Blaha Lujza

Innen: Gödöllő
A lap korábbi változatát látod, amilyen Gönczi Krisztina Éva* (vitalap | szerkesztései) 2011. október 21., 09:25-kor történt szerkesztése után volt.
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

Blaha Lujza (született Reindl Ludovika, Rimaszombat, 1850. szeptember 8. – Budapest, Erzsébetváros, 1926. január 18.) magyar színésznő, „a nemzet csalogánya”. Blaha Lujzának fontos szerepe volt a Bach-korszakban elnémetesített főváros magyarrá tételében.Még a német ajkú közönség is inkább az ő játékát nézte, mint a német színházak előadásait.

Blaha Lujza


Családja

Édesapja, Reindl Sándor huszártiszt volt a császári és királyi hadseregben. Vándorszínésznek állt, majd felvette a Várai nevet. 1856-ban a kolera sújtotta Kassán játszott, előadás közben vesztette életét. Édesanyja, Dé Ponty Alojzia ezután újból férjhez ment: 1857-ben kötött házasságot Kölesi Antal színpadi festővel.

Első férjével, a 37 éves Blaha János karmesterrel 16 évesen esküdött. Tőle kapta zenei képzését. Férje nevét – bár még két házasságot kötött – élete végéig viselte. Második férje Soldos Sándor, Heves megyei földbirtokos volt. Harmadik házasságát báró Splényi Ödön rendőrtanácsossal (Csermend, 1842. nov. 24. - Budapest, Erzsébetváros, 1909. jan. 3.) kötötte 1881-ben.

Gyermekei: Blaha Sándor (1874-1948), aki később államtitkár lett és Blaha Sári (Soldos Sári, 1876-1956), aki sikertelen színésznő lett.


Élete

A Nagymama, Blaha Lujza Csiky Gergely megzenésített színművének szerepében

Szülei vándor színházi társulattal járták az országot, mikoris Losoncról tartottak Rimaszombat felé, s várandós édesanyja Rimaszombat első lakóházában, Marczel József csizmadia-mester házában, hozta világra leányát, Reindl Ludovikát. Gyermekkorában vidéki társulatokban ismerkedett a színészmesterséggel. Először 1856. április 22-én, hat évesen lépett színpadra az esztergomi Fürdő Szállóban. Játszott Szabadkán és Debrecenben is, de főként a fővárosi színházakban szerepelt.

1865-ban kötött házasságot Blaha János (Jan Blaha) cseh származású osztrák katonával, aki ugyan magyarul nem tudott, de felismerte az ifjú színésznő tehetségét s karrierjét egyengette. Hálából neje élete végéig viselte nevét.

1866-ban Debrecenben szerződtették, 100 ezüstforintos fizetéssel. Bécsi vendégjátéka ismertté tette őt az osztrák operettvilág körében. A Carelteather szerződtetni szeretett volna, ám Blaháné visszautasította az ajánlatot, azzal az indokkal, hogy ő magyar magyar színésznő akar maradni. 19 éves volt, mikor férje elhunyt. Két évvel később Szigligeti Ede szerződtette a Nemzeti Színházhoz.

1900-ban a Népszínház 25. éves fennállása kapcsán Díszelőadás-sorozatot tartanak, amelyeknek főszerepét Blaha adja, aki maga is 25 éves fennállását ünnepeli hamarosan. A Blaha évforduló kapcsán előadott "Sárga csikó" c. népopera előadását követően az egyetemi ifjúság fáklyásmenettel hódolt az ünnepeltnek, míg I. Ferenc József koronás aranykereszttel tünteti ki, - a legnagyobb művésznőt, a magyar "bel canto" lángelméjét, a nemzet csalogányát - ahogy az a kitüntetéshez tartozó oklevélen áll.

1901. március 2-án Széll Kálmán a Nemzeti Színház örökös tagjává nevezte ki.

1901 júniusában Kassán, és augusztusban Balatonfüreden játszotta utolsó vendégszerepeit, továbbiakban a nyári vendégjátékoktól visszavonult. 1905-ben Kada Elek: Helyre asszony c. darabjában játszik a Királyszínház színpadán, nagy sikert hozva a darabnak. 1906 novemberében Vidor Pál partnere volt, aki menet közben átvette a válságba került Népszínház igazgatását, később öngyilkos lett a kusza színházi viszonyok miatt. Hosszas vajudást követően a Népszínházat összevonták a Nemzetivel, ami gyakorlatilag a népopera műfajának elhalását eredményezte. Blaha, aki a népopera műfajában mozgott a legotthonosabban, ettől kezdve prózai szerepekben is kénytelen volt bizonyítani. 1909-ben Móricz: Sári biró-jában, vagy a "Lányom"-ban tündöklő alakítását a kritika és a nézők is egyaránt dicsérték. Férjének 1909-ben bekövetkezett halála azonban visszavonulásra késztette. Sokáig nem lépett fel, majd 1912-ben néhányszor közkívánatra játszott A piros bugyellárisban. Utoljára Garamszeghy Sándor Matyólakodalom című darabjában lépett fel, amit Blaha visszavonulása miatt kellett levenni a műsorról.

Az I. világháború alatt néhányszor eljátszotta a Nagymamát, színházba azonban leginkább a Magyar Színházba járt, ahol unokája Blaha Gitta szereplését követte nyomon. (Mikszáth: Szent Péter esernyője - női főszerep.)

Utoljára 1923-ban lépett színpadra a Városi Színházban, a Népszínház nyugdíjasai tiszteletére rendezett ünnepségen, de itt nem énekelt. A filmezéstől idegenkedett, zavarta a hangnélküliség, az erőteljes maszkírozás, a mozdulatok groteszksége. Visszavonulását követően egyszer mégis kamera elé állt. 73 éves korában az Országos Színészegyesület örökös tagjává avatta. Tulajdonképpen 1914-től visszavonultan élt, nővérével, majdan Manci nevű kis unokájával, balatonfüredi házát eladva, az ún. "Szelényi"-házban levő lakásában. Agyára húzódó betegsége egyre erősödött, szervezete legyengült, többnyire a lakásában élt. 1925. szeptember 25-én ünnepelte meg a 75. születésnapját, cigányzenekar adott szerenádot, ám a nagyasszony hamar elfáradt, s visszavonult. Ablakából hosszan nézte egykori színházát. Egy végzetes tüdőgyulladás vette le végleg a lábáról, amiből fölépült ugyan, de ágyhoz kötötten élt attól fogva haláláig. 1926. január 18-án, 76 éves korában hunyt el a színész "Nagyasszony" tüdőgyulladásban. Örök nyugalomra helyezték 1926. január 20-án délután 3 órakor a Kerepesi temetőben. Halálakor Ignotus búcsúztatta a Nyugatban „magyar paraszti Mignon”-nak nevezve Blaha Lujzát.


Művészete

Blaha Lujza a népszínmű műfajában mozgott a legotthonosabban. A színpadon megszülető falusi lány alakjának megteremtéséhez értett a legjobban. A népszínmű a XIX. század második felének igénytelen drámai műfaja volt, melyet melodramatikus mese, szüntelen falusi idill, betyárromantika sablonos, egysíkú figurák, állandó nótázás jellemzett. Tulajdonképpen énekes-táncos falusi operett volt ez a műfaj, humoros mellékalakokkal. Erzsébet királyné és Ferenc József is kedvelte ezt a műfajt, magyar specialitást láttak benne, és mindketten tisztelői voltak Blaha Lujza művészetének. „A királynő kedvét leli a magyar népszínműben – írta a Fővárosi Lapok 1868-ban –, melyet sok delnő és uraság hibás felfogásból indulva ki, le szokott nézni.”

Blaha Lujza magára öltötte a szerepeket, de mindig megőrizte saját, varázsos egyéniségét. Játékának ellenállhatatlan hatása volt, sláger lett azokból a nótákból, amelyeket ő a színpadon énekelt.


Szerepei

Blaha Lujza szerepek

Filmszerepei

  • 1901 – A táncz – Pekár Gyula ismeretterjesztő filmsorozatának egy darabjában játszik
  • 1916 – Csiky Gergely: Nagymama c. film főszerepe

Színházi szerepei (Válogatás)

  • 1863–65 – Féltve őrzött kislány – gyermekcímszereplő – Győri Színház
  • 1865 – Varázshegedű c. operett címszerepe – Szabadkai Színház
  • 1871. május 7. – Marcsa – Tündérlak Magyarhonban – Nemzeti Színház – Blaha Lujza budapesti premierje
  • 1877 ősze – A Kisasszony a feleségem – operett-főszerep – Népszínház
  • 1878 – Török bíróné – Csepreghy Ferenc: A piros bugyelláris – Népszínház, címszerep – a Csingilingi csárdás c. betétdal slágerré válik
  • 1879 – Boccaccio c. operettben mint az ifjú Boccaccio – Népszínház
  • 1894 – Bokor József: Télen c. népszínmű – főszerep – leánya, Soldos Sárika először lép föl vele
  • 1897 – A gyimesi vadvirág – főszerep – Népszínház
  • 1914. január – Garamszeghy Sándor: Matyólakodalom – főszerep – Nemzeti Színház, utolsó szerepe, visszavonulása miatt leveszik a műsorból

1918. március 18-án, Garamszeghy Sándor: Matyólakodalom című darabjában lépett utoljára színpadra.


Blaha Lujza gödöllői háza

Blaha Lujza és Kiss Mihály a Piros bugyelláris című népszínműben

Gödöllőn utcát neveztek el róla elég sajátos módon Blaháné út néven, noha általában nem asszonynévként használta ezt a nevet, hanem Blaha Lujza néven vált ismert színésznővé.

Blaha Lujzának háza, telke volt Gödöllőn a róla elnevezett úton. Ma a Blaháné út 132-138. számú telek az, ami valaha a színésznő tulajdonában volt. Eredetileg nagyobb volt, egészen a Lázár Vilmos útig kihúzódódott a telek. A színésznő harmadik – Splényi Ödön báróval kötött – házasságának évében vásárolták a gödöllői nyaralót 1881-ben. A gödöllői nyári lakot népies bútorokkal rendezték be.

A fáma szerint Erzsébet királyné is meglátogatta egyik sétája alkalmával Blaha Lujza gödöllői nyaralóját. A történetet Kéry Gyula Blaha Lujza élete című 1896-ban megjelent könyve írja le: „Évekkel ezelőtt egy szerény kis nyári lakban lakott Blaháné a regényes gödöllői hegyek alatt, ahová pár heti pihenésre szokott visszavonulni, amikor a népszínházban az előadások szünetelnek. A nyári lakban az egyik szobát a <Piros bugyelláris>-beli szoba mintájára bútorozta be parasztos asztalokkal, tulipános ládákkal, mázas edényekkel teleaggatott fogassal. A mellette levő másik szoba falait valóságos szalagerdő födte, amelyből a feliratok aranyos betűi kandikáltak ki, mint a lombokon keresztülszűrődő napsugarak.” Egy alkalommal amikor a művésznő éppen Pesten tartózkodott, és a személyzet nagytakarítást végzett a nyári lakban, arra sétált Erzsébet királyné, és megcsodálta a színpadias berendezést a sokszínű szalagerdővel együtt.

Nagymihály Sándor A Nemzet Csalogánya című Blaha Lujza-életregényében is említi a "Piros bugyelláris" szobát. Így ír róla: "Búboskemence terpeszkedett az egyik sarokban, mennyezetig ér az ágy, faragott az asztalláb, tulipános festésűek a székek, mezei virágokkal díszített Mária-kép fölött örökmécses ég, a falakon magyaros cserépedények díszelegtek, az álló ruhafogason Török bíróné ruhái és babérkoszorúk és szalagok százai, mind-mind a "Piros bugyelláris" csodálatos sikerét bizonyítva."

Jó tíz évvel később, 1893-ban eladták a gödöllői házat, és részben annak az árából Balatonfüreden építettek villát. A Blaha Lujza-villa később gyakran látja vendégül Kaffka Margitot is az 1910-es években.

Blaha Lujza gödöllői házát egy szőnyegbombázás találta el és semmisítette meg 1944-ben – Máthé Attila, a blahai szájhagyományt őrző helytörténész szerint. A ház nélküli telket Kampis Antal (1903-1982) művészettörténész vásárolta meg 1965-ben, de ez a Blaha Lujza vagyonösszeségét képező ingatlanoknak csak egy része volt. Két évvel később Kampis egy 125 négyzetméter alapterületű, két szoba összkomfortos üdülőházat épített föl a telekre. A házat és a telket nagy értékű műgyűjteményével együtt 1978-ban Kampis Gödöllő városának ajándékozta egy cserelakás és egy életjáradéki szerződés ellenében. Ma a Montágh Imre Iskola Gyakorló Parkja és a Blaha Nyári Napközi Tábor működik a telken.


Emlékezete

Blaha Lujza nevét számos tér, színház és utca őrzi.

A Balatoni Szövetség 1926-ban plakettel díszített emlékpadot állíttatott neki a sétányon. Balatonfüredi villáján, ahol 1893 után szívesen töltötte idejét, tábla őrzi emlékét.

A színésznő nevét egy egész városrész és egy már bezárt strandfürdő őrzi Gödöllőn.


Források


Külső hivatkozások

  • Blaha Lujza linkgyűjtemény
  • Blaha Lujza eredeti felvételei a Gramofon Online-on
A lap eredeti címe: „https://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Blaha_Lujza&oldid=870”