A Nyúl- domb legendája
Réges-régen, amikor Gödöllő környékén még tündérek suttogtak a fák között, állt egy névtelen kis domb a mező szélén.
Ezen a dombon élt sok-sok nyúl, akik egész nap játszottak, versenyeztek és ugrándoztak.
Egy nap elterjedt a hír: – Aki elég magasra ugrik, elérheti a felhőket!
A nyulak egymás után próbálkoztak, de mindig visszaestek. Az egyik kicsi nyúl, Füles, azonban nem adta fel, újra és újra nekifutott. A többiek is belelkesedtek, és hamarosan az egész domb tele lett ugráló nyulakkal.
Azt beszélik azonban, hogy a domb alatt egy alvó szellem lakott, aki a nevetést és az örömöt őrizte. Amikor a nyulak boldogan ugráltak, a szellem felébredt, és minden vidám pillanat után egy picit megemelte a földet.
Így történt, hogy a domb egyre magasabb lett –
nem a lábak erejétől, hanem a nyulak örömétől.
Napokon át ugráltak, míg Füles egy hatalmas ugrással már majdnem felért. Amikor visszaesett, egy apró fehér pihét hozott magával az egyik bárányfelhőből.
Ez lett az első pitypang a mezőn.
Az arra járó emberek csodálkozva nézték a sok ugráló nyulat és a magas dombot, majd így szóltak: – Ez bizony a nyulak dombja!
És attól a naptól kezdve így hívták: Nyúl-domb.
A legenda szerint, ha tavasszal egy pitypangot elfújsz, a magok azért szállnak olyan könnyedén, mert még mindig emlékeznek arra a napra, amikor egy kis nyúl majdnem elérte a felhőket.