Községháza

Községháza

Az épület története

1912-1913-ra készült el Gödöllőnek akkori új hivatali épülete, a községháza. A terv azonban sokkal régebben megfogalmazódott a község képviselő-testületének körében.

Már 1900-ban tervezték, hogy a Ferenc József tér és a Váci utca sarkán álló földszintes, a település tulajdonában lévő épület helyére egy díszes emeletes községházát építenek, melyben az összes gödöllői közhivatal elférne – egy helyen. Úgy vélték, hogy ezzel az ügyintézésre fordított idő lényegesen lerövidülne, de az is szempont volt, hogy a község fényét emelné egy díszes, impozáns épület. A kezdeményezés azonban idővel elhalt.

Az építkezés terve akkor került újra felszínre, mikor 1907-ben a sarkon álló épület a tűz martalékává vált. Az új községháza terveit Jánosházy László építészmérnök készítette, majd később a munkák kivitelezését is ő felügyelte. A sarokház terveit még 1908-ban beadták építési engedélyezésre az építészeti hivatalba. 1909 szeptemberében az ügy még mindig nem nyert elintézést, mert az államépítészeti hivatal a tervben több olyan hibát fedezett fel, ami miatt visszaküldték az iratokat a községhez. Az új községháza tervei nagyon nehezen mentek át a vármegyei ügyintézésen.

Többször dobták vissza azokat, formai és más hibákra hivatkozva. A késlekedés miatt sokan fejezték ki fölháborodásukat Gödöllőn. Szerintük a településnek napról napra nőtt a kára a várakozás miatt. A saroktelek értékét kb. 100.000 koronára becsülték, ami évek óta használatlanul hevert. De a romok egy része is csúfította a község főterét. Emellett az építési munka díja és az anyagárak is folyamatosan emelkedtek. Nemcsak a vármegyei ügyintézést bírálták a községben, hanem a községi elöljáróságot is érték támadások. Az építkezéssel kapcsolatban egy szállongó hír terjedt el a településen. Egyesek úgy gondolták, hogy az építkezés azért késik, mert ehhez már a gödöllői homoktéglagyárban készített téglákat akarják fölhasználni. A homoktéglagyár létesítésének az ügye azonban szintén lassan ment át a hivatali ügyintézésen. Mások szerint a késedelem oka az volt, hogy a pótlásokat nem készítette el időben az épület tervezője. 1910 februárjában 3 éves halogatás után hagyta végül jóvá az építkezést – kisebb módosításokkal – a Magyar Királyi Államépítészeti Hivatal. 1910. január 17-én tartott a képviselő-testület ülést, melyen határoztak arról, hogy az új községháza földszintjén építendő lakások helyett is üzlethelyiségeket fognak kialakítani. Ekkor hoztak döntést arról is, hogy a tűzoltó szertárat és az ahhoz kapcsolódó istállót más helyre telepítik át. A településnek nem volt elég pénze az építkezés megvalósításához, így kénytelenek voltak kölcsönt fölvenni, melynek futamidejét 50 évben határozták meg.

Az építkezés

A testület az építkezés lebonyolítására nyílt versenytárgyalást írt ki. 1910 szeptemberében bírálta el a testület a tárgyalásra beérkezett ajánlatokat. A pályázatra 10 ajánlat érkezett, de ezek közül csak három volt, ami a teljes építkezést vállalta. Lizics és Polacsek eperjesi vállalkozók 282.741, Persler Kálmán és Dinnyés János 278.619, Maján János és társa kiskunhalasi vállalkozók 257.567 koronás ajánlatot tettek. A többi vállalkozó csak részmunkák elvégzését vállalta, mint például a festés, vízvezeték-szerelés, villanyszerelés vagy a bádogos munka. A három beérkezett pályázat közt meglehetősen nagy árkülönbségek voltak. Az államépítészeti hivatal egy főmérnököt küldött ki az ajánlatok átvizsgálására, aki a község által delegált bizottsággal együtt a legolcsóbb ajánlat elfogadását javasolta. A közgyűlés azonban vonakodott a döntéstől, így októberben csak azt állapították meg, hogy a kiskunhalasi ajánlat a legkedvezőbb. De mivel sokan aggályoskodtak a kivitelezővel szemben, így nem hozták meg a végleges döntést. Ehelyett arról határoztak, hogy meg kell vizsgálni az ajánlattevő megbízhatóságát. A következő ülésre már beérkeztek a vállalkozóról kapott pozitív információk. Ekkor azonban a testületi tagok az építkezésnél felhasználandó anyagok minősége iránt emelték fel a hangjukat, mert az ajánlatban nem szerepelt, hogy honnan akarja az építtető az alapanyagokat, különösen a téglát beszerezni. Végül nagy huzavona után, október végén a képviselő-testület elfogadta a kiskunhalasi Maján János ajánlatát. Az épület befejezésének időpontját 1911 októberéről 1912 július elsejére módosították. A vízvezeték-szerelési munkálatokkal Neumann János budapesti vállalkozót bízták meg. Az építkezés során az összes villanyszerelési munkát a Ganz Villamossági Rt. végezte el. Az építkezés helyszínét a vállalkozó 1911 áprilisában vette át, és azonnal hozzákezdett az előkészületi munkálatokhoz. Az építkezés időtartama alatt két előre nem látható tényező volt, ami jelentősen hátráltatta a munkálatokat. Az egyik a téglák beszerzése – ami folyamatos problémákat szült –, a másik a kőművesek sztrájkja volt. 1911 júniusában léptek sztrájkba a kőművesek. Kijelentették, hogy addig nem hajlandóak dolgozni, míg a munkáltatójuk alá nem írja a követeléseiket. Ez a leállás komoly problémát jelentett a vállalkozónak, mivel az építkezésen a kőművesek voltak a legnagyobb számban, esetenként 15-en is dolgoztak a falakon. Csak a következő hónapban sikerült megállapodást kötniük a feleknek, így 5 hét szünet után újra elindulhatott a munka. A sztrájk és az alapanyag-ellátás akadozása miatt a vállalkozó kérvényezte az átadás későbbi időpontra történő halasztását. Az építést felügyelő bizottság az átadás időpontját 1912. augusztus 1-jére helyezte át. Azonban a megadott határidőre nem fejeződtek be a munkálatok. A vízvezeték- és a villanyszereléssel csak őszre lettek kész a munkások. Az építkezés időtartam alatt egy szomorú momentum is történt. 1912-ben hosszas betegség után elhunyt Jánosházy László. Az építkezés további vezetését Dvoracsek József építész vette át, aki korábban is sokszor helyettesítette a beteg Jánosházy Lászlót. Az 1910-es kiegészítő tervek szerint az épület pincéje a Váci utcai kapubejárótól a Ferenc József téri nagykapuig tartott.

Az épület

Szinte minden üzlethelységhez tartozott pince. Emellett az alagsorban kapott helyet a községi fa- és szénpince, de ide került a lomtár is. A földszinten a két kocsibejáró mellett a Váci utca felől 11, a Ferenc József tér felől 4 üzlethelyiséget alakítottak ki. A tér és az utca sarkán egy nagyobb méretű üzletet terveztek, melyhez raktárhelység is kapcsolódott. A tér felől megközelíthető kocsibejáró jobb oldaláról nyílt a rendőrség számára kialakított rész, ahol az irodai helységek mellett a zárkák is helyet kaptak. A kapubejáró jobb oldalán volt a lépcsőház, ami az emeletre vezetett. Az udvarban kb. 20 bolthelységet alakítottak ki, de itt kapott helyet az illemhelyiség, a házmesteri lakás és az udvar hátsó részén az emeleti lakásokhoz vezető lépcsőház is. Az emeletet az épületnek csak az utcafront felé eső részén tervezek. A Váci utcai oldalon, az udvari lépcsőházon keresztül vezetett az út az emeleten kialakított polgári lakások felé. Az egyik 5 szobás, a másik pedig 3 szobás lakás volt. Mindkettőhöz tartozott előszoba, fürdőszoba, konyha, kamra és cselédszoba. A tér és az utca sarkán, az emeleten alakították ki a nagyméretű gyűléstermet. Ez más rendezvények lebonyolítására is kiválóan alkalmas volt. A Ferenc József tér felöli oldalon kapott helyet egy tanácsterem, a bírói- és a főjegyzői iroda. Az emeleten a rendőrség fölött, hivatali helyiségek voltak. Az épülethez külön artézi kutat is fúrtak. Ebből a vizet egy nagy űrtartalmú medencébe szivattyúzták át.Ahogy haladt az építkezés, úgy egyre többen érdeklődtek az épületben kialakított üzlethelyiségek iránt. A fogyasztási szövetkezet a sarokházban 10 éves szerződéssel 3 üzlethelységet kért bérbe. Az emeleten kialakított lakásokra is voltak már jelentkezők.

A közgyűlés ekkor még nem hozott határozatot, hanem egy bizottságot küldött ki a helyszínre a bérek megállapítása végett. 1911 őszén egy budapesti filmszínház vállalat is ajánlatot tett, hogy az épület váci utcai frontján 8 üzlethelységet bérelne ki 10 évre. Itt egy állandó mozgóképszínházat rendeznének be. Az új községháza üzleteinek bérleti jogát 1912 januárjában árverésre bocsátották. Sok ajánlat érkezett, melyeknek jelentős része nem gödöllői volt. Úgy tervezték, hogy az üzletek akár márciusban meg is nyílhatnának. Gödöllő község képviselőtestülete 1912. február 5-én tartott testületi ülésen foglalkozott az építés alatt álló sarokházban lévő üzletek bérleti jogával.

A testület a mozi céljára lefoglalt 8 üzlet 4000 koronás bérletét, a gödöllői fogyasztási szövetkezet által igényelt 3 üzlethelység 3000 koronás bérleti díját és még két magánvállalkozó árajánlatát fogadta el. A többi ajánlatot visszautasította, az üzletek értékesítésével pedig az elöljáróságot bízta meg a testület. Ahogy haladt az építkezés, úgy adták át az üzlethelységeket a bérlőknek. 1912 szeptemberében már sok üzletet berendezek a tulajdonosok. Az egyik helységben nyílt meg szeptember 2-án Madame Grette „kalapdivatterme”, melyet a korabeli sajtó a legmodernebbnek, budapesti mércével mérve is előkelő üzletnek tartott. Ősz végére szinte minden üzlet megnyitott az új községházában. Ekkor merült föl a kérdés, hogy mi az épület házszáma, mivel a saroképületnek van kapuja a Váci utca felé, de ugyanígy a Ferenc József tér felé is.

Számot azonban egyik oldalról sem kapott, ami leginkább a bolttulajdonosokat zavarta. Októberben megnyílt a fogyasztási szövetkezet által bérelt, Ferenc József tér és Váci utca sarkán létesített élelmiszerbolt is. A sajtóban külön cikk foglalkozott a boltban kapható élelmiszerek változatosságáról. Az üzletek bérleti díja 250 és 500 korona közt mozgott, attól függően, hogy azok mekkorák voltak és, hogy hol helyezkedtek el az épületen belül. Az üzlethelységek éves bérleti díjából befolyó összeg szinte megegyezett az építkezésre felvett kölcsön törlesztő részletével. Ez igen gazdaságos volt a település költségvetése számára.A közgyűlés 1912 augusztusában felhatalmazást kívánt adni az elöljáróságnak, hogy az új épülethez szükséges bútorokat minél előbb beszerezhesse. A vásárlásra 3000 koronát szántak. Azonban a képviselők egy része megfellebbezte a döntést azzal a kifogással, hogy előbb várják meg az új épületbe költözést, majd ezután határozzák meg, hogy milyen bútorokra van szükség. Az ügy, a vármegyei közgyűlés elé került, ahol a fellebbezést elutasították. Így elhárult az akadály a bútorvásárlás elől. A község képviselő tagjai 1912 novemberében járták be az épület 12 hivatali helységét, hogy megállapítsák, milyen bútorokra lesz szükség. 1912 szeptemberében – még a régi bútorok közt – tartotta a közgyűlés az első ülését az új községháza nagytermében.

Ádám Ferencz községi bíró, elnök kérte a tagokat, hogy az új helyen új szokások is lépjenek életbe. Eszerint a felszólalók ne vágjanak egymás szavába, hanem előre jelentkezzenek szólásra és indítványaikat a gyűlés végén tegyék meg. Az épület felülvizsgálatát 1912. szeptember 9-én kezdte el Pischinger Gyula műszaki tanácsos és Gesztessy Mihály főmérnök. A felülvizsgálat eredményét 1913 áprilisában nyújtották a községi közgyűlés elé, melyben megállapították, hogy a szemmel látható munkálatok rendben vannak. Kisebb hiányok voltak, de ezek kijavítására a vállalkotó június végéig tett ígéretet. Az elvégzett munkákra egy év jótállást vállaltak, az építésben részt vevő cégek. Az 1913-as báli szezon jelentős részét, már az új községháza nagytermében rendezték. Február első három napján három, egyaránt nagysikerű mulatság zajlott az új épületben. Az első a nőegyleti bál volt február 1-jén. Ezt követte a Polgári bál február 2-án. Majd végül a Gazda-bál zárta a sort február 3-án. Az új hely kiválóan alkalmas volt az ilyen rendezvények lebonyolítására. Problémát csak a Polgári bál jelentett, mert erre a rendezvényre akkora volt az érdeklődés, hogy a résztvevők alig fértek el a táncteremmé átalakított nagyteremben. Azonban nem mindenki volt olyan szerencsés, hogy itt rendezhessen társas összejövetelt. 1913 márciusában a „Gödöllői III. Parczellai Jótékony Czélú Asztaltársaság” kívánt táncmulatságot rendezni a községi tanácsteremben. A terem használatára engedélyt kaptak, de ezt később a terem plafonjának közveszélyességére hivatkozva visszavonták. A mulattságot végül Dinnyár János vendéglőjében tartották meg.

Az 1960-as években a földszintes udvari szárnyakat egy lapostetős emelettel megemelték. Később Járási bíróság, majd járási hivatal, a földszintjén kisebb üzletek, kávéház és népbolt volt az épületben. Kiürítése előtt utoljára pártok irodái voltak az épületben, az udvarban pedig szeretetkonyha működött. A volt községházát az önkormányzat 1994-ben helyi védettségű építészeti értékké nyilvánította, 2005 novemberében ideiglenesen, majd 2006 elején a Kulturális és Örökségvédelmi Hivatal véglegesen műemlékké nyilvánította az épületet, amelyben a felújítást követően 2008. februárjában nyitotta meg kapuját az Erzsébet királyné Szálloda, valamint a kávézó és az étterem. A Szabadság tér felőli teraszrész nyáron kellemes színfoltja a belvárosnak.