Csuklyás Szelleme
A szóbeszéd szerint, napéjegyenlőség alkonyán a máriabesnyői Nagyboldogasszony bazilika kertjében egyedül sétálva lépések hangjára lehetsz figyelmes magad mögött. A lombokon és üvegablakokon átszűrődő holdfény rejtélyes, csuklyás alak árnyékát veti a fákra és a szent szobrokra, és halk suttogás egyre erősödő hangja repeszti meg a fagyossá váló levegőt, amiben már nem csak a te lehelleted látszik… A legenda azt mondja, hogy a szellemalak egy több mint hatszáz éves szerzetes szelleme lehet, aki a mostani templom helyén élő premontrei szerezetesek közé tartozhatott.
Történelmi feljegyzések szerint a tizenharmadik században a mostani bazilika helyén egy, a Premontrei Rendhez tartozó szerzetesek által épített templom állt. A templom a török uralom alatt elpusztult, a vidék lakatlanná vált, és az erdő visszakövetelte ami az övé. Háromszáz évvel később gróf Grassalkovich Antal a régi romok helyén újraépíttette a templomot a Szent Szűz tiszteletére. Az építkezés kezdetén, 1759-ben egy az építkezésen dolgozó gödöllői születésű kőműves-segéd, Fidler János álmot látott, ahol egy szép hajadon jelent meg előtte, és a következőt mondta neki: „Ha a templom romjai közt, ahol hajdan a főoltár állott, ásni fogsz, szép tárgyat találsz.” Ezt követő nap pedig egy rövid ásást követően meg is találta a Boldogságos Szűz Mária szobrát, ott ahol álmában látta.
Azok elbeszéléseinek nyomán, akik találkoztak a szerzetes szellemével, a jelenés igyekezett elzavarni őket az oltártól, mitöbb a bazilika területéről. Egyesek ennek következtében azt is állítják, Fidler János álmához is köze lehet a szerzetesnek, és az álomban talán nem is a Mária szoborról volt szó, hanem egészen más kincsekről, amik még mindig ott rejtőzhetnek a bazilika alatt. Fidler Úr csupán nem ásott elég mélyre…