„Kezdőlap” változatai közötti eltérés

Innen: Gödöllő
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
25. sor: 25. sor:




== Július szülöttjei ==
== Augusztus szülöttjei ==




33. sor: 33. sor:
|-
|-


|align="center"| ''' Hegedüs László '''
|align="center"| ''' Rezek Román Sándor '''
|align="center"| ''' Polónyi Péter '''
|align="center"| ''' Szekeres Erzsébet '''
|align="center"| ''' Kotlán Sándor '''
|align="center"| ''' Báró Sina Simon '''
|align="center"| ''' Medgyaszay István '''


|-


|-


| [[Kép:rezek.jpg|thumb|right|250px| '''[[Rezek Román Sándor]]''' (Gödöllő, 1916. augusztus 3. – Sao Paulo, 1986. május. 8.) bencés szerzetes, költő, műfordító, teológus. 1934-ben érettségizett a premontrei gimnáziumban, majd belépett a bencés rendbe. Pannonhalmán 1936-ban tett fogadalmat, 1940-ben szentelték pappá. Itt jelentek meg első írásai a Pannonhalmi Szemlében. Magyar-francia szakos tanári oklevelet és 1941-ben a budapesti Tudományegyetemen filozófiai doktorátust szerzett. 1944-ben behívták katonai szolgálatra, tábori lelkésznek. Hadifogságba esett, és Franciaországba került. 1945 októberében szabadult a Mailly le Camp táborból. A párizsi Magyar Katolikus Misszió káplánja, majd 1964-ben annak vezetője lett. Alapítója és szerkesztője volt a párizsi „Ahogy Lehet” irodalmi folyóiratnak. 1965 márciusában érkezett Sao Paulóba, ahol vallástanár, novicius mester, lelkipásztor volt.  ]]


| [[Kép:hegedus.jpg|thumb|right|250px| ''' [[Hegedüs László]]''' (1903. július 4., Gödöllő – 1995. január 28., Gödöllő) mérnök, rádiószerelő, helytörténész. Őseinek már a XIX. század Gödöllőjével is volt kapcsolata. Dédapja, Bartal János (1816-1897) a Grassalkovich-, majd a koronauradalom ügyvédje volt. Hegedüs László a minorita gimnáziumba járt Gödöllőn, ahol a Diákélet című iskolaújságot szerkesztette 1919-1920-ban. Mérnöki tanulmányainak befejezése után szokatlan módon rádiójavító kisiparos lett a szülőfalujában, és HELÁSZ néven rádióboltot is nyitott. Hegedüs László igazi lokálpatrióta volt, aki felelősséget érzett szülőfalujáért. Mentette, óvta, őrizte a helyi értékeket, amelybe az ő munkássága is beletartozik immár. Sok hasznos információt tartalmazó kéziratain kívül gazdag tárgyi- és dokumentumanyaggal gyarapította a gödöllői múzeum gyűjteményét. ]]
| [[Kép:szekeres.jpg|thumb|right|250px| (Budapest, 1938. augusztus 10. - ) képzőművész, textilművész. Budapesten született, de igazi szülővárosának Gödöllőt tartja, ahol mai is él és alkot. Szekeres Erzsébet hitvallása az ember, az élet szeretete, mely nem csupán alkotásaiban fejeződik ki. Művészi fejlődését Remsey Jenő, Remsey Iván, Merész Gábor és Koczogh Ákos segítették. A hatvanas években olaj és olajpasztell képekkel próbálkozott. Édesanyja bátorítására textil faliképek készítése felé fordul, alkotásait erősen áthatja a népművészet. Dekoratív hangoltságú hímzett és varrott textil-faliképein a népművészet motívum- és szimbólumvilágának modern átírásával kísérletezik.]]


| [[Kép:polonyi2.jpg|thumb|right|250px| ''' [[Polónyi Péter]]''' (1931. július 4. – 1993. október 3.) könyvtáros, múzeumigazgató. 1950-ben érettségizett, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán könyvtár-magyar szakon folytatta tanulmányait. 1957. január 1-jétől a Fővárosi Tanács könyvtárügyi előadójává nevezték ki, majd áthelyezték a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba. 1974-ben került Gödöllőre. Közművelődési felügyelőként a Galga-mente népi kultúrájának ápolására, a táj építészeti- és lakáskultúrájának vizsgálatára, falumúzeumok, tájházak létrehozására, fotó- és hangarchívum kialakítására vállalkozott. 1978-ban kinevezték a Városi Helytörténeti Gyűjtemény vezetőjének. Létrehozta az első állandó kiállításokat: 1981-ben A gödöllői művésztelep, 1901-1920 c. kiállítást, majd 1984-ben a Gödöllő növény- és állatvilágát bemutató Természeti környezetünk c. kiállítást.]]
| [[Kép:sina.jpg|thumb|right|250px| ''' [[Báró Sina Simon]]''' (Bécs, 1810. augusztus 15. – Bécs, 1876. április 15.) görög származású bécsi, budapesti kereskedő és bankár. Egész életében érdeklődött a magyar kultúra és a nemzeti intézmények iránt. Felkarolta a Nemzeti Múzeum, a Nemzeti Színház, Vakok Intézete és a Ludovica ügyét és a Magyar Tudományos Akadémia székházának megépítését. Mint köztudott, a gödöllői kastélyt még báró Sina György vásárolta meg 1851-ben. Fia tervei szerint Gödöllő a család magyarországi rezidenciája lett volna. Míg Sina Simon volt a tulajdonos, számos adománnyal támogatta a várost és az itt élőket: a református templomot, az 1857-es tűzkárosultakat, a szegényebb gyermekeket egy iskolai alapítvánnyal.]]


| [[Kép:koltán1.jpg|thumb|right|250px| ''' [[Kotlán Sándor]]''' (Szomolány, Szlovákia, 1887. július 14. – Budapest, 1967. december 22.) állatorvos, egyetemi tanár, Kossuth-díjas, az MTA rendes tagja. Középiskoláit a nagyszombati érseki főgimnáziumban végezte 1897 és 1905 között. Budapesten szerzett állatorvosi oklevelet 1911-ben, s lett mindjárt az Állatorvosi Főiskola kórbonctani intézetének munkatársa. Az intézet állattani és parazitológiai laboratóriumát 1929-re önálló, parazitológiai, rendkívüli tanszéki rangra fejlesztette. Harminchét éven át volt vezetője az általa alapított tanszéknek, de a tanári kar nagy tekintélyű tagjaként már 1921-től oktatta a parazitológiát, ésaz általános állattan tárgyat is. Az Agrártudományi Egyetem (mely 1950-ben Gödöllőre költözött) Állatorvostudományi Kara dékáni tisztségét két alkalommal, 1947 és 1949 között, illetve 1951/52-ben töltötte be.]]
| [[Kép:med.jpg|thumb|right|250px| ''' [[Medgyaszay István]]''' (Budapest, 1877. augusztus 23. – Budapest, 1959. április 29.) építész, szakíró. Műveiben a népi, elsősorban az erdélyi építészet elemeit használta fel, de hatott rá a Távol-Kelet építészete és előfutára volt az organikus építészetnek is. Koncepcióját első ízben a Gödöllői művésztelep számára 1906-ban épített két műteremházán valósította meg. Munkáját meghatározta az az ars poetica, ami közös volt a gödöllőiekével, és amit a kultúra és a közösség újra-összekapcsolásának céljával jellemezhetünk. 1908-ban már több szabadalma volt: foglalat nélküli izzólámpa, színházi ajtózár (1909), vasbeton mennyezet (1910). Ettől kezdve ötvözte a népi formaelemeket a vasbeton technológiájú építészettel. ]]


|}
|}
== Évfordulók ==




54. sor: 61. sor:
|-
|-


|align="center"| ''' Kampis Antal '''
|align="center"| ''' 95 éve halt meg Benkő Etelka oparaénekesnő '''
|align="center"| ''' Remsey Gábor '''
 
|align="center"| ''' Kosáry Domokos '''
 
| [[Kép:Etelka.jpg|thumb|right|250px| ''' [[Benkő Etelka]]''' (eredeti nevén Blau Adél, Szabadszállás, 1877 – Budapest, 1921. augusztus 29.) magyar operaénekesnő (szoprán). Az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia drámai tanfolyamai után Rakodczay Pál Kisfaludy Színházában játszott, majd 1894-ben leszerződött a győr–soproni színházi társulathoz operett-énekesnőként. A Budai Színkör nyári előadásán ismerkedett meg Ambrus Zoltán író-színikritikussal, és hamarosan férjhez megy hozzá (1894.június 8.) Pesten a Zeneakadémián folytatta tanulmányait. A Magyar Királyi Operaház 1902-ben magánénekesnőként szerződtette. Sokoldalú tehetsége, széles repertoárja, kiváló játéka, emberi értékei tették népszerűvé.]]
 
|}


{|


|-
|-


| [[Kép:kampisa.jpg|thumb|right|250px| ''' [[Kampis Antal ]]''' (Arad, 1903. július 20. – Kerepestarcsa, 1982. augusztus 23.) művészettörténész. Nyolcadik osztályos volt, amikor 82 aradi diáktársával együtt elfogták a román állam elleni szervezkedés miatt. Leérettségizni már nem tudott, mivel a kolozsvári főigazgatóság kizárta valamennyi romániai középiskolából, és 25 társával együtt kiutasították az országból. Ezek után érkezett 1922. február 20-án Budapestre. Egyetemi tanulmányait művészettörténeti szakon kezdte meg, 1932-ben doktorált. 1965-ben telepedett le Gödöllőn, majd 1978-ban életjáradéki szerződést kötött a várossal, melynek értelmében házát a város rendelkezésére bocsátotta kulturális célokra, gyűjteményét pedig az 1976-ban létrehozott Helytörténeti Gyűjteménynek adta.]]
|align="center"| ''' A Szent Konrád-szobor és –kút felszentelése '''
 
|-
| [[Kép: remseygabor.jpg|thumb|right|250px| ''' [[Remsey Gábor ]]'''  (Gödöllő, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm., 1925. július. 20. - Gödöllő, 1999. február. 6.): zeneszerző, grafikus, cserkésztiszt. A század elejei szecessziós gödöllői művésztelep két tagjának, Remsey Jenő festőművésznek és a szövőműhelyben dolgozó Frey Vilmának gyermeke. 1946-tól zeneszerzés szakra járt a Zeneakadémián. 1958-tól 1975-ig a Gödöllői Munkaközösségi Zeneiskolának volt a vezető tanára, igazgatója. Lelkiismeretesen gondozta édesapja szépirodalmi hagyatékát, s ő vigyázott az 1956-ban gazdátlanul hagyott Nagy Sándor-házra is. 1949-ig, a mozgalom betiltásáig cserkész volt, 1989-ben, amikor lehetőség nyílt rá, jelentős szerepe volt a Szemerédi László cserkészcsapat létrehozásában.]]


| [[Kép: kosary.jpg|thumb|right|250px| ''' [[Kosáry Domokos]]''' (Selmecbánya, 1913. július 31. – Budapest, 2007. november 15.) Gödöllővel az Agrártudományi Egyetemen keresztül került kapcsolatba. Az egyetem az alakulóban lévő Központi Könyvtárában (1952. október 3.) alkalmazta. Kosáry első munkaköre „szerzeményezési csoportvezető“ volt. 1955. január 1-jén Kosáry Domokos kapott megbízást, majd kinevezést az igazgatói teendők ellátására. Munkáját azonban nem sokáig folytathatta, 1957 novemberében letartóztatták és 1958-ban négy év börtönre ítélték. 1960-ban amnesztiával szabadult. Ezt követően ismét parkolópályára került. Előbb a Pest Megyei Levéltárban, azután az MTA Történettudományi Intézetében kapott munkát, de mindkét helyen lehetősége volt rá, hogy a háttérbe húzódva ugyan, de történészként folytathassa tevékenységét.]]


| [[Kép:konrad2.jpg|thumb|right|250px| ''' [[Szent Konrád-szobor és -kút ]]''' a Máriabesnyői Bazilika udvarán található. A kutakat és a szobrot egyaránt 1934-ben állították föl, a hosszú ideig hiába keresett víz megtalálásának emlékeként. A Szent Konrád-ábrázolás Krasznai Krausz Lajos alkotása, ünnepélyes fölszentelésére 1934. augusztus 5-én került sor sok vidéki zarándok jelenlétében. A víz eredetileg a kolostor udvarán fúrt kútból származott, melyet egy szivattyú segítségével juttattak el a szoborhoz. A kutakból folyó víznek a zarándokok gyógyító hatást tulajdonítottak, ezért sokan haza is vittek belőle. Szenteltvíz gyanánt használták, betegekkel itatták, fájdalom esetén a fájó testrészt dörzsölték vele, de állatok gyógyításánál is alkalmazták. ]]
|}
|}


A lap 2016. augusztus 22., 11:15-kori változata

Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központ


Üdvözöljük a Gödöllő Wiki oldalán!


Ezt az enciklopédiát a Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központ munkatársai indították 2011 őszén. Gödöllő városához számtalan kiváló személyiség neve kötődik, műemlékek, szobrok, templomok gazdagítják. Gödöllő gyűjteményünk gazdag anyagot őriz, melynek segítségével összeállítottuk a szócikkeket.

Kedves Látogató, online enciklopédiánk folyamatosan épül, szívesen fogadjuk észrevételeit, megjegyzéseit a szócikkeinkhez, javaslatait újabbak megírásához!
Ön is gazdagíthatja, színesítheti az enciklopédiát, ha eljuttatja a birtokában lévő fotókat, kiadványokat, információkat!

Az alábbi e-mail címre küldheti: konyvtarwiki@gvkik.hu vagy feltöltheti oldalunkra, melyhez útmutatót talál a bal oldali „segítség” szóra kattintva.

A Gödöllő Wikipédiában jelenleg 196 szócikk található.


Augusztus szülöttjei

Rezek Román Sándor Szekeres Erzsébet Báró Sina Simon Medgyaszay István
Rezek Román Sándor (Gödöllő, 1916. augusztus 3. – Sao Paulo, 1986. május. 8.) bencés szerzetes, költő, műfordító, teológus. 1934-ben érettségizett a premontrei gimnáziumban, majd belépett a bencés rendbe. Pannonhalmán 1936-ban tett fogadalmat, 1940-ben szentelték pappá. Itt jelentek meg első írásai a Pannonhalmi Szemlében. Magyar-francia szakos tanári oklevelet és 1941-ben a budapesti Tudományegyetemen filozófiai doktorátust szerzett. 1944-ben behívták katonai szolgálatra, tábori lelkésznek. Hadifogságba esett, és Franciaországba került. 1945 októberében szabadult a Mailly le Camp táborból. A párizsi Magyar Katolikus Misszió káplánja, majd 1964-ben annak vezetője lett. Alapítója és szerkesztője volt a párizsi „Ahogy Lehet” irodalmi folyóiratnak. 1965 márciusában érkezett Sao Paulóba, ahol vallástanár, novicius mester, lelkipásztor volt.
(Budapest, 1938. augusztus 10. - ) képzőművész, textilművész. Budapesten született, de igazi szülővárosának Gödöllőt tartja, ahol mai is él és alkot. Szekeres Erzsébet hitvallása az ember, az élet szeretete, mely nem csupán alkotásaiban fejeződik ki. Művészi fejlődését Remsey Jenő, Remsey Iván, Merész Gábor és Koczogh Ákos segítették. A hatvanas években olaj és olajpasztell képekkel próbálkozott. Édesanyja bátorítására textil faliképek készítése felé fordul, alkotásait erősen áthatja a népművészet. Dekoratív hangoltságú hímzett és varrott textil-faliképein a népművészet motívum- és szimbólumvilágának modern átírásával kísérletezik.
Báró Sina Simon (Bécs, 1810. augusztus 15. – Bécs, 1876. április 15.) görög származású bécsi, budapesti kereskedő és bankár. Egész életében érdeklődött a magyar kultúra és a nemzeti intézmények iránt. Felkarolta a Nemzeti Múzeum, a Nemzeti Színház, Vakok Intézete és a Ludovica ügyét és a Magyar Tudományos Akadémia székházának megépítését. Mint köztudott, a gödöllői kastélyt még báró Sina György vásárolta meg 1851-ben. Fia tervei szerint Gödöllő a család magyarországi rezidenciája lett volna. Míg Sina Simon volt a tulajdonos, számos adománnyal támogatta a várost és az itt élőket: a református templomot, az 1857-es tűzkárosultakat, a szegényebb gyermekeket egy iskolai alapítvánnyal.
Medgyaszay István (Budapest, 1877. augusztus 23. – Budapest, 1959. április 29.) építész, szakíró. Műveiben a népi, elsősorban az erdélyi építészet elemeit használta fel, de hatott rá a Távol-Kelet építészete és előfutára volt az organikus építészetnek is. Koncepcióját első ízben a Gödöllői művésztelep számára 1906-ban épített két műteremházán valósította meg. Munkáját meghatározta az az ars poetica, ami közös volt a gödöllőiekével, és amit a kultúra és a közösség újra-összekapcsolásának céljával jellemezhetünk. 1908-ban már több szabadalma volt: foglalat nélküli izzólámpa, színházi ajtózár (1909), vasbeton mennyezet (1910). Ettől kezdve ötvözte a népi formaelemeket a vasbeton technológiájú építészettel.



Évfordulók

95 éve halt meg Benkő Etelka oparaénekesnő


Benkő Etelka (eredeti nevén Blau Adél, Szabadszállás, 1877 – Budapest, 1921. augusztus 29.) magyar operaénekesnő (szoprán). Az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia drámai tanfolyamai után Rakodczay Pál Kisfaludy Színházában játszott, majd 1894-ben leszerződött a győr–soproni színházi társulathoz operett-énekesnőként. A Budai Színkör nyári előadásán ismerkedett meg Ambrus Zoltán író-színikritikussal, és hamarosan férjhez megy hozzá (1894.június 8.) Pesten a Zeneakadémián folytatta tanulmányait. A Magyar Királyi Operaház 1902-ben magánénekesnőként szerződtette. Sokoldalú tehetsége, széles repertoárja, kiváló játéka, emberi értékei tették népszerűvé.


A Szent Konrád-szobor és –kút felszentelése
Szent Konrád-szobor és -kút a Máriabesnyői Bazilika udvarán található. A kutakat és a szobrot egyaránt 1934-ben állították föl, a hosszú ideig hiába keresett víz megtalálásának emlékeként. A Szent Konrád-ábrázolás Krasznai Krausz Lajos alkotása, ünnepélyes fölszentelésére 1934. augusztus 5-én került sor sok vidéki zarándok jelenlétében. A víz eredetileg a kolostor udvarán fúrt kútból származott, melyet egy szivattyú segítségével juttattak el a szoborhoz. A kutakból folyó víznek a zarándokok gyógyító hatást tulajdonítottak, ezért sokan haza is vittek belőle. Szenteltvíz gyanánt használták, betegekkel itatták, fájdalom esetén a fájó testrészt dörzsölték vele, de állatok gyógyításánál is alkalmazták.



Gödöllő

Tematikus évek

Személyek

Épületek

Természeti értékek

Művészeti csoportok

Közterületek

Emlékművek

Gazdaság

Közlekedés

Üzemek

Kisebbségek

Partnerintézmények

A lap eredeti címe: „https://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Kezdőlap&oldid=4429”