Csörsz-árok

A Csörsz-árok

Széles, de nem különösen mély árok a Duna–Tisza között. Eredete máig is tisztázatlan. A Csörsz-árok, a legmonumentálisabb kárpát-medencei építmény, egy hatalmas ókori védőműrendszer (az árokból és töltésből álló, faszerkezettel is megerősített védősánc) a Dunakanyar vidékéről indul ki, és végighalad az Alföld északi részén, majd délre fordul és az Al-Dunánál éri el a folyamot. A Duna-Tisza közi szakaszt, ahol három sánc fut párhuzamosan, Csörsz-ároknak, a Tiszántúlit, ahol 2–4 sánc halad párhuzamosan, (a negyedik Magyarországon kívül Románia területén fut) Ördögároknak nevezi a népnyelv. Az egész árokrendszer hossza 1260 km, szélessége 3,4–10 m között változik, mélysége 1,5–3 m a jelenlegi szinttől mérve. A megmaradt sáncok kb. 2 méter magasságúak. A sánc nem minden helyen követhető nyomon egyértelműen, egyes szakaszok megsemmisültek, betemették, beszántották, így csak fúrásokal, kartográfiai módszerekkel, légi felvételek segítségével lehet következtetni a nyomvonalra. A sánc-árokrendszert egyes vélemények szerint valószínűleg a rómaiak irányításával az Alföldön élt szarmaták építették a 4. század első felében, I. (Nagy) Constantinus (uralkodása: 306-337) korában, mintegy 15 millió köbméter föld megmozgatásával, melyet kb. 5500 fő végezhetett. 15 éven át. A Kr.u. 4. század utolsó évtizedéig, mint a rómaiak előretolt védelmi vonala a népvándorlás népeinek támadásait volt hivatott kivédeni és elterelni. Az árok – jelenlegi ismereteink szerinti – első említése egy 1067-ben kelt oklevélben történt. A Zászty apátság alapító levelében – többek között – ez áll: „magna fovea, huae protensa usque ad Aruksceguj tendit.”

Mondák, legendák is szólnak a Csörsz árok történetével kapcsolatban. A legismertebbek Komjáthy István: Mondák könyvében szereplő Csörsz és Délibáb című, szép és tragikus szerelmi történet, vagy a történet tiszadobi változata, melyet Szentesi Edina gyűjtött fel. Tompa Mihályt is megihlette, a Csörsz-árka című balladájában.

Épebb állapotban maradt összefüggő szakaszai Dormánd, Erdőtelek, Debrecen, (Nagyerdő) és Gödöllő határában találhatóak. Csörsz árkát a Gödöllő - Valkó közötti közútról a "Kőkereszt" autóbusz megállótól érjük el. Itt indul egy erdészeti út, amelyik az Erzsébet pihenőhöz vezet. Ezen megy a kék sáv jelzés. Ahol a piros háromszög jel kiágazik a Juharos csúcsára, a műút túloldalától pár méterre induló mély bevágás a Csörsz-árok.

A Szent István Egyetem Mezőgazdasági- és Környezettudományi Karának tanszékei, illetve hallgatói és egyéb lelkes amatőr kutatók Harkányiné Székely Zsuzsanna vezetésével évek óta figyelemmel kísérik a Csörsz-árkot. Céljuk a Csörsz-árok Gödöllő környéki szakaszának védetté nyilvánítása (2012-ben kiemelten védetté nyilvánította az emberi erőforrások minisztere), karbantartásának megszervezése, később egy szakasz rekonstruálása, tanösvényt kialakítása, bevonása a Gödöllő környéki történelmi turizmusba.

Forrás: Harkányiné Székely Zsuzsanna: Csörsz-árok, Tájak Korok Múzeumok Kiskönyvtára 823. kötet, Budapest, 2010, Bernát Péter: A legendától a valóságig: a Csörsz-árok története 2007. szeptember 20. mult-kor.hu Harkányiné Székely Zsuzsanna, Benõ Dávid, Prunner Andrea, Katona Andrea A Csörsz árok Gödöllői Szolgálat 2008. október 2.