Dr. Szanathy Júlia
Gödöllő városának egyik legendás orvos alakja volt Dr. Szabó Béláné dr. Szanathy Júlia (1906, Bazin Szlovákia - 2003 december Gödöllő) fogorvos, aki fél évszázadon át praktizált, s aki mind a szakma, mind a paciensek szeretetét kiérdemelte. 96 évesen távozott közülünk, két évvel azután, hogy megkapta rubindiplomáját.
Élete
Szanathy Júlia 1906-ban Bazinban, Szlovákiában született. Édesapja Szanathy István római katholikus pénzügyőri főszemlész volt, édesanyja, Szelle Julianna (†1955). Öt leányuk született, sorrendben Mária, Aniella, Erzsébet, Júlia és Margit. Júlia mellett Aniella is egyetemet végzett. 1914-ben Pozsonyban élt a család. Júlia az első négy osztályt a pozsonyi Evangélikus Népiskolában végezte 1913-1916 között.
Valószínűleg 1919-1920 körül a család Magyarországra, Gödöllőre költözött. Szanathy Júlia 1920 és 1925 között a Gödöllői Királyi Katholikus Főgimnáziumban magántanulója volt és kitűnő érettségi vizsgát tett 1925-ben. Pécsre ment orvosi egyetemre, az Erzsébet Tudományegyetem Orvostudományi Karára. Tagja volt a Pécsi Egyetemi Énekkarának.
A Magyar Fogorvosok Országos Jóléti Egyesülete 1941-ben vette fel a tagjai közé.
Szanathy Júlia és Szabó Béla állami gépgyári mérnök 1933-ban eljegyezték egymást és 1934. január 20-án tartották az esküvőjüket Budapesten.
Orvosi pályafutása
Dr. Szanathy Júlia 1931-ben végzett a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Ez idő tájt nem volt divat a hölgyeknek az orvosi pályát választani, így a száz fős évfolyamból mindössze három nő volt. Különlegességnek számított az is, hogy az akkor férfiak által uralt fogorvosi pályát választotta. Budapesten a Stomatológiai Klinikán szakvizsgázott, majd 1932-ben Gödöllőn kezdte meg a fogorvosi munkát. Végigdolgozta a világháborús éveket, majd kinevezték főorvosnak. 1970-ben ment nyugdíjba,de magánrendelőjében még 1982-ig dolgozott. Fél évszázadon át szolgálta betegeit, és ha játszunk a számokkal, akkor ez az 50 év mintegy 14.000 munkanapot és kb. 3-4 százezer hozzá forduló beteget jelentett. (Gödöllő történetében ilyen hosszú szolgálatot előtte csak az 1932-ben elhunyt dr. Teghze Lajos m.kir. palotaorvos teljesített.)
Az 50-60-as években az SZTK-ban napi 30-40 beteget látott el, és a magánrendelőjében még napi 4 órát dolgozott. Hetente többször kellett a fogtechnikai munkákat Pestre vinnie. Ez 60-70 órás munkahetet jelentett, ami mellett még a családi feladatokat is el kellett látnia.
A betegekkel, az orvos kollégákkal, az asszisztenciával, a fogtechnikusokkal tartott kapcsolata mintaszerű volt. Kiváló szakember volt. Korát megelőzve, mindig előnyben részesítette a konzerváló, megtartó fogászatot, akkor is, ha rengeteg többletmunkát jelentett számára. Rendkívül érdeklődő volt, minden konferencián, továbbképzésen ott volt akkor is, amikor már nem dolgozott. A szakma gyakorlásával csak 1982-ben hagyott fel, amikor látása annyira megromlott, hogy az már nem tette lehetővé a további munkát.
Annak ellenére, hogy munkáját mindig kimagasló színvonalon végezte, aktív éveiben munkájáért elismerést, kitüntetést nem kapott. 1981-ben aranydiplomáját vehette át, 1991-ben pedig gyémánt diplomáját. 2001-ben Pécsett rubindiplomája átvételekor a XXXIII. Orvosnapokon az egyetem vezetőségét, az ünnepség szervezőit is meglepte felszólalásával, amelyben így emlékezett vissza egyetemi éveire:
„Az egyetem hallgatósága olyan barátságosan, olyan tudományosan, olyan felkészülten jelent meg a vizsgákon abban az időben, nem volt italozás, nem volt drog, csak tanulás, tanulás… A professzorok szigorúak, de igazságosak voltak. Voltak az egyetemnek rendezvényei, az előadásokon kívül, a tanuláson kívül volt szórakozási helyünk… A tanulmányok végeztével a farsang jött, a bálok, amelyeket az egyetem rendezett. Azokon az egész városnak a színe-java jelen volt. Állítólag még
Albrecht főherceg is megjelent ezeken a bálokon, és még annak is híre kelt, hogy az egyik legszebb bölcsészlányra vetette a szemét, az tetszett neki a legjobban. Ez akkora dolog volt akkor, a 20-30-as években, hogy erről a mai fiatalságnak fogalma sincsen. A farsangi mulatság gyönyörűen zajlott le: táncrend, palotás, körmagyar, gyönyörű szép, ma már ritkán fordul elő ilyen. A farsangnak ha vége volt, akkor jött a tanulás időszaka, a kollokviumok, a szigorú tanulás, a szigorú vizsgák, szigorlatok…”
Kitüntetései
- Gödöllő Városért Díj (1998)
- Arany diploma (1981)
- Gyémánt diploma (1991)
- Rubin diploma (2001)
- Lumniczer-díj posztumusz - neve felkerült a Tormay Károly Egészségügyi Központban kialakított Lumniczer-falra.
Adománya
Dr. Szanathy Júlia nevére azonban nem csak kimagasló szakmai tevékenysége miatt emlékeznek városunkban. Nevét a városi múzeumban is megtalálhatjuk, hiszen tőle kerül ide Léda egykori szalongarnitúrája. 1937-ben 800 pengőért vásárolta meg a szalongarnitúrát, és nem sokkal a halála előtt döntött úgy, hogy megválik a bútoroktól, amik a Gödöllői Városi Múzeumba kerültek, s ma a Gödöllő, a nyitott város című állandó helytörténeti kiállításban láthatók.
Forrás
- Gödöllői Szolgálat 2011. február 9. XX. évf. 4. szám
- Fogorvosi szemle 1941. október 10. 34. évf., 10. szám
- A Gödöllői Királyi Katholikus Reálgimnázium Értesítője az 1924—25-ik tanévről
- Új Dunántúli Napló, 1991. október 24. 2. évf. 291. szám Egyetemi Napok a POTE-n
- Kis Ujság, 1934. január 21. 47. évf. 16. szám Házasság
- Dunántúli Napló, 1981. október 10. 38. évf. 278. szám Gyémánt- és aranydiplomásorvosok Pécsett
- Ujság, 1933. február 12. 9. évf. 35. szám Szanathy Júlia dr. fogorvos (Gödöllő) és Szabó Béla állami gépgyári mérnök jegyesek
- Pálmai Dóra: A Pécsi Egyetemi Énekkar rövid története
