Klobusiczky Terézia

Klobusiczi és zethényi báró Klobusiczky Terézia (1709-Gödöllő, 1781. december 20.) Grassalkovich Antal harmadik felesége.

Élete

Nemesi családban született. Édesapja Klobusiczky István, édesanyja Kapy Klára.

Első férje Forgách Ferenc volt. 1730-ban házasodtak össz. Gyermekük nem született.

Második férje I. Grassalkovich Antal, elhunyt húgának a férje. Grassalkovich Antal első felesége halála után nem akart újból nősülni, de a Klobusiczky családdal folytatott örökösödési perek miatt szükséges volt a rokonság. 1752-ben Komjátiban esküdtek meg. Gyermekük nem született. A testvére félárván maradt gyermekeit nevelte fel.

1871-ben halt meg. Máriabesnyői Nagyboldogasszony Bazilika családi kriptájában nyugszik. Migazzi bíboros készítette el I. Grassalkovich Antal és felesége síremléket 1772-ben. A síremléket vörös és fekete márványból faragták, családi címerekkelékesítették. Johan Georg Dorfmeister munkája. Az egyik legszebb barokk síremlék.

Máriabesnyő

Egyizben nejével, az ájtatos Klobusiczky Teréziával fogadalmat tett s elhatározta, hogy valamelyik birtokán az olaszországi lorettói boldogságos szüz tiszteletére kápolnát építtet.

Éppen Hatvanból utaztak hazafelé, mikor a gödöllői út felé kanyarodva egy domb oldalán, sűrű fáktól körülvéve megpillantották a régi, háromszáz esztendős besnyői templom tornyát.

A grófi párnak rendkívül megtetszett a regényes, sűrű tölgyektől árnyékolt hely, s azonnal elhatározta, hogy oda építteti a fogadalmi templomot, melyben egyszersmind családi sirboltot is alapít.

Azonnal rendeléseket tett Grassalkovich az építkezésre és 1759 tavaszán bele is fogtak a munkába.

Ekkor történt, hogy ápril 19-én, déltájban egy Fidler János nevezetü gödöllői kőmüvespallér kezébe vette a csákányt, a régi szentély közepe táján ásni kezdett s mintegy kétlábnyira a föld alatt egy szobrocskát talált. A szobor egészen a régi módszer szerint, csontból volt faragva és pedig tökéletesen a Nagy-Mária-Cellben lévő szüzanya szobrának a mintájára.

Fidler, Tóth Márton kőmüves-mester társának megmutatta a szobrot, és kijelentette, hogy ő a boldogságos szüznek ezt a talált alakját üvegbura alá foglaltatja s megkéri a grófot, hogy annak idején az ujonnan fölépítendő templomba helyeztesse.

A gróf és grófné nemcsak örömmel engedték meg ezt, de két pompás koronát is készíttettek, az egyiket a szüzanyának, a másikat pedig a gyermek-Jézusnak, valamint egy remek övet is a szobor diszítésére. Érdekes, hogy a benne foglalt gyémántok a grófi pár eljegyzési gyűrűiből valók voltak s hogy a Klobusiczky Terézia jegygyűrűjéből való és az 1764 pengő forintra becsült briliántot még egyik anyai őse, Kapy András hozta Párisból, amikor Zsigmond királyt oda kisérte.

A szoborra vonatkozó történetet 1759 május 4-én Fidler János a gödöllői templom főoltáránál esküvel is megerősítette, még pedig - amint ezt hiteles okiratok is mutatják - Tóth Márton és Mendl Tamás kőmüvesek, Albert Jakab isaszeghi, Schmied Godofréd kerepesi plébánosok, továbbá Madrus atya ferencrendi szerzetes, a grófi család udvari káplánja, valamint Nolly József jószágkormányzó és Fóris István gödöllői kasznár tanuk előtt.

Míg a templom épült, Klobusiczky Terézia a szobrocskát a kastély főoltárára helyeztette, ahol éjjel-nappal lámpa égett előtte.

Midőn a templom elkészült, Grassalkovich Antal a szobrot nehéz ezüstszekrénybe helyeztette. Migazzi Kristóf bibornok, bécsi érsek és a váczi püspökség akkori kormányzója pedig a szekrény ezüst hátlapjára hosszabb latin föliratot vésetett, amely magyarul következőleg hangzik:

"Midőn gróf Grassalkovich Antal, a magyar kincstár elnöke, a Gödöllő melletti besnyői pusztán, a viharos idők folytán elpusztult templomot fölépitteté, ezen, a boldogságos szüzet ábrázoló kép, mely a romok alatt körülbelül 300 esztendeig feküdt eltemetve sértetlenül, bizonyára isteni sugallat folytán föltaláltatott 1759 április 19-én."

A kápolna 1761-ben épült föl és a szobrot augusztus 14-ik napján helyezték el benne. Rákövetkező napon pedig, Nagy-Boldogasszony ünnepén, Salbeck Károly váci fölszentelt püspök avatta föl ünnepiesen.

Ettől kezdve három remete teljesitett ott szolgálatot és a lorettói kápolnához az ország legtávolabb vidékeiről is mentek kegyes zarándokok.

Forrás

• Szabó Margit: Kastélyok, templomok, szerelmek (Budapest-Gödöllő, 2010)
• gróf Vaj Sándor (összáll.): Régi nemes urak, úrasszonyok
• Gödöllő - Városi Információs Portál/Grassalkovich-kripta
• Magyar Családtörténeti Adattár
• Wikipédia/Klobusiczky Krisztina