Pál István
Pál István Búcs, 1920. január 20. – Gödöllő, 2009. január 05.
Életútja
Egy Búcs nevű színmagyar kisközségben született 1920-ban Csehszlovákiában a család hetedik gyermekként. Édesapja gazdálkodó ember volt, ekkor már megengedhette magának, hogy a legkisebb fia városban tanuljon. Komáromba küldte középiskolába, majd ott végezte el a Református Koedukált Tanítóképző Intézetet is. Osztálytársa volt Gergely Péter. Végzős diákok voltak, amikor az első bécsi döntéssel újból magyar lett faluja, iskolája. Integethettek Horthy Miklós kormányzónak a város főutcáján és útlevél nélkül átmehettek a hídon Dél-Komáromba, tanáruk vezetésével. 1940-ben kapta meg diplomáját.
Gergely Péterrel együtt hívták be őket katonának, együtt voltak a Monostori erődben kiképzésen. A Don kanyart nem érte el, mert közben megsérült és az esztergomi kórházba került. Számára ezzel véget ért a háború.
Többször átszökött az ismét meghúzott határon, hogy meglátogassa testvérbátyját, Andrást, aki halálos betegen jött vissza a hadifogságból. Később így tudott ott tudott lenni András debreceni temetésén is. Tudta, mint magyar tanárnak nem sok esélye maradt az újjáalakult Csehszlovákiában, ezért véglegesen Magyarországon maradt és megkereste Gergely Pétert Gödöllőn.
Gergely Péter mutatta be őt Eördögh Emíliának, aki a Petőfi Iskolában volt tanítónő. A fiatalok 1948. augusztus 1-jén kötöttek házasságot. A frigyből három gyermek született: András, Katalin és Gábor. Első gödöllői munkahelye a Premontrei Gimnázium épületében indult új általános iskola volt. Innen került 1950-ben Máriabesnyőre, az ottani általános iskolába. 1953-ban igazgatónak nevezték ki, miután megszerezte gyorstalpalón az orosz tanári diplomát.
A háború után több pedagógus került Gödöllőre a Felvidékről. Nagyos sok tanítványa volt Winkler Nándor, Lencsés Rezső, Rudnai Károly és Kungl Ferenc tanár uraknak a városban. Ők alapították meg az ország első pedagógus sportegyesületét, a Fáklyát. Szerette a focit is, de kedvenc sportjai a röplabda és az asztalitenisz voltak.
Máriabesnyőre egyre több család költözött, ezért szükséges volt az iskola bővítése. A „Vörös” Iskola (Amely a nevét a vörösszínű téglafaláról kapta. Legalábbis az egyik elmélet szerint.) egyre szűkösebb lett. Az új épület alapkőletétele 1973-ban volt, az akkori Illés István utcában. Mivel az utca névadójáról nem sokat tudtak a történelemkönyvek, Damjanich János nevét kapta a város legkorszerűbb iskolája. 1975-ben már ott kezdődött a tanév. Az iskolában sporttagozat is indult. Az öttusa tagozat például országos hírnevet szerzett az iskolának. Az elkövetkezendő években beindították a napköziotthonos ellátást is, mivel egyre jellemzőbbé vált, hogy a családokban mindkét szülő eljárt dolgozni.
1980-ban vonult nyugdíjba igazgatóként. Szeretettel gondozta kertjét, leszokott a dohányzásról és hetente egyszer bejárt a Művelődési Házba, ahol valamilyen engedélyt adott ki a hétvégi zenés rendezvényekre. A felvidéki kollégákkal havonta összejártak, ultiztak és kitöltöttek egy kollektív lottószelvényt. Nyerni ugyan sohasem nyertek, de a barátság sokáig megmaradt. Rendszeresen eljárt a Nyugdíja Pedagógusok Klubjába, amit évekig felesége vezetett.
A régi katonatársakkal Pesten találkoztak havonta és sokszor összegyűltek Komáromban is, hogy az ott eltöltött időket felelevenítsék. A Monostori erőd rehabilitációjában sok személyes tapasztalattal tudták a munkát segíteni.
2000-ben kapta meg gyémánt diplomáját Zsámbékon. 2005-ben pedig a vasdiplomáját, szintén Zsámbékon.
Amikor már csak ketten maradtak feleségével a Kiss József utcai házban, eladták a kertes házat és beköltöztek egy praktikus panellakásba a Palotakertbe. A szomszéd szobában akkor kezdett el zongorázni egy srác, aki a Csík zenekarral kapott Kossuth Díjat 2013-ban. Nem volt kérdés, hogy amikor Pál István emléktábláját avatták a Damjanich János Általános Iskolában, akkor Barcza Zsolt volt a műsor sztárja, mert a sok gyakorlás ellenére sem romlott meg a jószomszédi viszony.
2009-ben hunyt el, két gyermeke és hat unokája gyászolta. A sírnál a búcsúbeszédet Gergely Péter az osztálytárs, a katonatárs, az esküvői tanú, a kolléga és barát mondta.
________________________________________
Munkássága
Középiskolai tanulmányait Komáromban végezte.
1940-ben szerezte meg diplomáját a komáromi Református Koedukált Tanárképző Intézetben.
1950-ben kezdett el tanítani a Máriabesnyői Általános Iskolában.
1953-1980 között a gödöllői Damjanich János Általános Iskola igazgatója.
________________________________________
Gödöllő
A második világháború után csehszlovákiai otthonában magyar tanítóként nem volt nagy jövője, ezért Magyarországra emigrált. 1946-ban érkezett Gödöllőre, Gergely Péter barátjához. Albérletben lakott. Első állását a Premontrei Iskola épületében indított állami általános iskolában kapta. Innen helyezték át 1950-ben Máriabesnyőre. Haláláig Gödöllőn élt.
________________________________________
Forrás
- Iskolánk múltja és jelene Kiadta: Damjanich János Általános Iskola, Gödöllő, 1995.
