„Élet a lövészárokban” változatai közötti eltérés

Innen: Gödöllő
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
 
(25 közbenső módosítást ugyanattól a szerkesztőtől nem mutattunk)
1. sor: 1. sor:
[[Fájl:lovesz_1.jpg|thumb|right|280px|]]
[[Fájl:lov_1.jpg|thumb|right|250px|]]
A mi nagy háborúnk lövészárkokban vívott állóháborúként marad meg a köztudatban. A lövészárkok fokozták a harcok brutalitását és milliók halálát okozták. A kiállítási részleg bemutatja a lövészárok felépítését, a katonák életét, szabályait,, foglalkozik a hygiéniával, a betegségek terjedésével. A Vöröskereszt feladatait is itt mutatjuk be és a hadifogságba került katonák mindennapjait.
A mi nagy háborúnk lövészárkokban vívott állóháborúként marad meg a köztudatban. A lövészárkok fokozták a harcok brutalitását és milliók halálát okozták. A kiállítási részleg bemutatja a lövészárok felépítését, a katonák életét, szabályait,, foglalkozik a hygiéniával, a betegségek terjedésével. A Vöröskereszt feladatait is itt mutatjuk be és a hadifogságba került katonák mindennapjait.


5. sor: 5. sor:
== Lövészárok ==
== Lövészárok ==


=== Lövészárok -hadviselés ===
''Bővebben: [[Lövészárok]]''
A lövészárok-hadviselés a védelmi jellegű hadműveletek egyik speciális fajtája, amikor a küzdő felek megerősített pozíciókat, egymással összekapcsolt lövészárkok bonyolult rendszerét építik ki. Ez a hadviselési fajta a modern, 19–20. századi háborúkra volt jellemző. A korszerű hadviselésben már a háború kezdetén az ellenség rendkívül gyors megsemmisítése volt a cél, és ennek megakadályozására kitűnő eszköznek bizonyult harcárkok, mellvédek vagy különböző bunkerek építése.


A lövészárok-hadviselés legjobb példája az első világháború, amely során az antant és a központi hatalmak hadseregei, elsősorban a nyugati fronton, lövészárkok, bunkerek és szögesdrótakadályok bonyolult és jelentős véráldozatok nélkül szinte bevehetetlen rendszerét építették ki. Nagy előnye volt, hogy ellenséges tűzhatás alatt is lehetőség nyílt a saját csapatok rejtett mozgatására.
A lövészárok a legegyszerűbb gyalogsági fedezékek közé tartozik, amely a lövészárokban elhelyezkedő katonáknak az ellenséges gyalogság tüze, valamint a kézigránátok, kisebb tüzérségi lövedékek ellen nyújt oltalmat. A lövészárkok ideális esetben olyan terepen alkalmazzák, amikor az árok előtt elterülő vidéken az előrenyomuló ellenség jól célba vehető.


[[Fájl:lov_2.jpg|thumb|right|250px|]]


=== „ A senki földje” ===
A lövészárokban tartózkodó katonák védve voltak az ellenséges kézi fegyverek tüzétől, bár a tüzérségi eszközök és a légierő eredményesen használható ezek támadására. Az egymással szemben álló lövészárkok közötti terület („a senki földje”) mind a kézifegyverek, mind a tüzérség tüzének teljes mértékben ki volt téve, emiatt még a sikeres támadások is jelentős veszteségeket okoztak a támadóknak, akiknek először ezt kellett leküzdeni, mielőtt közelharcban el tudták volna foglalni az ellenséges lövészárkot.


Az első hónapok kezdetleges, sebtében kiásott lövészárkai hamarosan jól kiépített, nemritkán betonnal megerősített védelmi állásokká fejlődtek, nemegyszer több lépcsőben, mélységben tagolt védelmi rendszerekkel, amelynek jó példája a német Hindenburg-vonal .  Az így kialakított lövészárokrendszer a legtöbbször képes volt ellenállni a tüzérség összpontosított tüzének és a front egy szűk szakaszára koncentrált gyalogsági egységek támadásának is. A két frontvonal között elterülő senki földje a nyugati fronton átlagosan 90-275 méter széles volt, de helyenként ez akár 30 m-re is lecsökkent.


Miután a német egységek 1917 márciusában visszavonultak a Hindenburg-vonalba, a senki földje már egy kilométer széles volt, azonban Gallipoli közelében az ausztrál és a török lövészárkokat helyenként csak 15 méter választotta el egymástól és a katonák szünet nélkül zaklatták az ellenfelet gránátokkal, aknavetőkkel, vagy éppen éjszakai rajtaütéssel. A keleti fronton a csatatér hatalmas kiterjedése és a lövészárok-hadviseléshez szükséges építőanyagok hiánya miatt nem alakult ki a nyugati frontra jellemző állóháború.
== Az első világháborús lövészárok-hadviselés fegyverei ==


Az Alpokban, ahol Olaszország és az Osztrák-Magyar Monarchia hadereje csapott össze, a lövészárkok rendszere a rendkívül meredek hegyoldalakra, illetve a gleccserek belsejére is kiterjedt, egy helyen 3900 méteres magasságban (egy tüzérségi állást az Ortler  csúcsára telepítettek a közeli frontvonal támogatásához). A lövészárkok kialakítását itt a kedvezőtlen időjárás és a köves-sziklás altalaj befolyásolta, egyes részeit például az Alpok gleccserein keresztül ásták (mint például Adamello-Presanella térségében).
''Bővebben: [[Az első világháborús lövészárok-hadviselés fegyverei]]''


Az első világháborús katonák felszereléséből négy fegyver volt igen fontos a lövészárokban: a puska, a szurony, a sörétes puska és a kézigránát. Az alap fegyverek mellett használtak még aknákat, vegyi fegyvereket, géppuskát.
Azonban az elhúzódó háború miatt mind  két félnek újításokat kellett bevezetnie, hogy  a nyugati fronton kialakult állóháborút megtörjék és visszatérjenek a háború kezdeti szakaszára jellemző mozgó támadó hadműveletekhez. Ezek az újítások a lángszóró, a golyószóró, géppisztoly, harckocsik voltak.




=== Felépítése ===


A lövészárkokat általában törött vagy görbe vonalban építették ki, ezért egy adott pontról mindkét irányban általában legfeljebb 10 métert lehetett belátni. Erre azért volt szükség, hogy a lövészárok egyik pontján betörő ellenséges katonák oldalazó tűzzel ne tudják támadni az árok szomszédos részeit védő katonákat, valamint ha egy tüzérségi lövedék éppen a lövészárokban robbant fel, a kirepülő repeszek is csak az árok egy kis részén okoztak sebesüléseket. A harmadik előnye a görbe vagy törött vonalvezetésű lövészároknak, hogy az ellenséges tüzérség tüzét irányító légi megfigyelők nehezebben tudtak pontos koordinátákat szolgáltatni. A lövészároknak az ellenség felé néző oldalát mellvédnek (az angol katonai terminológiában parapetnek) nevezték, itt volt egy lőpad, amelyre fellépve tüzeltek a katonák. A lövészároknak a hátország felé néző oldala volt a parados, amely a katonák hátát védte a frontvonal mögött becsapódó gránátok repeszeitől. Az árok oldalait homokzsákokkal, fapalánkokkal vagy dróthálóval erősítették meg, az árok aljára fa palánkokat helyeztek.
== Hadifogság ==
 
''Bővebben: [[Hadifogság]]''
 
A világháborúban fogságba esett mintegy 7,3 millió katonából 1,6 millió a Monarchia hadseregében szolgálat. A hadifogoly nem zsákmány, csak óvintézkedés, hogy a fogságba esett ellenséges katonáknak megakadályozzák a további részvételét a háborúban. 1907. hágai egyezmény kimondja, hogy a fogva tartó államnak garantálnia kell a hadifogoly életét, ellátását, egészségét és a háború utáni szabadon bocsátását.
 
 
[[Fájl:lov_4.jpg|thumb|right|250px|]]
== Nemzetközi Vöröskereszt ==
 


A mellvédbe általában kémlelőlyukakat vagy réseket vágtak, amiken keresztül szemmel lehetett tartani az ellenséget. Ez lehetett egy rés a homokzsákok között, vagy akár acéllemezzel megerősített kémlelőlyuk a mellvédben. A német mesterlövészek, páncéltörő lövedékkel igyekeztek a kémlelőlyukak mögött megfigyelt katonákat kilőni. Éppen ezért a mellvéd feletti megfigyelés egyik eszköze volt a periszkóp, amelynek legegyszerűbb formája egy botra erősített két tükördarab volt. A Gallipoli körüli lövészárkokban, ahol a terepviszonyok miatt az ausztrál és új-zélandi katonák állásaira kitűnő rálátása volt a török hadseregnek, kifejlesztették a periszkóppal felszerelt puskát, amely lehetővé tette a török állások elleni tüzelést a katonák veszélyeztetése nélkül.
''Bővebben: [[A Nemzetközi Vöröskereszt az I. világháborúban]]''


A kirobbanó I. világháború új feladat elé állította a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságát, amely szembesült egy óriási kihívással. A Bizottság rájött, hogy a nemzeti Vöröskereszt társaságok nem képesek ezt a volumenű munkát megoldani, így mozgósította más országok nemzeti szervezeteit is.


=== A lövészárok kialakítása ===
Az árok kiásásának három lehetséges módja volt:
* A legegyszerűbb változat szerint a katonák saját maguk előtt ásták ki az árkot, a kitermelt földből emelve a mellvédet. Ez azonban, bár egy időben akár több kilométeres arcvonalon is lehetővé tette a lövészárok kialakítását, az árkot ásó katonákat kitette az ellenség tüzének.
Az árok kialakításának második változata, amikor egy teljes mélységű árok oldalfalát ásták tovább, így bár csak egy-két katona tudott egyszerre árkot ásni, de az ellenség tüzétől védve voltak.
* Ennek egy további változata volt, hogy a talaj legfelsőbb rétegét nem távolították el, vagyis az árok (tulajdonképpen akna) rejtve maradt az ellenség elől egészen addig, amíg teljesen el nem készült. A brit harcászati szabályzatok becslése alapján 450 katona 6 óra alatt (azaz egy éjszaka) tudott teljes mértékben kiásni egy 250 méter hosszúságú lövészárkot az első módszerrel. Elkészülte után az árok folyamatos karbantartásra szorult az ellenséges tüzérség vagy az időjárás okozta károk kijavítása érdekében.


=== Élet a lövészárokban ===


== Levelezés ==
[[Fájl:lov_3.jpg|thumb|right|250px|]]
''Bővebben: [[Levelezés]]''


== Katona élet, szabályok ==
A háború során a levelezést a Magyar Királyi Posta és Távírda biztosította a frontszolgálaton lévő katonák és otthon maradt hozzátartozóik között. A katonák csak ezen az úton tudták értesíteni szeretteiket, hogy jól vannak, egészségesek. Beszámoltak körülményeikről, társaikról és persze vezetőikről is. Elmondhatták merre járnak a nagyvilágban. Ugyanakkor a postának hála a katonák is értesülhettek szeretteik hogy létéről, a hátországban történő eseményekről.




== Betegségek, hygénia ==


== Kitüntetések ==


== Vöröskereszt, levelezés ==
''Bővebben: [[Kitüntetések]]''


A Nagy Háborúban a kitüntetett katonák hazaírt leveleikben beszámoltak elismeréseikről, az adományozási ceremóniákról, s akár szabadságuk idején otthon, kár a fényképezőgép lencséje előtt az arcvonal mögött büszkén viselték mellükön  kiérdemelt érmeket, kereszteket. Az elnyert kitüntetés dicsőség volt a katonának és büszkeség a családnak.


== Hadifogság ==
 
[[Fájl:lov_5.jpg|thumb|right|250px|]]
== Magyar Lloyd Repülőgép- és Motorgyár Rt. ==
 
''Bővebben: [[Magyar Lloyd Repülőgép- és Motorgyár Rt.]]''
 
1914-ben alakult meg a Magyar Lloyd Repülőgép- és Motorgyár Rt. Aszódon, az ottani nevelőintézet karosszéria- és asztalos-üzemeiben megindították a repülőgépgyártást. Ugyanakkor a közelben megkezdték egy repülőtér építését is.




A lap jelenlegi, 2016. május 26., 09:11-kori változata

Lov 1.jpg

A mi nagy háborúnk lövészárkokban vívott állóháborúként marad meg a köztudatban. A lövészárkok fokozták a harcok brutalitását és milliók halálát okozták. A kiállítási részleg bemutatja a lövészárok felépítését, a katonák életét, szabályait,, foglalkozik a hygiéniával, a betegségek terjedésével. A Vöröskereszt feladatait is itt mutatjuk be és a hadifogságba került katonák mindennapjait.


Lövészárok

Bővebben: Lövészárok

A lövészárok a legegyszerűbb gyalogsági fedezékek közé tartozik, amely a lövészárokban elhelyezkedő katonáknak az ellenséges gyalogság tüze, valamint a kézigránátok, kisebb tüzérségi lövedékek ellen nyújt oltalmat. A lövészárkok ideális esetben olyan terepen alkalmazzák, amikor az árok előtt elterülő vidéken az előrenyomuló ellenség jól célba vehető.

Lov 2.jpg


Az első világháborús lövészárok-hadviselés fegyverei

Bővebben: Az első világháborús lövészárok-hadviselés fegyverei

Az első világháborús katonák felszereléséből négy fegyver volt igen fontos a lövészárokban: a puska, a szurony, a sörétes puska és a kézigránát. Az alap fegyverek mellett használtak még aknákat, vegyi fegyvereket, géppuskát. Azonban az elhúzódó háború miatt mind két félnek újításokat kellett bevezetnie, hogy a nyugati fronton kialakult állóháborút megtörjék és visszatérjenek a háború kezdeti szakaszára jellemző mozgó támadó hadműveletekhez. Ezek az újítások a lángszóró, a golyószóró, géppisztoly, harckocsik voltak.


Hadifogság

Bővebben: Hadifogság

A világháborúban fogságba esett mintegy 7,3 millió katonából 1,6 millió a Monarchia hadseregében szolgálat. A hadifogoly nem zsákmány, csak óvintézkedés, hogy a fogságba esett ellenséges katonáknak megakadályozzák a további részvételét a háborúban. 1907. hágai egyezmény kimondja, hogy a fogva tartó államnak garantálnia kell a hadifogoly életét, ellátását, egészségét és a háború utáni szabadon bocsátását.


Lov 4.jpg

Nemzetközi Vöröskereszt

Bővebben: A Nemzetközi Vöröskereszt az I. világháborúban

A kirobbanó I. világháború új feladat elé állította a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságát, amely szembesült egy óriási kihívással. A Bizottság rájött, hogy a nemzeti Vöröskereszt társaságok nem képesek ezt a volumenű munkát megoldani, így mozgósította más országok nemzeti szervezeteit is.


Levelezés

Lov 3.jpg

Bővebben: Levelezés

A háború során a levelezést a Magyar Királyi Posta és Távírda biztosította a frontszolgálaton lévő katonák és otthon maradt hozzátartozóik között. A katonák csak ezen az úton tudták értesíteni szeretteiket, hogy jól vannak, egészségesek. Beszámoltak körülményeikről, társaikról és persze vezetőikről is. Elmondhatták merre járnak a nagyvilágban. Ugyanakkor a postának hála a katonák is értesülhettek szeretteik hogy létéről, a hátországban történő eseményekről.


Kitüntetések

Bővebben: Kitüntetések

A Nagy Háborúban a kitüntetett katonák hazaírt leveleikben beszámoltak elismeréseikről, az adományozási ceremóniákról, s akár szabadságuk idején otthon, kár a fényképezőgép lencséje előtt az arcvonal mögött büszkén viselték mellükön kiérdemelt érmeket, kereszteket. Az elnyert kitüntetés dicsőség volt a katonának és büszkeség a családnak.


Lov 5.jpg

Magyar Lloyd Repülőgép- és Motorgyár Rt.

Bővebben: Magyar Lloyd Repülőgép- és Motorgyár Rt.

1914-ben alakult meg a Magyar Lloyd Repülőgép- és Motorgyár Rt. Aszódon, az ottani nevelőintézet karosszéria- és asztalos-üzemeiben megindították a repülőgépgyártást. Ugyanakkor a közelben megkezdték egy repülőtér építését is.

A lap eredeti címe: „https://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Élet_a_lövészárokban&oldid=3850”