Zichy István
Zichy István (1879 – 1951) történész, festő, grafikus.
Élete
Művészeti tanulmányait 1893-ban édesapja inspirálására a budapesti Mintarajziskolában kezdte meg, majd Hollósy Simon müncheni művészeti iskolájában folytatta, ahol a képzőművészet több ágával ismerkedett meg. Ezt követően Nagybányán és Párizsban folytatott művészeti tanulmányokat. Életének a századfordulótól 1914-ig terjedő időszakára igen intenzív képzőművészeti tevékenység jellemző. 1907-től volt tagja a Gödöllői művésztelepnek. Vidéki útjai alkalmával szívesen vásárolt népi viseleteket. Ezek közül néhányat később az Országos Magyar Történeti Múzeumnak adományozott. Több tájegység népviseletéről is részletes leírást készített, mint pl. az ónódiak a kecskemétiek, a bugaci pásztorok, palócok, matyók, kalotaszegiek. Zichy István számára elementális hatást jelentett a kalotaszegi tájjal való találkozás.
A századfordulótól egyértelmű az érdeklődése a népélet iránt. A matyóság gazdag népi kultúrája is rabul ejtette, elsősorban színes népviseletük jelentette számára az ihlet forrását. Többször megfordult Mezőkövesden. Nagy viseleti anyagot állított össze, aminek halála után nyoma veszett. Emellett foglalkozott sokszorosított grafikával, készített szőnyegterveket, melyeket a gödöllői műhely kivitelezett. Freskói láthatók a Zeneakadémián.
Munkássága
Alkotásainak nagy része nyoma veszett, illetve megsemmisült. Képzőművészeti tevékenységét az I. világ világháború után abbahagyó művész műveinek egy részét önmaga semmisítette meg, alkotásainak másik része valószínűleg a mai Szlovákiában található, a Divényből 1945-ben történt kitoloncoláskor udvarházukban maradhatott könyvtárával együtt. 1925-ben jelent meg A magyarság őstörténete és műveltsége a honfoglalásig című megjelent munkája előzményeiként feldolgozta és publikálta azokat az írásos forrásokat, amelyek a magyarság honfoglalás előtti életmódjára vonatkoztak. Ugyanebben az évben választotta meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává is.
A bölcsészdoktori diplomáját a pécsi egyetemen szerezte meg 1926-ban és 1931-ben kapta magántanári habilitációját a budapesti Pázmány Péter Egyetemen. Közben 1928-1930-ban a prágai és antwerpeni népművészeti kongresszusokon és a római értekezleten a magyar delegáció vezetőjeként szerepelt. Életének másik jelentős szakasza a muzeológusi munkássága, amely a 1914-1921 közötti háborús, illetve a – forradalmakkal tarkított időszakokat kivéve – 1913 és 1944 közötti időszakot öleli fel. Ekkor a Nemzeti Múzeum Történeti Képcsarnokában betöltött muzeológus munkát követően 1935 és 1944 között az Országos Magyar Történeti Múzeum (amely magába foglalta a Nemzeti, az Iparművészeti valamint a Néprajzi Múzeumot is) főigazgatója lett. Ebben az időszakban még a Néprajzi Társaság elnöki teendői is ellátta.
A Magyar Történeti Múzeum főigazgatójaként több kiállítás mellett, átszervezte a vezetése alatt álló múzeum gyűjteményeinek felújítását és újraszervezte a múzeum tisztviselőinek tudományos munkásságát. Életének második szakaszát a II. világháború törte meg, amikor 1944-ben lemondatták intézményvezetői beosztásával. 1951-ben Abán halt meg.
Forrás
- Gödöllői Szolgálat 2010. április 28. XIX. évfolyam 16. szám
- A Gödöllői Művésztelep (Gödöllői Városi Múzeum)
