Gödöllői Városi Múzeum
Épület és a múzeum története
Az 1760-as években gróf Grassalkovich Antal építette fogadó céljára azt a barokk épületet, amelyben működik a múzeum. A négy állandó kiállítás képet ad arról, hogy a kastély árnyékában élő őslakos református földművelők, a 18. század közepén betelepített katolikus iparosok, a 19. század közepén érkező izraelita kereskedők, a dualizmus idején itt letelepedett művészek hogyan alakították, gazdagították a város képét.
A múzeum a helyi értékek megbecsülésére igyekszik nevelni, erősítve a lokálpatriotizmus érzését, miközben az apró részletekre is adó, a minőséget szem előtt tartó igényességével hatni szeretne a környezet kulturáltságára is.
A múzeum anyagát 1952-ben kezdték el gyűjteni tanárok és diákok. Az iskolaszintű kiállítás kereteit kinőve 1978-ban értek meg az intézményesülés feltételei, ekkor hozták létre a Helytörténeti Gyűjteményt. Tízévi intenzív munka után megkapta a múzeumi rangot az intézmény, melyet a helyi önkormányzat tart fenn. Az épületet 2000-ben felújította Gödöllő városa, ami jelentősen növelte az intézmény kiállítási és működési lehetőségeit. A múzeum 2001-ben elnyerte a legrangosabb szakmai kitüntetést, Az Év Múzeuma címet.
Gödöllő történetének több olyan fejezete is van, ami nemcsak országos, de nemzetközi érdeklődésre is számot tarthat: például a szecessziós gödöllői művésztelep (1901-1920) vagy a cserkészet.
Állandó kiállítások
Gödöllő, a nyitott város
Helytörténeti kiállítás: a település történetében kalauzol el az őskortól 1950-ig. Viszontagságos történelmének köszönhetően Gödöllő mindig nyitott, befogadó település volt. Címerében a gyermekeit saját vérével tápláló, képzeletbeli pelikánmadár a város állandó, megújulásra kész áldozatkészségét szimbolizálja.
Történetét mindenkori földesurai írták. Két kiemelkedő fejlődési időszaka, fénykora volt a városnak: Gödöllő a XVIII. században a Grassalkovich-uradalom központja volt, az 1867-es kiegyezés után pedig koronauradalom lett. A kiállított történeti tárgyi emlékek és dokumentumok elsősorban ezeket a korszakokat idézik meg.
A legtöbb tárgyi anyag a XX. század első évtizedeiből maradt, amikor Gödöllő divatos királyi, majd kormányzói nyaralóhely volt. Így például a Léda-villa szalongarnitúrája, vagy a Nagy Sándor-ház anyagából berendezett enteriőr, de figyelemre méltó az 1933-as, Gödöllőn megrendezett cserkész világtalálkozót megidéző műtárgy-együttes is. A festett keretes tájképekkel díszített barokk szoba a helytörténeti kiállítás külön érdekessége.
A gödöllői művésztelep 1901-1920
Képző- és iparművészeti kiállítás, a Gödöllői Városi Múzeum országos gyűjtőkörű anyagából. A Magyar Örökség-díjas gödöllői művésztelep Gödöllői Városi Múzeumbeli gyűjteményét, valamint a gödöllői magángyűjtemények (Nagy Sándor-ház, Remsey család) műalkotásaiból készült válogatást mutatja be a múzeum állandó tárlata.
A magyarországi szecesszió egyetlen szervezett csoportosulása ez a művésztelep, melynek megalakulását 1901-re, Körösfői-Kriesch Aladár gödöllői letelepedésének idejére tehetjük. Egyébként a csoport vezető tagjai: Körösfői-Kriesch Aladár, Nagy Sándor, Thoroczkai Wigand Ede már korábban is dolgoztak együtt, országos és világkiállítások alkalmával.
1904-ben szövőműhely kezdte meg működését, ami később a művésztelep központjává, fő szervező erejévé vált. A textilmunkákat gödöllői és környékbeli leányok, asszonyok készítették. 1905-ben kezdték el a gödöllői művésztelep tagjai által tervezett szőnyegeket nagyobb számban készíteni. 1907-ben a szövőműhely - később már szövőiskola - az Iparművészeti Iskola tanműhelyévé vált, s így tovább élvezte az állami támogatottságot.
A gödöllői művésztelep ezekben az években volt a leglátogatottabb és a legnagyobb létszámú. Ekkor már itt élt Nagy Sándor feleségével, Kriesch Laurával, Belmonte Leo és Juhász Árpád, ekkor találkozhatunk már Zichy István, Frecskay Endre, Raáb Ervin és Mihály Rezső nevével is, itt dolgozott Sidló Ferenc, Moiret Ödön, Undi (Springholz) Mariska és testvérei, Carla és Jolán, valamint a bácskai Frey-testvérek, akik a textilek tervezésében és kivitelezésében vállaltak szerepet.
A korra és különösen a szecesszió művészetére oly jellemző módon a gödöllői művésztelep a művészet minden ágában jeleskedett. A szövőműhelyben tervezett textilekkel egyidőben jelentős épületdíszítő állami megrendeléseket kaptak a gödöllői művészek.
A művésztelep felbomlásához az első világháború is jelentősen hozzájárult. De a végső lökést a szellemi vezető, Körösfői-Kriesch Aladár 1920-ban bekövetkezett halála adta. Ez vetett véget a közel két évtizedes, szecessziós művészeti csoportosulás tevékenységének.
A közelmúltban ünnepeltük az európai művésztelepek alapításának 100. évfordulóját: 2001-ben a gödöllői művésztelepét. A Gödöllői Városi Múzeum szívós és céltudatos munkájának köszönhetően a gödöllői művésztelep ismét bekerült a nemzetközi kulturális vérkeringésbe: Bécs, Glasgow, a finnországi Espoo, Los Angeles, Dachau, Nürnberg kiállításain szerepeltek a gödöllői művészek alkotásai az elmúlt években.
Zsivajgó természet
Kiállításunk a Gödöllői Tájvédelmi Körzet változatos élőhelyei közül hármat kíván bemutatni. A dioráma nagyobb része egy gyertyános tölgyes élővilágát szemlélteti, a jellemző emlős- és madárfajokkal. Az erdő szomszédságában található a tisztásokkal váltakozó, nyílt, mocsarasodó erdő - sajátos állat- és növényfajaival; mellette pedig a harmadik élőhely látható, a nyíltvizű nádas tó.
A Gödöllői dombvidék sajátos tájegységünk, mintegy összekötő kapcsot jelent az Északi-középhegység és az Alföld között. Területének nagy részét ma is erdő borítja. Legelterjedtebb természetes erdőtársulása a gyertyános tölgyes.
Legértékesebb részein 1990-ben tájvédelmi körzetet létesítettek. Kiállításunk a Gödöllői Tájvédelmi Körzet változatos élőhelyei közül hármat kíván bemutatni. A dioráma nagyobb része egy gyertyános tölgyes élővilágát szemlélteti, a jellemző emlős- és madárfajokkal. Az erdő szomszédságában található a tisztásokkal váltakozó, nyílt, mocsarasodó erdő - sajátos állat- és növényfajaival; mellette pedig a harmadik élőhely látható, a nyíltvizű nádas tó.
A Gödöllő környéki erdők legjelentősebb nagyvadjai a szarvas, az őz és a vaddisznó. Ragadozó emlősök csoportjaiból elterjedt a róka, a görény és a hermelin.
A madarak fajgazdagsága feltűnő. A talajon vagy talaj közelben szerzi táplálékát a feketerigó és a vörösbegy. Rendszerint a fák tuskója körül keresgél az ökörszem. A fatörzs szint legjellemzőbb lakói a harkályok, sokszor ők készítenek megfelelő odút más madárfajok számára is. A törzseken szerzi táplálékát a fürge csuszka, a költési időben az elhagyott harkályodúkat kihasználva fészkelnek a seregélyek. A lombkorona szinten él a szajkó; magasabb fákon fészkel a héja és a karvaly.
A tisztásokkal váltakozó nyílt erdő flórája és faunája ugyancsak gazdag. A vadászható fajok közül itt található a ma már egyre ritkuló mezei nyúl; a föld alatti telepekben pedig az üregi nyúl él. A nyíltabb pusztafüves lejtők facsoportjainak madara a kis őrgébics, a kimagasló kórók tetejéről les zsákmányára a cigánycsuk.
A harmadik élőhelytípus a völgyaljakban kialakuló nádas tó. A tavak víz alatti élete igencsak gazdag. A gyakori halfajok mellett megtalálható a ritka és védett réti csík és a vágócsík; a kétéltűek közül a tarajos gőte, a pettyes gőte, vagy a kecskebéka.
A tó körüli füzek odvaiban még elvétve költhet a szalakóta, olykor a kuvik. Természetesen az emlősök sem hiányoznak a mocsári környezetből. Előfordul itt a télen fehér bundát öltő hermelin. A nádasban, közel a vízszinthez építi fészkét a kószapocok.
A kiállítás befejező része a térség vadászati múltjába, vadásztörténetébe enged betekintést.
A magyar cserkészet története 1910-től napjainkig
Az angol Robert Baden-Powell által életre hívott ifjúsági mozgalom mintájára 1910-ben jöttek létre az első cserkészcsapatok Magyarországon. 1912-ben alakult meg a Magyar Cserkészszövetség. A magyar cserkészet a két világháború közötti időben élte fénykorát. Kitűnő módszernek bizonyult az ifjúság valláserkölcsi nevelésére és a Trianon utáni Magyarország nemzetközi kapcsolatainak építésére. Olyan jelentős személyiségek álltak a cserkészet mellé mint Teleki Pál vagy Sík Sándor. 1933-ban Gödöllőn rendezték meg a IV. fiúcserkész világtalálkozót (jamboree), 1939-ben pedig a leánycserkész világtalálkozót (Pax Ting). Ezek voltak a magyar cserkészet legkiemelkedőbb eseményei. A II. világháború után a Magyar Kommunista Párt megszüntette a cserkészmozgalmat, és helyébe - szovjet mintára - az úttörőmozgalmat állította. Azon fiatalok, akik részt vettek a cserkészetben és komolyan elköteleződtek annak értékei mellett, életre szóló erkölcsi útravalót kaptak, és a szocializmus évei alatt is őrizték a mozgalom szellemiségét.
1989-ben - a rendszerváltozáskor - indult újra a cserkészet. Azóta kb. 50.000 fiatal került kapcsolatba a mozgalommal, amely jelenleg 8.000 aktív taggal működik országszerte. A rendszeres heti foglalkozásokon kívül többnapos túrákon, nyári és téli táborokon, nemzetközi rendezvényeken vesznek részt. A cserkészet közösségformáló ereje és az élményt adó, ugyanakkor értékteremtő programok igyekeznek pótolni a mai társadalom hiányosságait. Az elmúlt időszak cserkészettel kapcsolatos tárgyi emlékeit és dokumentumait kezdetben a Sportmúzeum gyűjtötte. 1994-ben azonban létrejött az önálló Magyar Cserkészszövetség Gyűjteménye, melyet 2009-ben be kellett zárni épületének felújítása miatt.
A Cserkészgyűjtemény anyagát Gödöllő városa fogadta be: a tárgyi anyag a Gödöllői Városi Múzeumba, a könyvtári és levéltári anyag pedig a Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központba került. A Cserkészgyűjtemény és a Gödöllői Városi Múzeum anyagából állandó kiállítás nyílik 2009. október 20-án a Gödöllői Városi Múzeumban, a cserkészet iránt érdeklődő kutatókat pedig a Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központ fogadja. Joggal mondhatjuk hát, hogy Gödöllő immár a magyar cserkészet központjává vált. Az október 20-án nyíló állandó kiállításon látható Zita királyné zászlaja, melyet egy kőszegi cserkészcsapatnak ajándékozott 1925-ben; Baden-Powell eredeti levele, melyet Horthy Miklós kormányzónak írt az 1933-as gödöllői dzsembori után; a Nagy Sándor utca 6. szám alatt működött Cserkészbolt részleges rekonstrukciója sok eredeti tárggyal és dokumentummal; a cserkészéletre oly jellemző táborozást pedig egy enteriőr idézi meg a tábori élet minden rekvizitumával.
Kiállító helyek
Gödöllői Királyi Váró
A Pest-Hatvan vasútvonalon 1867 tavaszán indult meg a közlekedés. Ugyanebben az évben kapta meg a magyar államtól Ferenc József és Erzsébet királyné koronázási ajándékul a gödöllői kastélyt és uradalmat, s ettől kezdve rendszeresen utazott vonattal Gödöllőre a királyi pár és kísérete. Hogy a király Bécsből közvetlenül Gödöllőre mehessen vasúton, Kőbánya állomás közelében két vasúti vonal között egy összeköttetést alakítottak ki, amelyet máig királyvágánynak hívnak. 1867. április 2-án adták át a gödöllői földszintes állomásépületet, amelyet később többször átépítettek. Kezdettől problémát jelentett a királyi fenségek várakozása a vasútállomáson. "A váróteremnek használt szobácska kicsi, fülledt levegőjű és piszkos volt." Ezért 1868-ban fából egy tiroli stílusú, ideiglenes udvari pavilont építettek.
Az 1870-es évektől egyre élénkebb lett a vasúti forgalom, a királyi család gödöllői tartózkodása divatos, felkapott nyaralóhellyé tette a települést. Sok fővárosi polgár nyaralt Gödöllőn, és ők elsősorban vonattal utaztak, sőt az állomás környékén vásároltak vagy béreltek házat, ott alakult ki egy új nyaralónegyed. Gyakori volt, hogy a család tavasztól őszig a gödöllői nyaralóban tartózkodott, miközben a családfenntartó férj vonattal naponta bejárt a fővárosba dolgozni. Tehát szükségessé vált a vasútállomás épületének fejlesztése. 1874-ben kétszintessé alakították az állomásépületet. A hivatali helyiségeken kívül első-, másod- és harmadosztályú várótermet, valamint vendéglőt alakítottak ki táncteremmel. Az állomás épületében lakott az állomásfőnök, két forgalmi tiszt, két pénztárosnő, a vasúti vendéglős és a pályafelvigyázó. Ez az épület már alkalmas volt a köznép utazási igényeinek kiszolgálására.
1882-ben pedig új Királyi Várót építettek neoreneszánsz stílusban. Budapesten a Keleti és a Nyugati pályaudvaron található még Királyi Váró, de azok a vasútállomás épületének részét képezik, Gödöllőn azonban külön épületet emeltek erre a célra. Egyébként a király utazásaihoz - ha nem volt megfelelő állomásépület - alkalmanként udvari sátrat állítottak föl.
A gödöllői Királyi Váró a kastély kezelésében állt. Bár egyszintes épület, de a belső terek nagy belmagassága és a magas tetőfelépítmény miatt a mellette álló egykori kétszintes állomásépülettel azonos magasságú volt. A vasút és a város felé nyíló bejárók adják az épület tengelyét. A város felőli oldalon portikusz található, négy jón oszlopon nyugvó előtető, ahol az udvari kocsi várta a vonattal érkező királyi család tagjait. Az épület padlószintje azonos a peron szintjével, tehát csak a vonatba szállásnál kellett lépcsőt használni. Öntöttvas pilléreken nyugvó perontető fut körbe a sínek felőli oldalon és a két oldalhomlokzaton, ahonnan egy-egy mellékbejárat is nyílik.
A királyi pár megérkezésekor vörös szőnyeget fektettek az épület bejárata és a vasúti szerelvény közé. A vonatról a tágas középső helyiségbe, a Hercegi Váróba érkezünk, amelynek a berendezését - Ripka Ferenc leírása szerint - bordó kárpitú selyem zsöllyék és pamlagok adták. Jobbra Erzsébet királyné várószobája, balra pedig Ferenc József szobája nyílt. A király szobájában egy íróasztalt, velencei tükröt, olívazöld kárpitú ülőgarnitúrát helyeztek el, és ugyanilyen színű préselt selyem tapéta fedte a falat. Ugyanez volt a királyné várószobájának a berendezése is, csak halvány sárga színben. A Pest-Gödöllő közötti 34,4 km távolságot 49 perc alatt tette meg a vonat az 1875-ből fennmaradt udvari menetrend szerint. A két világháború között Horthy Miklós kormányzó használta a Királyi Várót.
A második világháború végén a kivonuló német csapatok felrobbantották a vasútállomás épületét, amely teljesen elpusztult. A Királyi Váró pincéjében tárolt szenet is felgyújtották, melynek következtében kiégett az épület teteje, csak a puszta falak maradtak meg. 1945 után lapos tetőt építettek a Királyi Váróra, és ez lett a jegykiadásra és várakozásra szolgáló állomásépület immár a köznép számára. 1958-ban nyilvánították műemlékké.
2011-ben a Norvég Alap támogatásával Gödöllő Város Önkormányzata felújította a Királyi Várót, múzeumi kiállítóhelyet, kávézót és turisztikai centrumot alakított ki benne.
