Köszönjük, hogy a Városi lányok csapatával megosztotta gondolatait a saját életéről, és a gödöllői vendéglátás 1970-es, 80-as évekbeli múltjáról.
- A szakmáján túl milyen kapcsolata van Gödöllővel?
- Itt születtem, itt érettségiztem a Török Ignác Gimnáziumban, hosszú évekig fociztam a gödöllői csapatban.
- A gödöllői vendéglátós pályafutása hogyan kezdődött?
- Lassan 46 évvel ezelőtt, 1972. május 1-én álltam munkába a Szabadság téri HÉV állomás épületében található restiben. Ez a mai Pizza Palazzo étterem, a terasza most is ugyanúgy néz ki, helyezkedik el, mint akkoriban. Ezen a teraszon hétvégén szívesen söröztek a város lakói, egy-egy jó napon hat hl sör is elfogyott. A hagyományos resti mellett több újdonságot is bevezettünk. A városban itt volt először közétkeztetés: a tanács, a pártház, a rendelő, az áruház dolgozói közül sokan jártak ide ebédelni. Később már étteremként is működtünk. Az asztalokon fehér abrosz volt, a pincéreken egyenruha. Érdekességként megemlítem, hogy egy adag rántott hús körettel együtt 9 Ft 60 fillér volt. Hat évet töltöttem el itt.
- Ezt követően merre vezetett az útja?
- A vasútállomáson, a mai Királyi Váróban lévő Utasellátó egységben dolgoztam a következő öt évben. Ezt a gödöllői köznyelv Márványként emlegette. Nagyon sajátosak, érdekesek voltak itt a mindennapok. A helyet gebinben működtettük Harangi Sándornéval (A gebin az 1950-es évek végétől a szocialista Magyarországon elterjedt, állami tulajdonú vendéglátóhelyek, boltok magánszemélyek általi bérletét jelentette.) Két napot dolgoztam, majd két nap pihenő következett, ez a család mellet jó időbeosztás volt. Reggel 4 órakor nyitottunk és este 9-kor zártunk. Óriási volt a forgalom, hiszen nemcsak a vasúton érkezőket, hanem az akkor még itt lévő autóbusz pályaudvar utasait is kiszolgáltuk. Megint csak érdekességképpen: naponta kb. 30 liter rövidital fogyott el.
- Ha jól számolom, 1983 tájékán váltott.
- Igen, de az Utasellátónál maradtam. Éveket töltöttem vonaton, például a Wiener Walzeren, majd a veresegyházi vasútállomás restijét vezettem huszonhét évig, és több üzletet is működtettem Veresegyházon, Szadán, Mogyoródon.
- Idővel visszatért-e Gödöllőre?
- Részben igen. Vendéglátós pályafutásom utolsó időszakát, tizenegy évet az M3–as autópálya melletti Babati pihenőhely üzletvezetőjeként töltöttem. A hely nagyon népszerű volt, főleg a kamionosok között.
- Melyek voltak még az 1970-es, 1980-as évek ikonikus helyei, Gödöllőn? Kik voltak Ön mellett a város meghatározó vendéglátósai ebben az időben?
- Először is a Rézgombos (hivatalosan Gödöllő étterem), amely 1970 tavaszán nyitott meg, kapcsolódva a Vadászati Világkiállításhoz. Itt két nevet kell megemlítenem: Bánhegyi Bélát és Tamás Rezsőt. Rendkívül magas színvonalú étterem volt jó konyhával, igényes kiszolgálással, például a pincérek fehér kesztyűben dolgoztak. A finom ételek mellett az élőzene, tánc hamar népszerűvé tették az egyébként elég drága éttermet. (később az ételek árából engedni is kényszerültek). Az állandó zenekar sokáig az Orkán volt, de fellépett itt Máté Péter is. Később az élőzenét diszkó váltotta. A 80-as évek második felében kezdett a hely lecsúszni, a bisztró rész, vagy inkább kocsma működött a legtovább. Érdekesség, hogy az épület Makovecz Imre első munkáinak egyike.
Szintén kellemes élőzenés hely volt jó konyhával a Vadász étterem a Dózsa György úton, és a Szauter halászcsárda a Szabadság út – Petőfi utca sarkán. A Szauterhez Répás József neve kapcsolódik. Répás József üzemeltette az Egyetemi presszót is. Ez a hely nemcsak az egyetemistáké volt, hanem a város lakóié is, és igen népszerű volt. Szintén élőzenét hallgathatott az ide betérő, játszott itt Szakcsi Lakatos Béla, Radics Béla és a gödöllői Tormay András is.
A felsorolásból nem szabad kihagyni a Tamás Rezső nevéhez kapcsolódó Pálma cukrászdát a mai Smarni épületében, ahol nagyon finom fagylaltot, süteményt lehetett kapni. 1983 novemberében nyitott meg szintén élőzenés helyként. Évente legalább egy alkalommal innen jelentkezett a Ki nyer ma? komolyzenei műsor Czigány György vezetésével.
- Legyen szíves, mondjon néhány szót a jelenről, a mai gödöllői vendéglátásról!
- A városban mintegy harminc melegkonyhás hely működik, éttermek, kifőzdék gyorséttermek. Közülük jó néhány kifejezetten magas színvonalú vendéglátást folytat a maga területén. Viszont érdekes, eltűntek a városban a kocsmák, restik, csak négy működik.
- Nyugdíjasként van-e kapcsolata a kollégákkal?
- Igen, sokat közülük nagyon jól ismerek, ha igénylik, ingyen segítek a vendégszervezésben, rendezvényszervezésben, reklámban. Szívesen teszem, hiszen hosszú vendéglátós pályafutásom alatt rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem.
- Nagyon szépen köszönjük, hogy Önnel beszélgetve ismét végigjárhattuk gondolatban azokat a helyeket, ahol hajdanában megfordultunk, ettünk, táncoltunk. További aktív nyugdíjas éveket és jó egészséget kívánunk.