Esterházy Mária Leopoldina

Innen: Gödöllő
(Esterházy Leopoldina szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
galántai Esterházy Mária Leopoldina

galántai Esterházy Mária Leopoldina (Bécs, 1776. november 15. – Bécs, 1864. december 21.), Esterházy Pál Antal gróf és monyorókeréki és monoszlói Erdődy Mária Terézia negyedik gyermeke.


Élete

III. Grassalkovich Atallal 1793. július 25-én volt az esküvőjük. Gyermekük nem született. Fiúörökös hiányában unokaöccse, Viczay Mihály gróf lett későbbi örököse. Esterházy Leolpoldina nem kívánt a birtokon maradni, sem gondozni azt, így visszaköltözött családjához és a máriabesnyői Grassalkovich családi kriptában nyugszik.


Esterházy Leopoldina és Gödöllő

III. Grassalkovich Antal és neje tovább bővítette a kastély. Az északi oldalon új szárnyat húztak fel, valamint megépítették a narancsházat. A parkban franciakertet angolparkká alakították. Az angolpark fenntartási költségei kevesebbek voltak, mint a franciakerté. Különleges, ritka növényeket ültettek a parkba. Az Alsókertben két hattyústavat hoztak létre 1817-ben. A tavak kialakításához felduzzasztották a Rákos-patak vizét. A nagyobbik tó közepére egy pavilont építettek.

Férjével a már meglévő adósságot tovább halmozta. Szerettek jótékonykodni és hercegi színvonalon élni, annak ellenére, hogy nem volt meg hozzá a pénzük. Több időt töltöttek Gödöllőn, mert nemesi élet itt olcsóbb volt, mint Pozsonyba. Általában Antal-naptól Leopoldina névnapjáig maradtak a kastélyban. A névnapokon a családot a falu népe és az egyházi személyzet köszöntötte.

Férje halála után a család kihalt. Leopoldina nem maradhatott tovább Gödöllőn, mert a birtok az akkori jog szerint nem őt illette. Özvegyi kegydíjából beutazta Európát.


Szegényház, alapítvány

Legközelebb 1844-ben tért vissza Gödöllőre. Építetett egy házat, az idős szolgálók számára. A házban 12 személy (6 nő és 6 férfi) kapott helyett teljes ellátással. Gondoskodott a fűtésről, az élelmezésről valamint a ruházatukról is. Az özvegy hercegné állta a költségeket. Létrehozott egy alapítványt is. Szegény sorsú leányok tanítatásával foglalkozott az alapítvány. Kézimunkára tanították a lányokat. A felmerülő költségek mellett, hozzáértő tanárnő bérét is fizették. A koronauradalom mindkét intézményt megtartotta és a fenntartási költségek állta.


Esterházy Leopoldina és Széchenyi István kapcsolata

Széchenyi István nem volt harmincéves, amikor a kastélyban négy napot töltött Grassalkovich III. Antal és felesége, Esterházy Leopoldina vendégeként. Naplójába ezt az első látogatást is feljegyezte:

„1820. július 19-én Gödöllőre érkeztem. […] Gr[assalkovich] h[ercegné] nagyon tetszik nekem, mert ama kevesek közé tartozik államunkban, akik élni tudnak, és van egy kastélyra való vidám és pompás udvarnépe… Nagyon tetszik nekem, és én is jobban tetszeném neki, ha, hogy így mondjam, nem az ár ellen úszna, amikor nekem jót akar és támogat. De nem szerelmes belém, és a karaktere sem elegendő ahhoz, hogy szinte egyedül, erőhatalommal intézze el sok-sok nőellenségemet. – Ezért falun, vagy ha négyszemközt vagyunk, sokkal megnyerőbb és készségesebb, mint amikor Bécsben, vagy nagy társaságban találkozik velem. 22-én Búcsúztam el Grassalkovichtól. Emberein elámultam, mert nyugodtan hagytak, anélkül, hogy borravalót kívántak volna, elvonulni. Grassalkovich két hátaslovát, Rowbokot és Eisländert, 1000 aranyért, amennyit kínáltam, neki, nem akarta nekem adni.” „1824. január 20-án Gr[assalkovich] Tini kedves volt hozzám. Ismerem a szándékait! De nem fog Amerikába menni, hanem káposztát ültet odahaza, én megyek és megeszem, etc. Beteg és nyugodt vagyok. Házassági terveim, mondhatni feladva; azóta boldogabb […]”

A feljegyzésekben csak Tiniként emlegetett hercegnővel, aki saját bevallása szerint tetszett a grófnak, a későbbiekben gyakran találkoztak. Széchenyi több lángoló, majd egy tragikus kimenetelű udvarlás után 1824 augusztusában ismerte meg úrhölgyet. A találkozás végezetes volt számára: „A mióta önt ismerem, másért nem tudok szerelmet érezni és én szerencsémet, boldogságomat az erény nehéz, de nemes útján fogom keresni“ – írta az imádott hölgynek, Seilern Crescence-nek, aki akkor Zichy Károly felesége volt.


Forrás

A lap eredeti címe: „https://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Esterházy_Mária_Leopoldina&oldid=5315”