Szent István Egyetem aula

A Magyar Agrártudományi Egyetemet 1945-ben alapították, budapesti székhellyel. Az egyetem akkoriban még nem rendelkezett önálló épülettel. A főváros több pontján különböző, már meglévő intézmények épületeiben kezdte meg működését. A területi szétszórtság az oktatás szervezése szempontjából nagy hátrányt jelentett, ezért 1949-ben az egyetem teljes átszervezése mellett döntöttek. Az egyetem új helyéül Gödöllőt jelölték meg. A premontrei rend gödöllői intézményeinek 1950-es államosítását követően a kezelői jogokat az Agrártudományi Egyetem kapta meg.

Építkezés

Hamar világossá vált, hogy új épületekre van szükség ahhoz, hogy az oktatás megfelelő színvonalon folyhasson. Az első építési munkák 1951 és ’54 között zajlottak, de az igazán nagy volumenű építkezés az 1958-66-os nagyberuházás során indult meg. Tervezés- és kivitelezésbeli, illetve financiális okokból a nagy beruházás befejezése kitolódott. Több, erre az időszakra ütemezett feladat megvalósítására csak 1966-70 között kerülhetett sor, így a Gépészmérnöki Kar Gödöllőre költöztetése. A Kar központi épülete, az egyetemi aulát magába foglaló tömeg 1969-re készült el. A beruházás építész főtervezője Zöldy Emil Ybl-díjas építész volt.

Épület

A szocreál stílusú épület magját a központi aula légtere alkotja, a tanszéki irodák az ezt körülvevő földszinti és emeleti folyosókra nyílnak. Az aula padozata tardosi vörös márvány, a pillérek burkolata fehér márvány. Az épületben két 160 férőhelyes előadótermet is kialakítottak, ezek előterében található a zsibongó, mely alá műhelyek és irodák költöztek. Az alagsorba került a központi raktár, a hőközpont és a Mechanikai Tanszék néhány laborhelyisége.

A tervezés időszakában Zöldy Emil Rómában járt, és ott nagy hatást gyakorolt rá az Olaszországban élő, magyar származású Amerigo Tot szobrászművész két alkotása. Olaszországi benyomásai hatására az aula főbejárattal szembeni falát úgy képezték ki, hogy oda egy nagyméretű, az egyetem egészét reprezentáló képzőművészeti alkotás kerülhessen, megvalósító művészként Amerigo Totot javasolta. A művésszel az alkotás elkészítéséről 1978. decemberében született meg a megállapodás. A mag apoteózisa című monumentális bronz plasztika helyszíni szerelése 1983. májusában kezdődött. A mű ünnepélyes avatásán, melyre 1983. szeptember 5-én, a tanévnyitó alkalmával került sor a művész is részt vett.

Az épület jelentőségét a tervező a többi épülettől eltérő külső formálással is hangsúlyozni kívánta, és erre a függönyfalas megoldást tartotta a legalkalmasabbnak. Az udvar szintjéről monumentális hatású előlépcső vezetett az árkádos főbejárathoz. A mintegy 700 m2 –es lépcsősor monotonitását később két négyszög alakú zöld „szigettel” oldották. Az előlépcső előtt egy nagy díszmedence épült, benne szökőkúttal. Ettől balra Kiss István szobrászművész Élet című vörösréz térplasztikája, és három nagyméretű zászlórúd zárja le a teret. A jobb oldalon álló Vasfa törzsén a premontrei gimnáziumból és az egyetemről elballagó, majd a diáktalálkozókra vissza-visszatérő évfolyamok emléktéblácskái láthatók. A szomszédos fehér emlékoszlopot egy nemzetközi konferencia alkalmával állították a résztvevők, békét kérve Magyarországra és a Föld lakóira.

Forrás

Irodalom

• Babó Elek: A Gödöllői Agrártudományi Egyetem építésének története