Kitüntetések

Az első világháború magyar hőseire emlékezve az alábbiakban a háború legismertebb osztrák-magyar érdemjeleit mutatjuk be.

Mária Terézia Rend

A kitüntetések 1918-ban érvényes viselési sorrendjét tanulmányozva a katonai elismerések közül elsőként a Mária Terézia Rend nevén akad meg a szemünk. Az 1757-ben alapított érdemrend az első világháború idején (is) a legrangosabb osztrák-magyar harctéri kitüntetésnek számított, amelyet kizárólag tisztek nyerhettek el, méghozzá úgy, hogy saját maguknak kellett folyamodniuk a rendtagok sorába való felvételért. De milyen fegyvertényt kellett egy katonatisztnek véghez vinnie ahhoz, hogy a Rend vitézévé válhasson? Álljon itt erre nézve néhány példa a Rend alapszabályaiból:

ha valamelyik tiszt külön parancs nélkül támadást intéz és nemcsak megfontoltan mindent előkészít, de a végrehajtásnál személyes bátorságot is mutat, magatartásával az alárendelt legénységet sarkalja, sáncot, üteget vagy más megszállt helyet elfoglal; ha az ellenséges csapatok közt rést észlel s ezt a hasznot ígérő körülményt parancs bevárása nélkül szolgálatunk javára kihasználja; ha valamely veszélyes vállalkozásra önként ajánlkozik és az neki sikerül; ha ütközetben azon a szárnyon, amelyen van, dandárával, századával vagy osztagával saját kezdeményezéséből olyan mozdulatot hajt végre, amelyből egy hadtestre, vagy esetleg az egész hadseregre különös előny származik – nos a fentiek valamelyikének eleget tévő tisztek folyamodhattak a rendtagságért.

II. József által alapított kitüntetések

• Arany Vitézségi Érem: ami a tiszteknél a Mária Terézia Rend, az volt a legénységnél az Arany Vitézségi Érem. A II. József császár és király által 1789-ben arany és ezüst fokozattal alapított.

• „kis ezüst” fokozattal kiegészített Vitézségi Érem: 1848-ban alapított, azoknak a katonáknak adományozták, akik vitéz és önfeláldozó cselekedeteikkel kitűntek az ellenség előtti harcban.

I. Ferenc József által alapított kitüntetések

I. Ferenc József 1915-ben tovább bővítette a palettát: február 14-én megalapította a Bronz Vitézségi Érmet, amelynek adományozási jogát leadta a hadosztály-, illetve hajóosztály-parancsnokoknak. Ezzel a kisebb jelentőségű haditettek jutalmazása is lehetővé, illetve egyszerűbbé, gyorsabbá vált.

IV. Károly által alapított kitüntetések

I. (IV.) Károly uralkodásának rövid ideje alatt ezen kívül is több új katonai elismerést, köztük „tömegkitüntetéseket” is alapított. Ez utóbbiak közé tartozott a világháború egyik jelképévé vált Károly Csapatkereszt és a Sebesültek Érme. Mind a Károly Csapatkereszt, mind a Sebesültek Érme latin feliratot viselt, amely az utolsó osztrák-magyar uralkodó kitüntetési politikájának egyik jellegzetes vonását tükrözte. Károly ugyanis törekedett arra, hogy az általa adományozott kitüntetések útján is a birodalom egységét erősítse. Ezért cserélte trónra lépése után a „nemzetek feletti” latinra a Vitézségi Érmek német feliratait, s ezért lett az immáron Károly arcképével díszített Katonai Érdemérmek függesztő elemének része az osztrák császári korona mellett a magyar Szent Korona képe is.

Károly Csapatkereszt

Az 1916 végén alapított, 12 heti folyamatos frontszolgálat teljesítésével kiérdemelhető kereszt cinkötvözetből készült, amelynek oka a hátország egyre romló gazdasági helyzetében keresendő.

Sebesültek Érme

Ugyancsak gyenge minőségű fémötvözetből készült a háború utolsó szakaszában, 1918 júliusában alapított másik tömegkitüntetés, a Sebesültek Érme, amelyet a fegyveres erők azon tagjai kaphattak meg, akik a háború idején harceszközök által megsebesültek, illetve háborús cselekmények folytán maradandó egészségkárosodást szenvedtek. A Sebesültek Érmének szalagján a vér színére utaló vörös csíkok jelölték az elszenvedett sebesülések számát.

Hadikitüntetések „kardokkal” történő odaítélése

Szintén az új uralkodó nevéhez fűződő újítás volt a hadikitüntetések „kardokkal” történő odaítélése. A harctéri érdemek elismerésének látható jeleként az egyes kitüntetések szalagjaira, illetve az érdemjelek testébe két, heggyel felfelé mutató, keresztbe fektetett kardot rögzítettek, illetve illesztettek be, ezzel jelezve, hogy viselőjük nem békeidőben, hanem az „ellenség előtti vitéz és eredményes magatartásáért” részesült kitüntetés-adományban. Az 1917 januárjában életbe léptetett újítást megelőzően a háború első éveiben csak az úgynevezett „hadidíszítmény” (babérdísz vagy az eredetitől eltérő színű szalag, úgynevezett „hadiszalag”) jelölte az elismeréseken, hogy tulajdonosuk a harctéren érdemelte ki azokat. A háború hatására megnövekedett kitüntetési igények hívták életre az egyes érdemjelek szalagján megjelenő fémpántokat is, amelyek az adott kitüntetés másodszori, harmadszori, sőt, akár negyedszeri adományozását is jelölhették.

Osztrák-Magyar Monarchia kitüntetései

Természetesen a háború alatt adományozásra kerültek az Osztrák-Magyar Monarchia más, korábban alapított kitüntetései is, így például a XIX. század elején létrehozott Lipót Rend és Vaskorona Rend; az 1849-es alapítású Ferenc József Rend vagy a Katonai Érdemkereszt különböző fokozatai is, harctéri érdemekért hadidíszítménnyel (hadiszalagon) és kardokkal.

Bár az első világháború végén bekövetkezett politikai változások az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásához vezettek, az osztrák-magyar kitüntetések ennél jóval hosszabb életűnek bizonyultak, hiszen azokat az utódállamok haderőinek katonái még évtizedeken át büszkén viselték immár új nemzeti egyenruhájukon.

Visszatérés az Élet a lövészárokban szócikkhez.