Esterházy Mária Leopoldina

galántai Esterházy Mária Leopoldina (Bécs, 1776. november 15. – Bécs, 1864. december 21.), Esterházy Pál Antal és gróf monyorókeréki és monoszlói Erdődy Mária Terézia negyedik gyermeke.

Élete

III. Grassalkovich Atallal 1793. július 25-én volt az esküvőjük. Gyermekük nem született. Fiúörökös hiányában unokaöccse, Viczay Mihály gróf lett későbbi örököse. Esterházy Leolpoldina nem kívánt a birtokon maradni, sem gondozni azt, így visszaköltözött családjához és a máriabesnyői Grassalkovich családi kriptában nyugszik.

Esterházy Leopoldina és Gödöllő

A gödöllői Grassalkovich-kastélyt ők emelték a kornak megfelelő színvonalra, az északi oldal utolsó szárnyának és az új narancsház megépítésével, valamint a franciakert tájképi kertté való alakításával. Ezt a franciakertet később angolparkká alakították át. Különleges, ritka növényeket ültettek a gyönyörűvé varázsolt kastélyparkban. Az Alsókertben a Rákos-patak vizét felduzzasztva, 1817-ben két "hattyústavat" hoztak létre, a hercegnő "mulatópavilonja" közelében.

A korábbi franciakertet Grassalkovics III. Antalné Esterházy Leopoldina (1776-1864) alakíttatta át angolparkká. A kastélyparkban van egy királydombi pavilon, amelyet az 1760-as években Grassalkovich Antal emeltetett. A pavilon képgalériának épült. Magyarország királyai mellett a honfoglaló vezérek képeit is kitették.

1841-ben Grassalkovich (III.) Antal halálával a család kihalt hivatalosan, és az akkori jog szerint a birtok nem az özvegyre szállt, így a gödöllőiek jóságos földesúr asszonya távozott Gödöllőről. Távozása után beutazta Európát, az ehhez szükséges pénze megvolt, hiszen élete végéig özvegyi kegydíj illette meg és mellette az Esterházy-uradalmak után is, mint leányági örökös, tartásban részesült.

A herceg és felesége a nagy eladósodás után egyre több időt töltöttek Gödöllőn. Általában évente Antal-naptól (június 13.) Leopoldina névnapjáig (november 15.) tartott ez az időszak. A névnapok fontos események voltak a hercegi pár életében. Ekkor az egyházi személyzet, az uradalom tisztikara és a jobbágyok képviselői köszöntötték őket. III. Antal elegendő járadékot kapott Batthyánytól, mellette a konyhai ajándékként számon tartott jobbágyi szolgáltatások (baromfik, bárányok, borjúk, vaj stb.) bőségesen fedezték a házaspár itteni ellátását. A herceg akkorra már lehiggadt, felhagyott korábbi életmódjával.

Az özvegy az utazgatás után azonban 1844-ben váratlanul ismét megjelent Gödöllőn, hogy az általa megszeretett helyi lakosság számára maradandó emléket hagyjon maga után. Intézkedett, hogy felépítsenek egy csinos házat, melyben az uradalom szolgálatában elaggott 12 személy kap helyet teljes ellátással. A 12 főből 6 férfi és 6 nő osztozott a férőhelyen. Az első évben a női férőhelyek megteltek, ellenben férfi csak három jelentkezett. A későbbiekben azonban az épület megtelt. Gondoskodott a fűtésükről és a ruházatukról, és élelmezésükre napi 4 krajcárt adott naponta.

A hercegnő a szegények házának megteremtése mellett létrehozott egy alapítványt is 24 szegény sorsú lány rendszeres kézimunkára tanítása érdekében. Az alapítvány a költségek mellett biztosította egy az ehhez értő tanítónő rendszeres alkalmazásának költségeit is. 1867 után a koronauradalom mindkét intézmény fenntartási költségeit átvállalta, jóllehet az özvegy nevén volt akkor is telekkönyvileg a „szegények háza".

Esterházy Leopoldina és Széchenyi István kapcsolata

Széchenyi István nem volt harmincéves, amikor a kastélyban négy napot töltött Grassalkovich III. Antal és felesége, Esterházy Leopoldina vendégeként. Naplójába ezt az első látogatást is feljegyezte: „1820. július 19-én Gödöllőre érkeztem. […] Gr[assalkovich] h[ercegné] nagyon tetszik nekem, mert ama kevesek közé tartozik államunkban, akik élni tudnak, és van egy kastélyra való vidám és pompás udvarnépe… Nagyon tetszik nekem, és én is jobban tetszeném neki, ha, hogy így mondjam, nem az ár ellen úszna, amikor nekem jót akar és támogat. De nem szerelmes belém, és a karaktere sem elegendő ahhoz, hogy szinte egyedül, erőhatalommal intézze el sok-sok nőellenségemet. – Ezért falun, vagy ha négyszemközt vagyunk, sokkal megnyerőbb és készségesebb, mint amikor Bécsben, vagy nagy társaságban találkozik velem. 22-én Búcsúztam el Grassalkovichtól. Emberein elámultam, mert nyugodtan hagytak, anélkül, hogy borravalót kívántak volna, elvonulni. Grassalkovich két hátaslovát, Rowbokot és Eisländert, 1000 aranyért, amennyit kínáltam, neki, nem akarta nekem adni.” 1824. január 20-án Gr[assalkovich] Tini kedves volt hozzám. Ismerem a szándékait! De nem fog Amerikába menni, hanem káposztát ültet odahaza, én megyek és megeszem, etc. Beteg és nyugodt vagyok. Házassági terveim, mondhatni feladva; azóta boldogabb […]” A feljegyzésekben csak Tiniként emlegetett hercegnővel, aki saját bevallása szerint tetszett a grófnak, a későbbiekben gyakran találkoztak. Széchenyi több lángoló, majd egy tragikus kimenetelű udvarlás után 1824 augusztusában ismerte meg úrhölgyet. A találkozás végezetes volt számára: „A mióta önt ismerem, másért nem tudok szerelmet érezni és én szerencsémet, boldogságomat az erény nehéz, de nemes útján fogom keresni“ – írta az imádott hölgynek, Seilern Crescence-nek, aki akkor Zichy Károly felesége volt.

Forrás

• G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)
• Gödöllő - Városi információs portál
• Wikipand/Grassalkovich Antal (főispán, 1771–1841)
• Grassalkovich-kastély (Gödöllő)
• [http://www.gvkik.hu/wiki/index.php5/Sz%C3%A9chenyi_Istv%C3%A1n Gödöllő Wiki/Széchenyi István