Bor Ambrus
Bor Ambrus (eredetileg Hovhannesian Zaven János) (Gödöllő, 1921. október 31. – Budapest, 1995. május 18.) József Attila-díjas író, műfordító.
Életútja
1921. október 31-én született Gödöllőn. Édesapja Hovhannesian Eghia örmény származású ügyvéd, író, újságíró, Gödöllő társadalmi életének kiemelkedő személyisége. Ambrus Gödöllőn végezte el az elemi iskola négy osztályát a katolikus iskolában. 1939-ben a Premontrei Kanonokrend Gödöllői Reálgimnáziumában érettségizett kitűnő eredménnyel. 1943-ban jogi doktori oklevelet szerzett Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1944 októberétől 1945 júniusáig volt katona. Apját letartóztatták, bebörtönözték, és teljes vagyonelkobzásra ítélték. A gödöllői otthon elveszett, Bor Ambrus a fővárosban próbált boldogulni. A cukor- és édesiparban helyezkedett el, segédmunkásként és adminisztrátorként dolgozott. Első írói neve Bottyán János volt. 1959 májusában változtatta meg a nevét Lukácsra, a keresztneveit Zaven Jánosra. 1948. április 24-én házasságot kötött Czira Judittal. 1963-tól a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Tájékoztatási Központja, majd Egyesülése könyvreklám lapjának szerkesztője, 1966-tól főszerkesztője lett. 1963 után több különböző médium külső munkatársaként dolgozott (Élet és Irodalom, Magyar Nemzet, Magyar Rádió). 1969-től a Magvető Könyvkiadó szerkesztője, 1976-tól főszerkesztője volt. Tagja volt a Magyar Írószövetségnek és a Magyar Újságírók Közösségének.
Munkássága
Az 1960-as évektől kezdve vált a magyar irodalmi élet egyik meghatározó tagjává. Az irodalom szeretetét, az írói vénáját édesapjától örökölte. Műveiben a régi hagyományokon felnőtt értelmiség útkeresését ábrázolta. Központi kérdés volt számára, hogy a magyar polgár hogyan tudja megőrizni hitét a minden értéket semmibe vevő társadalomban. Életművét műfordításai tették teljessé, többek között a következő íróktól fordított: Johann Wolfgang von Goethe, Rainer Maria Rilke, Heinrich Böll, Günter Grass, Jakob Michael Reinhold Lenz, Martin Walser, Anna Seghers, Christine Nöstlinger.
Gödöllő
Bor Ambrus életének egyik meghatározó szakaszát töltötte Gödöllőn, az itt szerzett élmények és emberek egész életére hatással voltak. Osztálytársa volt Remsey Jenő György festőművész fia, Remsey Iván. Múltja, életének gödöllői helyszínei, a megismert emberek visszatérnek műveiben. Gödöllőre nem szívesen emlékezett az apja bebörtönözése és a vagyonelkobzás miatt, amit a rosszindulatú gödöllőieknek nem tudott megbocsátani. De gyakran járt Gödöllőre, a város fejlődését és kulturális életét folyamatosan figyelemmel kísérte. Családjának többi tagjával együtt Gödöllőn a Dózsa György úti római katolikus temetőben nyugszik.
Művei
- A nagykorúság órája (elbeszélés, 1961)
- Világfutók (regény, 1961)
- Üvegszekrény (elbeszélés, 1966)
- Fejezetek a fiúért (regény, 1969)
- Genezáret (elbeszélés, 1970)
- Útlevélkép háttérrel (regény, 1972)
- Perújítás (válogatott cikkek, riportok, 1975)
- Rövidítések és jelek (elbeszélés, 1976)
- Hosszabb távok (elbeszélések, 1980)
- Jel (válogatott elbeszélések, 1981)
- Morion (regény, 1983)
- Szakadatlan jelen (regény, 1986)
- Meráni hegedű (regény, 1991)
- Szem. Válogatott novellák és kisregények; vál., szerk. Tarján Tamás (antológia, 1997)
Díjai, elismerései
- Szocialista Kultúráért (1970, 1977)
- Gábor Andor-díj (1976)
- A Munka Érdemrend ezüst fokozata (1978)
- József Attila-díj (1981)
- A Munka Érdemrend arany fokozata (1983)
- A Művészeti Alap Irodalmi Díja (Györffy Miklóssal) (1987)
- Az Év Könyve Jutalom (1988)
- Az Európa Könyvkiadó nívódíja (1988, 1991)
- Osztrák Jutalomdíj (1992)
- Kortárs-díj (1994)
Forrás
- G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn, Gödöllői Városi Múzeum, Gödöllő, 2013; 295–301. p.
- Fazekas István szerk.: Kortárs Magyar Írók Kislexikona, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1989; 60. p.
- dr. Horváth László: Bor Ambrus író. In: Gödöllői Szolgálat. – 4. évf. (1995) 11. szám; 12. p.
