Királyi Kastélypark

A kastélypark a XVIII. században épült, a Felsőkert és az Alsópark a városközpont szívében található. A főúri ízlést, vagyoni helyzetet és politikai hatalmat egyaránt reprezentáló kertet Versailles mintájára francia stílusban építtette meg. Az Alsóparkot jórészt beépítették, területéből mára csak mintegy 22 hektár maradt meg közparkként. A Felsőkert a kastély mögött nyugati oldalon húzódik, 28 hektáros területe nagyjából azonos a XVIII. századi kert méretével. a 206-222 méter tengerszint feletti magasságú kert legmagasabb pontja a Királydomb (222 méter). A Felsőkertet főként barna erdőtalaj alkotja, míg az Alsóparkban réti talaj található a Rákos-patak nedvesebb mikroklímája következtében.

Főúri időszak (1740-1864)

A XVIII. századi magyar főúri kastélyok kertépítészetére a legerősebb hatást a bécsi közvetítésű francia barokk kertművészet gyakorolta. Így történt ez Gödöllőn is, ahol egy Felső- és egy Alsókertet alakítottak ki az akkori kertművészetet hűen tükröző igényességgel. Az ekkor oly jellemző hierarchikus gondolkodás a kertépítészetben is megjelent, melynek hangsúlyos elemeit a virágos parterek, nyírt fasorok és különböző építmények (szökőkutak, pavilonok) adták. A kert kimérése valószínűleg annak a Kneidinger Andrásnak a nevéhez köthető, aki Grassalkovich elnökölte Magyar Kamara alkalmazásában dolgozott.

Díszudvar

A kastély mögött elterülő rész a Felsőkert, amely közel 28 hektár, és nagysága nagyjából megegyezik a XVIII. századival. A belső udvart dézsás növényekkel (citrom-, narancs- és babérfák) díszítették. A déli épületszárny szoborfülkéjében már I. Antal idejében kis falikút működött.

Felsőkert

Kertről megmaradt másodlagos források szerint az 1740-50 körül készült kertterv-variációk mindegyikének a középpontját egy szökőkút képezte, a kastélyhoz közelebb eső rész pedig négyparteres kialakítású volt. A terület harmadik negyedében nyírott sövénnyel határolt ligetek, zárásként pedig lépcsőkkel megemelt gloriettet terveztek. A kert két oldalát allék határolták. A kompozíciót megkoronázó zárómotívum a szerelem Istenének, Ámornak szentelt, kör alaprajzú szabadtéri templom lehetett, amelyet árkád formájúra nyírt növényfal ölelt át, egy nagyjából mértani formában kialakított liget középen.

A díszudvarból lépcső vezetett a Felső kertbe, amelyet az épülettől mintegy 440 méterre kőkerítés zárt le. A kert két oldalát szegélyező fasorok közötti területet szabályos mértani formájú virágágyak tagolták. A kert közepén szökőkút működött, mögötte formára nyírt növényzettel és labirintussal. A kert két oldalán nyírott gesztenyefasor volt, melynek végében mitológiai témájú szobrok álltak. Ma már csak az egykori gesztenyefasor nyomvonala látható, végében az egykori szobor posztamensével.

A kastélyt építtető Grassalkovich I. Antal a kerten kívül az északnyugati oldalon egy mesterséges dombot létesített, amelyre egy hatszögletű pavilont, az úgynevezett Királypavilont építtette. Itt a kor divatja szerint a magyar uralkodók és hadvezérek arcképcsarnoka kapott helyet. A királydombbal szemben szimmetrikusan egy L alaprajzú két helyiséges Lövöldeház is épült, oszlopos, timpanonos nyugati oldalát szobor díszítette. A kertet nyugatról íves záródású kerítésfal zárta, sarkaiban kis bástyákkal. A vízellátást az 1770 körüli időkben a kastélykerthez közel álló Kálvária épületéből biztosították: az épület alatti 1200 akós (60000 liter) nagy vörösmárvány lapokból összeállított vízmedencében fogták fel a szadai határszélen fakadó Pazsak-forrást vizét.

Alsókert

A kastély előtt elterülő rész volt az Alsókert, amely "... négy részre van osztva: virágos kertre, jobbra eső zöldséges kertre, vadaskertre, melyben a kert legmagasabb részén lécekkel elkerített területen a legszebb szelíd dámvadak tenyésztek." . Az Alsó kertet szintén a barokk tájszerkezetre jellemző, egyenes, fasorral szegélyezett utak tagolták.

Angolkert

Grassalkovich II. Antal korában, az 1780-as évektől kezdődően a drága fenntartási költségeket igénylő franciakertet kezdik átalakítani angol tájképi kertté. Ennek kiteljesedése III. Antal korában volt, miután a herceg kiutazott Angliába, hogy ott tanulmányozza a tájképi kerteket. A Felső kert végén álló kőkerítés elbontásával megnövelték a park területét. Lágyan ívelő útrendszer tagolta a parkot, amelyben ligetes facsoportok, virágkülönlegességekben gazdagon pompázó virágágyások váltották egymást. A kor divatja szerint különleges és ritka növényfajokat ültettek, mint például a most is látható páfrányfenyőt (Ginkgo biloba). 1817-ben készült el a főhomlokzat előtt a Rákos-patak vízéből duzzasztott két hattyústó, a hercegnő "mulatópavilonjával" együtt. 1827-ben létesítették - a besnyői zárdától egészen Bagig húzódó területen - a palánkkal körülkerített nagy vadaskertet. Az épület északi szárnyát 1837-ben egy új narancsházzal és szaporítóházakkal bővítették.

Grassalkovich-család férfi ágának kihalása után (1841) a birtok még 9 évig zárgondnokság alatt volt. Az 1848–49-es szabadságharc katonai hadműveleteit a park is megsínylette: a narancsfákat eltüzelték, a kerítéseket lerombolták, a vadállomány szétszéledt.

Királyi időszak (1867-1918)

Felsőkert

A herceg és hercegnő által kialakított gyönyörű kastélypark adta alapját a királyi időszak mesés pihenőhelyének. Itt minden, ami történt Erzsébet királyné kényeztetésére szolgált. Ez jól tükröződött a kastély előtt lévő előkertek kialakításánál. Az észak-északkeleti oldalon volt a Király, a déli oldalon a Királyné kertje. A Király kertje egyszerűbben volt kialakítva, míg Erzsébet királyné oldalán minden az ő igénye alapján készült. Ilyen volt az előkertbe épített faveranda és folyosó, amelyen rossz idő esetén is átsétálhatott a lovardába kedvenc lovaihoz. A verandát és a hozzá csatlakozó teraszt szobrok díszítették, az építményt vadszőlővel futtatták be. E terasz hangulatához szorosan illeszkedett a kis előkertben kialakított virágágyás, melybe kedvenc virágait ültették ki. Ugyanitt temették el a királyné két kedvenc kutyáját, amelyek közül az egyik márványtáblája még ma is látható.

A kastély díszudvarát a királyi időszakban is dézsás növények (narancsfák és jukkák) tették hangulatossá. A Felső kert tájképi jellegét megőrizték. A gesztenyefasortól délre alakították ki az ún. „Reservé-kertet” (előnevelő kert), ahol 1870-ben Pálmaház, 1895-ben üvegház épült. Itt termelték a parkba szánt növényeket, a kert délnyugati sarkában pedig faiskola működött. A gesztenyefasor végén díszes fapavilon állt, nem messze tőle az 1875-ben megújított Lövőház. A Narancsház előtt tekepálya kapott helyet. A parkot a királyi család jelenlétében lezárták, egyébként meghatározott nyitva tartás mellett látogatható volt.

Alsópark

A királyi időszakban nagy léptékkel kezdődött meg az utak építése. Az Alsóparkot összekötő közlekedési útvonalak szelték át a kastély, a város és a vasútállomás között. A királyi időszakban létesített bogárhát kiképzésű, gyöngykaviccsal felszórt sétautak mellé hársfákat ültettek, melyeket gondosan ápoltak. A királyné legszívesebben az Alsóparkban lévő fácánosban sétálgatott, melyet a gödöllői erdőség gyöngyszemeként tartottak számon. A fácános házi vadászkertként működött, mely gyönyörű sétautakkal, kis pihenőházzal ellátva. Az Alsó parkot az uralkodó rezidencia miatt erre kanyarodó északi vasútvonal vágta két részre. A főhomlokzat előtti két hattyústavat 1873-ban és 1894-ben töltötték fel. A fácánost és a vadaskertet a királyi vadászatok miatt továbbra is fenntartották. Az ekkor még körbekerített Alsó parkot a lakosság szabadon látogathatta.

Kormányzói időszak (1918-1844)

1918 végén a kastély néhány hónapig üresen állt. 1919 tavaszán, amikor a Tanácsköztársaság itt alakította ki főhadiszállását, az épület és a katonai gyakorlatozásokra használt parkja rohamosan pusztult. Az újabb fénykort a kastély életében az 1920-tól kezdődő kormányzói időszak hozta el. Kisebb beavatkozások történtek csak a kertben, többek között a korábbi "Királyné kertjében" épített légoltalmi bunker, a díszudvarban létesített kissé túlméretezett szökőkút, melyeket az utóbbi évek helyreállítási munkái során elbontottak. Az egykori főudvarmesteri épület mellett pedig teniszpálya működött. Még ma is látható a Felsőkertben az a családi úszómedence, amelyhez egy fából épült kis öltöző kabin tartozott. A pavilont és környékét egynyári és egzotikus dézsás növényekkel díszítették. E kis építmény a II. világháborúban leégett. Mindezek közül ma már csak az úszómedence látható.

Szociális otthon időszaka (1944-1989)

A II. világháború utáni évtizedekben a kert lassú pusztulásnak indult. A szovjet és a magyar katonás, illetve a szociális otthon időszakában a park állapota egyre romlott. A politikai viszonyok és a szovjet hadsereg ittléte miatt a park mellőzött és zárt területté vált. A parkfenntartás hiányában a meglévő vegetáció erősen károsodott. A gyomos, elvadult parkba tájidegen növényeket telepítettek, s új épületeket emeltek (raktárak, óvoda).Az 1980-as évekre már tarthatatlanná váló helyzet miatt állami költségvetésből kezdődött meg a helyreállítás.

Rendszerváltás utáni időszak (1989-2010)

Az 1994-ben felgyorsult kastélyrekonstrukció keretében megkezdődött a park rehabilitációja is. (Ez a 26,1 hektáros Felső parkot érinti, az Alsópark ma már jórészt beépített közterület.) A főhomlokzat előtti két előkertet a királyi időszaknak megfelelően állították helyre 1998-ban és 2000-ben. A díszudvarban megszüntették a Horthy-időszakból származó medencét, majd új díszburkolat és balusztrád került ide.

A Felső park ma is az angol, tájképi kert szerkezetét őrzi. Karakterét a százéves, vagy annál idősebb fák adják. Az értékesebb fajokat képviselik többek között a páfrányfenyő, a hegyi mamutfenyő, a magyar kőris, az ezüsthárs, a tiszafa, a platánlevelű juhar, a molyhos tölgy, a közönséges vadgesztenye. Ez utóbbi alkotja azt a jelenleg 75 fából álló kettős fasort, amelyet eredetileg 120 egyeddel telepítettek a XX. század elején, a barokk kori fasor nyomvonalán.

A park hátsó részében maradtak fenn a Gödöllő környéki homokpusztarétekhez hasonlítható gyepfoltok, amelyekben fellelhető a védett növénynek számító janka tarsóka, budai imola, selymes boglárka. A parkban megkezdődött a terület megtisztítása, a tájidegen növények eltávolítása, a beteg fák gondozása, majd a fiatal fák telepítése.

Az előkerteket és a Felső parkot 1998-ban természetvédelmi területté nyilvánították. 2004-ben elkészült a Királydombi pavilon felújítása. 2010-ben pedig a Felső parkban 5,2 hektárnyi terület újult meg romantikus tájképi kertként.

A park állatai és növényei

Legértékesebb fák

• Vörös vadgesztenye
• Közönséges vadgesztenye
• Pannon- vagy magyar kőris
• Magas kőris változat
• Páfrányfenyő
• Virginiai boróka
• Hegyi mamutfenyő
• Császárfa
• Platánlevelű juhar
• Feketefenyő
• Erdeifenyő
• Tiszafa
• Ezüsthárs
• Kislevelű hárs
• Kocsányos tölgy
• Molyhos tölgy

Állatvilág (válogatás)

A parkban megtalálhatók azon városiasodott madárfajok, mint a balkáni gerle, a fekete rigó, a seregély, a mezei veréb vagy a kerti rozsdafarkú. A parkban költ az örvös galamb, a vadgerle, a sárgarigó és a búbos-banka. Megtalálható valamennyi hazánkban előforduló rigófaj is. A parkban előforduló emlősök közül említésre méltó a mókus, a sün, a nyest és a pézsmapocok.

Forrás

• Vajdai Ágnes: A gödöllői kastélypark. Budapest : Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, 1998.
• Wikipedia/Gödöllői Királyi Kastély
• A Gödöllői Királyi Kastély hivatalos honlapja