A faültető asszony legendája – ahol fát ültetnek, ott remény gyökerezik
Élt egyszer egy asszony Gödöllőn, aki nagyon szerette a fákat. Kertjében mindenféle fát meg lehetett találni: édes és fanyar gyümölcsöket termőt, örökzöldeket, lombhullatókat. Fiatal csenevészek és matuzsálemi óriások éltek egymás mellett az asszony legnagyobb örömére, aki gondozta, simogatta a fákat, beszélt hozzájuk, sokszor leült az árnyékukba a múltba révedni vagy a jövőt tervezni. Az asszony tudta, hogy a fáknak lelke van, és hogy minden fa a gyökerein keresztül érti és érzi az embereket. Megértette a fák suttogását, a széltől hajladozó ágak rezdülését, a fatörzsek mély sóhajtását. A vén gödöllői fák mellett sétálva ma is hallani a fák lelkének halk énekét.
Nehéz idők jártak akkoriban a városban, az asszony sokat gondolkodott, hogyan segíthetne az embereken. Aztán eszébe jutottak a kedvenc növényei, a fák – ha teleülteti a várost fákkal, az emberek boldogabbak lesznek. Tervét hamarosan meg is valósította. Mindig hajnalban dolgozott, hogy ne lássák őt az emberek. Kertjéből friss hajtásokat és erősebb suhancokat vitt a régi utcákra, ültetés után bőségesen meglocsolta őket, majd egy áldást hintett el a fák törzse mellett. A város néhány hónap múlva zöldbe borult, mert a fák minden éjjel megduplázták magukat. Az asszonynak igaza lett, a városlakók boldogabbak lettek, hiszen a fák virágba borultak, termést hoztak, a madarak fészket raktak – egyszóval élet költözött az utcákra. Az emberek csodálkozva kérdezték egymást, kinek köszönhetik a sok-sok fát, de nem tudták kideríteni, az asszony pedig megőrizte titkát.
Az emberek úgy döntöttek, hogy szobrot állítanak a jótevőjüknek, meg akarták köszönni a csendes gondoskodást. A szobor azóta is ott áll Gödöllő szívében, a járókelők talán nem is tudják, hogy kit ábrázol. Pedig holdtöltekor a szobor körül halk suttogást hallani: az asszony áldása száll az éjszaka csendjében. A titokzatos asszony üzen az utókornak: gondozzátok a fákat, hogy az emberek boldogok legyenek!
(Gödöllő szívében, a rendelőintézet és az áruház mögött sétálva egy különleges szobor őrzi egy rég elfeledett asszony gondoskodását. A szobrot Herczeg Klára Munkácsy-díjas szobrász- és éremművész készítette, aki 1997 augusztusában hunyt el, így már nem tudjuk tőle megkérdezni, vajon ez a legenda ihlette-e meg a szobor elkészítésekor.)