Mária Terézia

Mária Terézia (Erzherzogin Maria Theresia Amalia Walpurga von Österreich), (Bécs, 1717. május 13. – Bécs, 1780. november 29.); a Habsburg-házból származó osztrák uralkodó főhercegnő, 1740–1780 között magyar és cseh királynő, I. Ferenc német-római császár felesége, a Habsburg–Lotaringiai-ház ősanyja. „Az új magyar királynő hivatalos neve II. Mária (Terézia) volt.” Teljes uralkodói címei: Magyarország, Horvátország, Szlavónia, Dalmácia királya, 1758. június 3-tól Magyarország apostoli királya, Csehország királya, Ausztria főhercegnője, Erdély fejedelme, 1765-től Erdély nagyfejedelme, Karintia, Krajna, Stájerország, Brabant, Limburg, Luxemburg, Alsó-Lotaringia és Milánó hercegnője, Flandria, Hennegau (Hainaut), Burgundia (Franche-Comté) és Tirol grófnője. 1740. október 21-én férjét, Lotaringiai Ferencet az összes uralma alá tartozó országban névleg társuralkodói rangra emelte. Magyar királyként férje esküt tett Pozsonyban a magyar rendek előtt 1741. szeptember 21-én, de nem koronázták meg. Férje halála után 1765-ben elsőszülött fiát, II. Józsefet tette meg névleg társuralkodóvá.

Származása, testvérei

Az ifjú Mária Terézia

Mária Terézia osztrák főhercegnő 1717. május 13-án született Bécsben. Édesapja VI. Károly német-római császár (III. Károly néven magyar, II. Károly néven cseh király (1685–1740), a Habsburg-ház utolsó férfi leszármazottja volt. Édesanyja Erzsébet Krisztina braunschweig–wolfenbütteli hercegnő, császárné (Prinzessin Elisabeth Christine von Braunschweig–Wolfenbüttel, 1691–1750) volt. Az uralkodópár négy gyermeke közül Mária Terézia főhercegnő másodikként született:

• Lipót János főherceg (*/† 1716), az egyetlen fiúgyermek, csecsemőként meghalt.
• Mária Terézia Amália Walpurga főhercegnő (1717–1780), a későbbi uralkodónő.
• Mária Anna főhercegnő (1718–1744), aki Károly Sándor lotaringiai herceghez (1712–1780) ment feleségül.
• Mária Amália főhercegnő (1724–1730), gyermekként meghalt.

Házassága, gyermekei

Mária Terézia 1736. február 12-én Bécsben feleségül ment Lotaringiai Ferenc István herceghez (1708–1765), I. Lipót József hercegnek, Lotaringia és Bar uralkodó hercegének (1679–1729) és Erzsébet Sarolta orléans-i hercegnőnek (1676–1744) fiához, a későbbi I. Ferenc német-római császárhoz. Tulajdonképpen már gyerekkoruk óta ismerték egymást, s barátságuk később szerelemmé vált. Ferenc házasságának feltétele Elzász átadása volt, amit Mária Teréziáért meg is tett. Házasságukból 16 gyermek született, velük létrejött a Habsburg–Lotaringiai-ház:

1. Mária Erzsébet Amália főhercegnő (1737–1740), kisgyermekkorban meghalt.
2. Mária Anna Jozefa főhercegnő (1738–1789), betegsége miatt egy klagenfurti kolostorba vonult vissza.
3. Mária Karolina Ernestina főhercegnő (1740–1741), kisgyermekkorban meghalt.
4. József Benedek Ágost főherceg (1741–1790), később II. József néven német-római császár, magyar és cseh király (1764–1790).
5. Mária Krisztina főhercegnő (1742–1798), aki 1766-ban Albert Kázmér szász–tescheni herceghez (1738–1822) ment feleségül.
6. Mária Erzsébet főhercegnő (1743–1808), akit XV. Lajos francia király feleségéül szántak, de betegsége miatt egy innsbrucki kolostorba kényszerült vonulni.
   

   Mária Terézia
7. Károly József Emánuel főherceg (1745–1761), fiatalon meghalt.
8. Mária Amália főhercegnő (1746–1804), aki 1769-ben I. Ferdinánd pármai herceghez (1751–1802) ment feleségül.
9. Péter Lipót József főherceg (1747–1792), I. Lipót néven toszkánai nagyherceg, 1790–92 között II. Lipót néven német-római császár, magyar és cseh király.
10. Mária Karolina főhercegnő (*/† 1748), születésekor meghalt.
11. Mária Johanna Gabriella (1750–1762), akit IV. Ferdinánd nápolyi királlyal jegyeztek el, de meghalt az esküvő előtt.
12. Mária Jozefa főhercegnő (1751–1767), akit elhalt nővére, Johanna Gabriella után szintén IV. Ferdinánd nápolyi királlyal jegyeztek el, de ő is meghalt az esküvő előtt.
13. Mária Karolina Lujza főhercegnő (1752–1814), aki elhalt nőverei helyett 1768-ban feleségül ment IV. Ferdinánd nápolyi királyhoz (1751–1825), a későbbi I. Ferdinánd nápoly–szicíliai királyhoz, így Nápoly és Szicília királynéja lett.
14. Ferdinánd Károly Antal főherceg (1754–1806), Lombardia főkormányzója, aki 1771-ben elvette Estei Mária Beatrix Rikarda modenai hercegnőt (1750–1829), és megalapította a Habsburg-Lotaringiai-ház Este-Modenai ágát.
15. Mária Antónia főhercegnő (1755–1793), aki 1770-ben feleségül ment XVI. Lajos francia királyhoz. A francia forradalom során férjével együtt kivégezték. Fia, Lajos Károly francia trónökös herceg 1795-ben fogságban halt meg.
16. Miksa Ferenc főherceg (1756–1801) püspök, kölni választófejedelem, a Német Lovagrend nagymestere, érsek

Uralkodása

Az 1741-es koronázási menet Pozsonyban

VI. Károly császárnak nem volt férfi utódja, ezért halála után háború bontakozott ki az osztrák örökség megszerzéséért. Lányát, Mária Teréziát 1740. október 22-én koronázták királynővé. Beiktatását korábbi vállalásával ellentétben II. Frigyes porosz király nem ismerte el. Kirobbant az osztrák örökösödési háború. Az 1740 és 1748 között dúló háború során Ausztria elveszítette az iparilag fejlett Sziléziát, amely Poroszországhoz került. Mária Terézia megtarthatta trónját.

1741. szeptember 11-én Mária Terézia a Pozsonyban összegyűlt magyar országgyűléshez fordult, hogy segítsenek neki fegyverrel megmenteni koronát. A magyar nemesek „Vitam et sanguinem!” („Életünket és vérünket...!”) közfelkiáltással kiálltak a királynő mellett, aki cserében érvénytelenítette III. Károly király néhány magyarellenes intézkedését, illetve törvényben rögzítette a nemesi földbirtokok adómentességét, továbbá engedélyezte a magyar nyelvű vezényletet is.

Mária Terézia uralkodásának közel fele háborúkkal telt el. Ez annyira kimerítette a birodalmat, hogy a hétéves háború után Mária Terézia már inkább békére vágyott, és nem volt hajlandó belépni Nagy Katalin cárnő oldalán az Oszmán Birodalom elleni 1667–72-es háborúba, miután 1736-39-ből elég rossz tapasztalatai voltak.

Magyarországi politikája

1754-ben bevezette Mária Terézia a kettős vámrendszert, ami erősen visszavetette a magyar ipar fejlődését.

A hatalmas jobbágyterhek miatt Mária Terézia idején több jobbágyfelkelés bontakozott ki. Miután a jobbágykérdés rendezését a magyar rendi országgyűlés elutasította, a királynő e kérdést rendeleti úton szabályozta. Ezt a rendeletet 1767-ben adták ki, melynek urbárium vagy úrbéri pátens volt a neve.

Mária Terézia nevéhez fűződik a Regulatio Cigarorum rendelet. Ekkor kezdődött a cigányok erőszakos integrálása és asszimilálása. 1761. november 13-án rendeletében megtiltotta a cigány nép elnevezésének további használatát, és az új elnevezésüket tette kötelezővé: újlakosok, újmagyarok, újparasztok Mária Terézia 1767. november 27-én kiadott rendeletével megtiltotta a cigányok egymás közti házasságát.

1777-ben adta ki az alsófokú iskolarendszert gyökeresen átalakító Ratio Educationist. A rendelet értelmében minden 6 és 12 év közötti gyermek tanköteles. A felekezeti iskolákat a Ratio Educationis állami felügyelet alá vonta, közhasznú tárgyakat tett kötelezővé, és előírta a nyári iskolaszünetet a mezőgazdasági munkák idejére.

A magyarországi rendek számára Mária Terézia politikája valamivel kedvezőbb volt, mint III. Károly királyé, de az ő uralkodása alatt is folytatódott a magyar rendek háttérbe szorítása. Elődjéhez hasonlóan Mária Terézia is folytatta a betelepítéseket Magyarországra. 1765-től uralkodásának végéig felvilágosult abszolutista módszerekkel kormányzott, ebben az időben országgyűlést sem hívott össze.

Legfontosabb reformjai közé tartozik, hogy a végrehajtó hatalmat szétválasztotta az igazságszolgáltatástól, így már nem azok ellenőrizték a törvények, rendeletek végrehajtását, akiknek azt végre kellett volna hajtaniuk.

A királynő vámrendelete azt a célt szolgálta, hogy a birodalmon belüli munkamegosztást állandósítsa, valamint hogy a nemesség kikezdhetetlen adómentessége miatti jövedelemkiesés pótlását biztosítsa. Ennek érdekében külön vámvonalat húztak Magyarország és az örökös tartományok közé, amelyen a hazánkból kivitt iparcikkekre nagyon magas vámtételt határoztak meg.

Az úrbéri rendeletet 1767-ben vezette be, mert a földesurakkal szemben akarta megvédeni a jobbágyokat, illetve azok adózóképességét. A pátens szabályozta a jobbágyok terheit, jogait és a jobbágytelek nagyságát.

Támogatta továbbá az egészségügyet. Elrendelte, hogy gondoskodni kell a szegények, betegek, öregek, és árvák ellátásáról.

Állandó hadsereget hozott létre, az egyes csapatokat nagyobb egységekben, általában ezredenként együtt tartották, és az államhatalom központilag gondoskodott ellátásukról. Eddig minden ezrednek külön szabályzata volt, annak alapján gyakorlatozott és harcolt, még egyenruhájuk sem volt egységes. A refomok következtében ezeket is szabályozták.

Mária Terézia igen buzgó katolikus volt. Az egyházat állami kordában óhajtotta tartani. A pápai rendeleteket csak az ő engedélyével volt szabad kihirdetni, az egyházi bíróságok hatáskörét szigorúan egyházi ügyekre korlátozta. A szerzetesrendek külföldön székelő főnökeinek a birodalomba való látogatását megtiltotta, az egyházi ünnepek számát csökkentette.

Az ellenreformáció addigi térhódításait jó néven vette, a protestáns vallást nem tűrte, Magyarországon és Erdélyben azonban nem tudott változtatni a meglévő vallási tolerancián.

Címei

Mária Terézia címere

„Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát-, Szlavonország, Ráma, Szerbország, Galiczia, Lodoméria, Kunország, Bolgárország királynője; Ausztria főherczege; Burgundia, Brabanita, Felső- és Alsó-Szilézia, Milano, Styria, Karinthia, Krajna, Mantua, Parma, Piacenza, Limburg, Luxemburg, Geldern és Württemberg herczege; Svévia fejedelme; a római szent birodalom, Burgau, Morva, Felső- és Alsó-Lausitz örgrófja; Habsburg, Flandria, Tyrol, Ferrete, Kyburg, Görcz, Gradiska és Artois grófja; Elsass tartománygrófja; Namur grófja; a vend őrgrófság, Pordenone, Salzburg és Mecheln ura; Lotharingia és Bar férjezett herczegasszonya, Etruria nagyherczegnője”.

Utódai, hatása, értékelése

Férjének, I. (Lotaringiai) Ferenc császárnak 1765-ben bekövetkezett halála után legidősebb fia, József Benedek főherceg lett a császár, II. József néven. Ausztriában társuralkodóként kormányzott anyja mellett, bár anya és fia sok politikai kérdésben igen ellentétes álláspontot foglalt el. A felvilágosodás filozófusainak szellemében nevelkedett József a radikális reformokat sürgette, konzervatív gondolkodású anyja azonban nem fogadta el ezeket.

Mária Terézia 1780. november 29-én hunyt el Bécsben. A magyar és cseh királyi székben II. József követte, akit Magyarországon „kalapos király”-nak neveztek, mert nem fogadta el a magyar alkotmányt, és nem koronáztatta meg magát.

Mária Terézia császárné és királynő mai megítélése Magyarországon két szélsőséges álláspont között ingadozik.

Gödöllői kötődése

Mária Terézia szobája eredeti állapotában a Gödöllői Királyi Kastélyban

A 2011-es gödöllői Barokk Év egyik központi alakja Mária Terézia, aki 260 évvel ezelőtt látogatott el városunkba, s három napon át vendégeskedett Grassalkovich I. Antalnál, akinek az emléke előtt szintén az idén tisztelgünk, halálának 240. évfordulója alkalmából. Mária Terézia (Erzherzogin Maria Theresia Amalia Walpurga von Österreich) Apja VI. Károly német-római császár (III. Károly néven magyar király), édesanyja Erzsébet Krisztina braunschweig–wolfenbütteli hercegnő.

Apja halála után, 1740. október 22-én lépett trónra, majd 1741. június 25-én koronázták magyar királlyá Pozsonyban. 1758. június 3-tól – miután XIII. Kelemen pápa elismeri – Magyarország apostoli királya. Örökösödését korábbi vállalásával ellentétben II. Frigyes porosz király nem ismerte el. Kirobbant az osztrák örökösödési háború, melyben Mária Terézia szinte egyetlen támaszai a magyar főnemesek voltak. 1741. szeptember 11-én a Pozsonyban összeült magyar országgyűléshez fordult, hogy segítsenek neki fegyverrel megmenteni a koronát. A gyűlés megszervezésében jelentős szerepe volt Grassalkovich I. Antalnak, akinek nevéhez fűződik, hogy a magyar nemesek “Vitam et sanguinem!” (Életünket és vérünket!) közfelkiáltással kiálltak Mária Terézia mellett.

Mária Terézia szobája a Gödöllői Királyi Kastélyban

Tíz évvel később a királynő Gödöllőre is ellátogatott, ez volt az ország legkeletibb pontja, ahol tiszteletét tette. 1751. augusztusában Grassalkovich fejedelmi pompával fogadta az uralkodót, aki hűséges tanácsadóját, a magyar főúri rendeket is a bécsi udvar mellé állító bizalmasát háromnapos látogatásával tüntette ki. Ez rendkívüli kitüntetés volt, ami nagyban növelte Grassalkovich tekintélyét. A gróf – ma is látható – díszes vörösmárvánnyal burkolt hálószobát alakított ki a királynő tiszteletére a kastélyban. Alaposan felkészült a királynő fogadására. A gróf fiával és nemesekből álló kísérettel már az út felénél mély hódolattal fogadta a felségeket. A kastély egész kertjét színesen kivilágították, ami nagyon elnyerte a királynő tetszését. Az ünnepség nagyságát, fontosságát mutatja, hogy a kivilágításhoz több mint 70.000 lámpát használtak fel színes viaszégővel. A kert végén egy magas építményt állítottak föl, abban zajlott a vacsora. Másnap a királyi pár megtekintette a kastélyt, 10 órakor szentmisét hallgattak a kastélykápolnában. Aztán kocsikáztak a parkban és a fácánosban, majd vadállatviadalt tekintettek meg. Ebéd után ismét séta, idomított medvemutatvány volt a program, este pedig a gróf a királyi pár tiszteletére bált rendezett, amelyen több mint ezren vettek részt. A kivilágított díszteremben volt a vacsora, ami után pihenőre tértek a vendégek. Harmadik nap reggel fél hétkor misén vett részt a királyi pár. Utána gazdagon megajándékozták a grófot, fiát, lányát és az egész udvart, majd visszatértek Budára.

A korabeli leírások szerint a 3 napos ünnepség alatt mintegy 20.000 ember fordult meg a kastélyban, és naponta 6.000 ember étkezéséről kellett gondoskodni. A főurak és az udvari személyzet elszállásolása is nagy feladatot rótt a házigazdára, de minden jól sikerült. A látogatásról számos anekdota, monda, legenda született és forog közszájon napjainkig. Így például, a szájhagyomány szerint a gróf sóval szóratta fel az utat Besnyőtől Gödöllőig (egyes források szerint Pesttől Gödöllőig), hogy Mária Teréziát megszánkáztathassa! Ez a lovagias gesztus rendkívül mélyen ivódott be a környék legendáriumába, – de egészen biztos, hogy nem igaz.

A látogatás azonban nem csak a gödöllőieknek, hanem a királynőnek is emlékezetes maradt, később is, többször emlegette a feledhetetlen gödöllői napokat. Nem csoda, hiszen a krónikák szerint még a királynő fogadására készült ünnepi tányérokra is külön feliratot festettek: „Thereziánk éljen, kiáltja Gödöllő, Férfi, mégis asszony, s egyben angyalunk ő!” Egy 1775-ben kelt levélben, melyet Grassalkovich II. Antalhoz írt, így fogalmaz: „…ezen ünnepély eszembe hozta amazt, melyben Gödöllőn részt vettem és így megemlékeztet azon mindenkor érezhető veszteségre, melyet atyja, régi barátom halála által szenvedtem…”

2011 februárjában, 260 év elteltével a királynő ismét Gödöllőre érkezett, miután a Grassalkovich kastély parkjában állították fel hazánk egyetlen, egykor a Millenniumi emlékművön álló, egész alakos Mária Terézia szobrát, melynek ünnepélyes átadása a Barokk Év nyitórendezvényeinek egyike.

Mária Terézia szobra

Mária Terézia szobor a Gödöllői Királyi Kastély parkjában

Az egykor a Millenniumi Emlékművet díszítő alkotást a Gödöllői Grassalkovich kastélyban állították fel a barokk év keretén belül. 2011-ben kettős évfordulóra emlékeznek a városban: Mária Terézia 260 évvel ezelőtti látogatására és Grassalkovich I. Antal, a kastély építtetője halálának 240. évfordulójára.

Zala György 1907-ben készült alkotása - amely az egyetlen egész alakos Mária Terézia szobor hazánkban - jelenleg a Szépművészeti Múzeum aulájában látható. A szobor eredetileg a Millenniumi Emlékmű része volt, de a XX. század folyamán többször is kegyvesztetté vált a többi Habsburg uralkodóval együtt. 1919-ben a Tanácsköztársaság idején az emlékműről leemelték a Habsburg-család tagjait, Ferenc József szobrát teljes egészében megsemmisítették. A Horthy-korszakban a szobrokat visszaállították, Ferenc Józsefét újra öntötték.

A második világháború sem kegyelmezett az uralkodóknak. Mária Teréziát találat érte, a szobor alsó része megsemmisült. Az 1950-es években a Habsburgok teljes mértékben kegyvesztetté váltak és csak a szerencsének köszönhető, hogy nem lettek beolvasztva a Sztálin-szoborba, mint például gróf Andrássy Gyula lovas szobra. Az üres helyek megtöltésére a magyar függetlenségért küzdő vezetők kaptak helyet: Bocskai István, Bethlen Gábor, Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos. Mária Terézia egykori helyén ma Thököly Imre szobra látható.

A lecserélt szobrok először a BTM Kiscelli Múzeumának raktárába, majd onnan Sülysápra ”költöztek”. A rendszerváltás után elsőként Mária Terézia szobrát restaurálták 2002-ben, ekkor került a Szépművészeti Múzeum aulájába a főbejárat mellé.

Gödöllő város polgármestere Gémesi György és a kastély igazgatója Révész T. Mihály a Budapest Galériától és fővárostól kért, s kapott engedélyt, hogy a szobrot a megrendezendő Barokk Év keretén belül Gödöllői Királyi Kastélyban felállíthassák.

Gödöllő Gyűjtemény

• Vajdai Á. - Varga K.: Mária Terézia Gödöllőn
• Németh Andor: Mária terézia
• Varga Kálmán: Mária Terézia Eszterházán

Forrás

• Szabó Margit: Kastélyok, templomok, szerelmek
• Hanzkarl Erzsébet: Budai, óbudai és pesti hírek a Wienerisches Diarium első ötven évfolyamában (1703-1752).
• Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Évkönyve, 1938. 234-235.
• Marczali Henrik: Mária Terézia 1717–1780, Franklin-Társulat, Budapest, 1891.
• Holčík, Štefan: Pozsonyi koronázási ünnepségek 1563–1830, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1986.
• Niederhauser Emil: Mária Terézia, Pannonica, Budapest, 2000, ISBN 963 925 214X
• Gonda Imre – Niederhauser Emil: A Habsburgok. Egy európai jelenség, Gondolat, Budapest, 1978 ISBN 963 280 714 6
• Sulilexikon történelem; Aquila Könyvkiadó, 2003, ISBN 963 679 213 5
• Mitták Ferenc: Képes magyar história; Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., 2006 ISBN 978 963 596 629 5
• Gödöllői Szolgálat 2011. március 02. XX. évfolyam 7. szám
• Wikipédia/Mária Terézia
• doksi.hu
• artes-liberales.hu