Kosáry Domokos

Kosáry Domokos (Selmecbánya, 1913. július 31. – Budapest, 2007. november 15.) Széchenyi-nagydíjas történész, egyetemi tanár, az MTA elnöke (1990-1996).

Életútja

Kosáry Domokos

1913. július 31-én született Selmecbányán (ma: Banská Stiavnica, Szlovákia). A családnak erős gyökerei voltak a Felvidéken, apja, Kosáry János zongoraművész és zenetanár, nyelveket tanított a főiskolán. Édesanyja, Kosáryné Réz Lola néven közismert író volt. A Trefort utcai gimnázium után az Eötvös József Kollégiumba jelentkezett, ahol a történelemlatin szakot választotta. Kiváló tanárainak, nyelvtudásának, nagyszerű memóriájának és éles logikájának köszönhetően már az egyetemisták közül is kitűnt, és a diploma megszerzését követően könnyedén jutott külföldi ösztöndíjhoz. Kortársai nagy többségétől eltérően nem a „baráti“ Németországba igyekezett, hanem Franciaországba és Angliába. Ezek az utazások meghatározóak voltak számára. 1936-ban szerzett doktorátust, majd 1941-ben Teleki Pál megbízásából az Egyesült Államokban tett tanulmányutat.

Kollégiumi tanári állása mellett az újonnan, és részben éppen az általa szervezett Teleki Pál Intézet keretébe tartozó Magyar Történettudományi Intézet igazgatóhelyettese lett (1941), majd főszerkesztőként a Revue d'Histoire Comparé élén állt (1943–1949). Az 1945 után kialakuló politikai rendszerrel szemben ellenálló, renitens Kosáry történészi pályafutása veszélybe került. Eleinte, mint mindenki más is, remélhette, hogy egy valóban demokratizálódó Magyarországon mind ő maga, mind szakmája kiváló lehetőségekhez juthat, a kegyelmi idő azonban nagyon rövidnek bizonyult. E rövid időre esett, hogy a budapesti egyetemen tanszékvezető tanárként működhetett (1946–1949). Ettől kezdve Kosáry Domokos parkolópályára került.

Gödöllői Agrártudományi Egyetem

A Történettudományi Intézet alkalmazta tiszteletdíjas kutatóként, majd 1952 augusztusáig az Országos Könyvtári Központnál (OKK) – a hozzá hasonló sorsra jutott tudósokkal együtt – működött a hazai könyvtárügy megszervezése és korszerűsítése érdekében. Az Agrártudományi Egyetemmel ekkor került kapcsolatba, majd az OKK megszűnése után, az egyetem alkalmazta alakulóban lévő Központi Könyvtárában (1952. október 3.). Kosáry első munkaköre „szerzeményezési csoportvezető“ volt.

Évi ötezer mű beszerzését, leltározását, továbbá mintegy százötven folyóirat megrendelését és nyilvántartását egy teljes- és három részmunkaidős munkatársával látta el. Az állománygyarapítási csoport vezetése mellett még az olvasószolgálati csoportot is vezetnie kellett, sőt, még heti négy órában kölcsönzési ügyeletet is ellátott. Külön feladatai is voltak: a könyvtár helyzetéről jelentést állított össze, kidolgozta a Gödöllőre költözés koncepcióját (az épületet jól ismerte, ugyanis civilként falai között ette 1945-ben a hadifoglyok szűkösen mért kenyerét), vázolta az Egyetemi Könyvtárbizottság feladat-és hatáskörét.

Az egyetem székhelye 1954 őszétől fokozatosan Gödöllőre helyeződött át. 1955. január 1-jén Kosáry Domokos kapott megbízást, majd kinevezést az igazgatói teendők ellátására. Eltökélt szándéka volt „határozott arculatú, valóban központi jellegű, tudományos színvonalú olyan könyvtár kifejlesztése, amely be tudja tölteni az egyetemen rá váró feladatok mellett a tudományos könyvtárak sorában őt megillető helyet is“. Az új gödöllői otthon „belakása“ után a könyvtár racionális szervezetének kialakítása, a munkakörök tisztázása következett. Az állománygyarapítást továbbra is ő tartotta kézben. A kiadványcsere-kapcsolatok eredményeként 1955-ben 155-re ugrott a külföldi partnerek száma, s az egyetemi kiadványokért cserébe 370 könyvvel és 11 kurrens folyóirattal gazdagodott a könyvtár.

Elévülhetetlen érdeme, hogy lenyűgöző történelmi és bibliográfiai tudása révén igen sok értékes hungarikum került az állományba. Vezetése alatt a gödöllői központi könyvtárat az ország minden tájáról, sőt még határainkon túlról is több szakember kereste fel, hogy megismerkedjék a könyvtár gyors felemelkedésének titkaival; a szakmai testületek pedig szívesen választották tanácskozásaik színhelyéül az egyetemet. Történészként célul tűzte ki, hogy a Központi Könyvtárat az agrártörténeti kutatások bázisává fejleszti. Az Egyetemi Tanács július 7-én tárgyalta Kosáry javaslatát, és határozatot hozott arról, hogy befogadja az agrártörténeti kutatást.

Kosáry Domokos

A könyvtár feladatai közé sorolta a hazai agrártörténeti hagyományok feltárásának az elősegítését, és megbízta Kosáry Domokos igazgatót, vegye kézbe a javasolt Agrártörténeti Munkaközösség megszervezését, melynek során rövidesen kiadásra került az Agrártörténeti Szemle című folyóirat első száma. Kosáry Domokos időszakában 5 kiadványsorozat hívta fel a figyelmet a könyvtárra az agrártörténeti folyóirat mellett.

Elérkezett 1956. A történészek a Petőfi Körben, majd a Történészek Forradalmi Bizottságában – Kosáry Domokos elnöklete alatt – tevékenykedtek, és keresték a választ a magyarság sorskérdésére. A forradalom idején a Magyar Történészek Nemzeti Bizottságának elnöke volt. Igen emlékezetes és hatásos felszólalása 1956. november 2-án hangzott el az Egyetemi Forradalmi Bizottság által összehívott összdolgozói ülésen, amikor arra figyelmeztetett, hogy kár lenne a forradalom által megteremtett nemzeti egységet pártok alakításával megbontani. A forradalom tisztaságát is meg kell őrizni. Nem szabad megengedni, hogy bárki személyes bosszúját érvényesítse. Tudomására jutott, hogy néhol szovjet emlékművet gyaláztak meg, rongáltak meg. Ezt egyetlen nagyhatalom sem tűri el – mondta. Levélben fordult a kormányhoz, hogy lépjen fel az efféle, a forradalomtól idegen cselekmények ellen. Kosáry felszólalását nagy taps fogadta. Szavaiban még azok sem találtak kivetnivalót, akik a forradalom után vezető szerephez jutottak. Pozíciója megerősödött, amit arra használt, hogy a könyvtárat bevezesse a nemzetközi szakmai életbe.

1956 után

Munkáját azonban nem sokáig folytathatta, 1957 novemberében letartóztatták és 1958-ban négy év börtönre ítélték. Ott írta meg a Széchenyi Döblingben című könyvét, ami azonban csak 1981-ben jelent meg. 1960-ban amnesztiával szabadult. Ezt követően ismét parkolópályára került. Előbb a Pest Megyei Levéltárban, azután az MTA Történettudományi Intézetében kapott munkát, de mindkét helyen lehetősége volt rá, hogy a háttérbe húzódva ugyan, de történészként folytathassa tevékenységét. Elsősorban az érdekelte, hogy dolgozhasson – és dolgozott is. Már nem volt előírás, hogy Kosáry Domokos kizárólag a magyar történetre vonatkozó források és irodalom gyűjtögetésének áldozza idejét (Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába. I-III. és utódkötetek), hanem megjelenhetett a Művelődés a XVIII. századi Magyarországon (1980), a Széchenyi Döblingben (1981), majd a gyűjteményes kötet A történelem veszedelmei címmel (1987). 1982-től az MTA levelező, 1985-től rendes tagjává választják, majd 1990. május 24-től 1996. május 9-ig két ciklusban a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt. E minőségében átszervezte az intézményt, és biztosította az autonómiáját. 1991-től a Teleki László-Alapítvány kuratóriumának elnöke, majd a Magyar Külügyi Társaság elnöke lett. A Magyar Történelmi Társulat 2000-ben elnökévé választotta. Több külföldi akadémiának is tagja volt. Számos hazai és külföldi kitüntetésben részesült.

Hálás volt az Agrártudományi Egyetemnek, hogy befogadta, és igen rövid idő alatt nem csupán kiemelte könyvtárát az elmaradottságból, a szervezetlenségből, hanem a legjobbak közé vezette. Egyúttal kiemelkedő személyisége volt annak a – eredeti hivatásából kiszorított – csapatnak, amelynek tagjai a diktatúra afféle tudós rabszolgáiként, a haza és a tudomány elkötelezettségből korszerűsítették a magyar könyvtárügyet s emelték a történelem fintoraként magasra. „Nincs olyan rossz helyzet, amelyből ne lehetne tisztességesen kijutni“ – mondta egy riporternek. Mindig is bízott benne, hogy nemcsak egy személy, de egy nemzet is túl tud jutni a leggyászosabb korszakokon is.” Alig néhány évet töltött egyetemi katedrán, és mint maga mondja, nem hozott létre „iskolát“. Nem adatott meg neki, hogy diákokkal, tanítványokkal vegye körül magát. Legalábbis formálisan nem. Ma mégis azt látjuk, hogy több generáció tagjai tekintettek rá mentorként és példaképként. Kosáry Domokos 2007-ben hunyt el, nevét 2008. október 29-én vette fel a Szent István Egyetem tudományos szakkönyvtára, amely azóta Kosáry Domokos Könyvtár és Levéltár elnevezéssel működik. Bejáratánál a névadó emléktáblája látható.

Művei

Kosáry Domokos

• Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába Osiris Kiadó, Budapest, 2000.
• A történelem veszedelmei Magvető Könyvkiadó, 1987.
• Magyarország története képekben (társszerző) Gondolat Kiadó, Bp., 1977.
• A magyar és európai politika történetéből Osiris Kiadó, 2001.
• Magyarország Európában Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2003.
• Famous Hungarians (angol), Rubicon-Könyvek, Bp., 2002.
• A magyar külpolitika Mohács előtt Magvető Kiadó, Bp., 1978.
• Művelődés a XVIII. századi Magyarországon Akadémiai Kiadó, Bp., 1996.
• Újjáépítés és polgárosodás, 1711-1867 Háttér Kiadó, Bp., 1990.
• Napóleon és Magyarország Magvető Könyvkiadó, 1977.
• Kossuth Lajos a reformkorban Osiris Kiadó, 2002.
• Magyarország és a nemzetközi politika 1848-49-ben História Könyvtár: Monográfiák. 1999.
• A Görgey-kérdés története I-II.; Osiris századvég, Bp., 1994.
• Széchenyi Döblingben Magvető Könyvkiadó, Bp., 1981.
• A Magyar Tudományos Akadémia másfél évszádaza 1825-1975 (társszerző) Akadémiai Kiadó, 1975.
• Hat év a tudománypolitika szolgálatában MTA Történettudományi Intézet, 1996.

Szervezeti tagságai

• Történettudományi Bizottság
• Magyar-Svéd Történész Vegyesbizottság (elnök)
• Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (örökös védnök)
• Magyar Külügyi Társaság (elnök)
• Magyar Történelmi Társulat (elnök)
• Teleki László Alapítvány Kuratóriuma (elnök)
• Academia Europaea (London)
• Académie Européenne des Sciences des Arts et des Lettres (Párizs)
• Academia Scientiarum et Artium Croatica (levelező tag)
• British Academy (levelező tag)
• Román Akadémia (tiszteletbeli tag, 1997)
• Royal Historical Society (London)

Díjai, kitüntetései

• Magyar Népköztársaság Állami Díja (1988) – Fél évszázados történettudományi, kutatói és alkotói tevékenységéért, a magyar történettudomány nemzetközileg is magas szintű műveléséért.
• Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (1993)
• Széchenyi-nagydíj (1995) – A XVIII. század művelődéstörténetének mind módszertani, mind tartalmi szempontból kitűnő feldolgozásáért, a magyar reformkor, s benne Széchenyi egész munkásságának bemutatásáért, továbbá Magyarország nemzetközi helyzetének történelmünk egész folyamán végigvezetett meghatározásáért, nemzeti hagyományrendszerünk tárgyilagos bemutatásáért, valamint tudományszervezői tevékenységéért.
• Budapest díszpolgára (1996)
• Österreichische Ehrenkreuz für Wissenschaft und Kunst, I. Klasse (1996)
• Francia Becsületrend (1996)
• Francia Akadémiai Pálma (Párizs)
• Akadémiai Aranyérem (1997)
• Hazám-díj (2001, XXI. Század Társaság)
• Német Szövetségi Köztársaság Érdemrend nagy érdemkeresztje (2003)
• Nagy Imre Érdemrend (2003)
• Hűség a Hazához Érdemrend nagykeresztje
• Prima Primissima díj (2004)
• Széchenyi-aranyérem (2006)
• Radnóti Miklós-díj (2007)

Forrás

• Walleshausen Gyula: Kosáry Domokos, a tudományszervező könyvtárigazgató 1951–1957. Szerk. Koósné Török Erzsébet. Közread. a Szent István Egyetem Kosáry Domokos Könyvtár és Levéltár. Gödöllő, 2009. 59 p.
• Ormos Mária: “90“ Kosáry Domokos. Magyar Tudomány, 2003/8 1045–1048. p.
• Gödöllői Szolgálat 2010. június 23. XIX. évfolyam 24. szám
• Wikipedia/Kosáry Domokos