Riport Kuffersteinné Pál Katalin pedagógussal.
A tanári pálya nem ismeretlen előtte, hiszen a szülei is tanárok voltak. Mindkét szülőjét Gödöllőre sodorta az élet.
Édesapja, Pál István –közel 50 évig- a Damjanich János általános iskola igazgatója volt, édesanyja a Petőfi iskolában tanított… ilyen háttérrel természetesnek tűnt, hogy Kati a tanári pályát választja majd. Igaz, eleinte kertészmérnöki „álmai” voltak, kertépítő szeretett volna lenni.
A Kertészeti Egyetemre felvételizett, de a „ponthiány” megakadályozta, hogy álmai valóra váljanak.
Hogyan kerültél a pedagógus pályára?
A gimnáziumi osztályából többen jelentkeztek az Egri Tanárképző főiskolára, a barátnőm hívta fel a figyelmemet a pótfelvételi lehetőségére.
Mivel a kertészetin nagyon jól sikerült a matek felvételim, így matematikából nem is kellett újra felvételizni. Édesapámmal átgondoltuk, hogy a matek mellett mi lehetne olyan opció, amiből Gödöllőn valószínűleg hiány lesz. Akkoriban nehéz volt tanári állást találni,…. az az ötletünk, hogy műszaki ismeretekkel foglalkozhatnék…. így kerültem Egerbe…
A diploma megszerzése után hol kezdtél tanítani?
1974-ben kezdtem Gödöllőn, a 2–es számú általános iskolában (a mostani Erkelben), ahová gyermekként is jártam….. tehát hazamentem.
Hosszú évekig dolgoztam ott, 6 évig igazgatóhelyettesként, újabb 6 évig pedig igazgatóként. 2011-ben mentem nyugdíjba.
Közben 1980-ban férjhez mentem, három gyermekünk született, egy fiú és két lány.
Követett-e valamelyik gyermeked a tanári pályán?
A nagyobbik lányom megszerezte ugyan a tanítói diplomát, de Gödöllőn akkor sajnos nem volt tanítói állás, így a banki szakmában helyezkedett el.
Nyugdíjasként hogy telnek a napjaid?
Boldog nyugdíjas vagyok. Szeretek szőni, hímezni, horgolni, kötni és főzni.J
Nem lettem népművész, a családom érdeke mindent felülírt, viszont kertészkedni továbbra is szeretek.
Ahogy régen a gyerekeket, most a palántáimat nevelem. J Jól vagyok! J
Milyen iskolákra emlékszel gyerekkorodból?
A gödöllői oktatásról sok emlékem van, gyermekkorom óta együtt élek vele… Szüleimnek volt egy tanári – baráti társasága. Rudnay Károly és Kungl Ferenc egyetemi tanárok, Lencsés Rezső bácsi, Winkler Nándi bácsi, Gergely Péter bácsi és édesapámék. Felvidékről érkeztek többen, a társaság nagy része itt Gödöllőn ismerte meg egymást. Gergely Péter bácsi és édesapám már régi barátok voltak.
Mi a testvéreimmel ebben nőttünk fel.
Nándi bácsi és Rezső bácsi a Petőfiben (fiúiskola) tanított, Édesanyám is velük. Édesapám Besnyőn. Én az Imre úti lányiskolába jártam, a bátyám Besnyőre, az öcsém a Petőfibe.
Ekkoriban Gödöllőn ez a 3 iskola volt. Az Imre úti volt a „mostani katolikus” régi főépületében, a Petőfi a mostani Líceum épületében, a Besnyői a vörös épületben és a mai közösségi ház öreg épületében. Mindhárom iskola több épületben működött. A Petőfinek a Szőlő utcában volt egy alsótagozata, és a Mátyás király utcában, ahol most a logopédia van. A lányiskolának (2. iskola) volt egy alsó tagozata az Imre utcában, a Bakos utcában, az alvégben. A Besnyőinek Királytelepen is volt egy épülete. Ma önálló, Montágh Imre nevét őrző intézmény. Az Imre úti iskolába lányok, a Petőfibe fiúk jártak 1958-ig. Akkor volt először vegyes osztály ezekben az iskolákban is.
1963-64-ben megépült az új Petőfi iskola a Munkácsi Mihály úton, a felső tagozatosok jártak oda.
A városban egyetlen napközi volt… mi az Imre útról jártunk a Petőfibe, napközibe.
A napközis főzőkonyha a „mozi” iskolában volt, oda jártunk ebédelni. (Ez a mai piac belső része.) Sokáig volt iskola itt. A múzeum alsó része (a mai Rétes bolttól) az ebédlő része volt. Innen vitték az ebédet Besnyőre vagy a Mátyás iskolába.
1966-ban, ahogy Gödöllő város lett, nagyon megnőtt a létszám, sok gyerek érkezett a beköltözés okán. Akkor a 2. számú ált. iskolához csatolták a református iskola épületét. Az volt a helyzet, hogy tanítottunk a református iskolában, a főépületben, tanítottunk a kis épületben (műemlék jellegű volt), a volt Gesztesi házban, a volt tanácsi épületben, az Imre utcában (a Szalai házban)… rengeteg épület között „rohangáltunk”.
1974-ben adták át a Légszesz utcai iskolát, ma Hajós Alfréd Ált. iskola.
A következő a Damjanich volt, 1975-ben kiköltöztek a vörös iskolából a Batthyány Lajos utcába. Az ötlet és a kivitelezés Pál Istvánt dicséri.
Gödöllőn különböző tagozatokat működtettek az iskolák. Pl. zenei tagozatot az Erkel, (Újvári Gézának és Újváriné Zsuzsának köszönet), a Petőfiben matematika tagozat. Édesapám Besnyőn sporttagozatot hozott létre, öttusára specializálódtak. Később ez a Hajós iskolába került át.
A katolikus iskola (a rendszerváltás hatására) talán 1992. körül indult, de az épület nem volt a katolikus egyházé. (Az iskola helyén volt az egyház plébániája.)
A Gödöllői Török Ignác Gimnázium 1955-ben alakult, Besnyőn működött.
Két egyházi középiskola: a Líceum (1991) és a Premontrei (1992) méltán képviseli ma is a városi érdekeket.
Az egyetemmel valódi kapcsolat nem alakult ki. Évente egyszer évzáró hangversenyt tarthattunk ott. Az uszodájukban sok gyerek tanult meg úszni, Benedek Bandi bácsinál.
Katikám, egy ideje motoszkál bennem egy kérdés. Minthogy mindkét szülőd jelentős tanáregyéniség volt, ez hogyan hatott rád. Inspirált vagy nyomasztott ez a helyzet?
Engem azért nem nyomasztott, mert másik iskolában tanítottak, nem ott, ahová én jártam. Élveztem nagyon, akkoriban nem volt tanár Gödöllőn, akit ne ismertünk volna.
Híres diákod volt-e?
Rengeteg!! Újvári Miklós, Rácz Barna, Benedek Kriszti….
Köszönjük az interjút!
A Jövő-szövő nagyik
