Gödöllőn, a Királyi Kastély ötszárnyú épületében található egy templom, melynek falai nemcsak imákat, de titkokat is őriznek. Amikor Grassalkovich Antal elhatározta, hogy itt is kápolnát épít – ahogy uradalma megannyi településén –, egy régi, református templom már állt a kastély területén, de azt a báró nem szívesen mutogatta odaérkező vendégeinek. Így elbontatta azt és a helyére építtetett egy újat, s bár bőkezűen segítette az onnan távozó híveket, de az ott elhangzott egykori imák visszhangja csak nem csendesedett…
A legenda úgy tartja, amikor az új kastélytemplom elkészült, és felszentelték Nepomuki Szent János oltalma alá, különös dolgok vették kezdetüket. A pap, aki a szószékről prédikált, gyakran úgy érezte, mintha valaki más is beszélne mellette. A hívek közül többen esküdtek rá, hogy ugyanazt az igét kétféleképpen hallják. Lassan a gróf is ráeszmélt, hogy ugyan a régi templom falait lerombolhatja, de az elkergetett nyáj örök neheztelését viselnie kell. Ezen terhét enyhítendő, a gróf nem tehetett mást, minthogy teret adott az elűzöttek hangjának, és egy második szószéket is állíttatott.
A két szószék azóta békében, de egymással szemben áll, örök tanulságként, hogy ahol egy hangot elfojtanak, ott kettő születik helyette.
