Harmos (Schlesinger) Ilona (Görög Ilona)

Innen: Gödöllő
A lap korábbi változatát látod, amilyen Gönczi Krisztina Éva* (vitalap | szerkesztései) 2011. október 24., 11:34-kor történt szerkesztése után volt.
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

Harmos (Schlesinger) Ilona (Görög Ilona) (Budapest, 1885. február 21. - Budapest, 1967. december 5.) színésznő, író. Leánykori neve Harmos Ilona, írói álneve Görög Ilona. Kosztolányi Dezső felesége.


Származása és családja

Harmos (Schlesinger) Ilona (Görög Ilona)

Harmos (Schlesinger) Ilona 1885. február 21-én született Schlesinger Vilmos fakereskedő és Schneller Matild (a losonci postamester lánya) gyermekeként. A losonci házasságkötés után a pár Gödöllőre, majd Budapestre költözött, Ilona már itt született. Személyiségének alakulása szempontjából meghatározónak érzi a testvérsorban elfoglalt pozícióját: tizenegy gyerek közül ő a nyolcadik. Gödöllőn a Gizella (ma Isaszegi) út 84. szám alatt volt nyaralójuk, közel a vasútállomáshoz és a Gizella-fürdőhöz.


Életútja

Pesti bérházukból kora tavasztól késő őszig Gödöllőre költöztek, egy bérelt kertes házba, apja innen járt be vonattal dolgozni. Az akkor több fürdővel és pezsgő társasági élettel büszkélkedő Gödöllő kedvelt nyári nyaralóhelye volt a pesti polgárságnak, a falusiak fontos bevételi forrása volt, hogy afféle falusi turizmusként kiadták házukat, és főztek a nyaralókra.

1913-tól a rá testvérként hasonlító Kosztolányi Dezső (Dide 1885-1936) felesége lesz. Saját szakmájával lassan felhagy. Ellenben elkezd írni, fordítani. Legismertebb művei a férjéről és Karinthyról írt életrajzok, és a háború után kiadott Holocaust- naplója, a Tüzes cipőben, (1948 és 2004 ), mely a fiával átélt bujkálásának krónikája. Burokban születtem c. önéletrajzát Borgos Anna gondozásában 2003-ban adták ki. A remekmű Édes Anna az ő ötlete nyomán születik meg, talán gyerekkori cselédjükről, a rimaszombati Jáger Máriáról mintázza, akiről sokat ír önéletrajzában.

1915-ben születik meg fia, Ádám.



Házassága

Görög Ilona

Közben Kosztolányival többször szakítottak, majd újra kibékültek. Végül 1913. május 8-án összeházasodtak. Saját szakmájával lassan felhagy: ”Ez lett a sorsom. Eredetileg színésznőnek készültem, számos kisebb-nagyobb szerepben fel is léptem. Férjem nem ellenezte pályámat, de egyre többször mondogatta: Hát jó ez neked? Kielégít ez téged? Hát nem jobb neked itthon, mellettem?...Lassan észrevétlen szervezett be magának Dide munkatársának, valósággal beszippantott az életébe. Nappal nem is hiányzott a színház, de harminc éven át minden éjjel álmomban a színpadon voltam, szerepeimet álmodtam végig.” (egy rádiónyilatkozatból).

1914-ben, még fia születése előtt keresztelkedett ki, valószínűleg Kosztolányi hatására. 1915-ben születik meg fia, Ádám. A pajtáskodó játékosság továbbra is jellemzi kapcsolatukat, ezt erősíti külsejük testvéri hasonlósága is, amit Ilona „az idegrendszer hasonlóságának“ tulajdonít. Kosztolányi folyamatosan igényli jelenlétét, véleményét, nem tud dolgozni, ha nincs mellette, és Ilona számára is nélkülözhetetlenné válik. Férje 1933-tól rákos beteg, folyamatosan műtéteken esik át, halála előtt egy évvel szerelmes lesz egy szanatóriumi társába, de már nincs ideje elválni Ilonától.




Írói pályafutása

Burokban születtem című műve

Egy ideig még játszott, illetve szavalt (ezt később is), de Kosztolányi mellett lényegében felhagyott a színjátszással. Ugyanakkor, nyilván férje hatására is, egyre több köze lett az íráshoz. 1930 körül kezdett publikálni, először riportokat, majd novellákat, melyek többek között a Nyugat, a Szép Szó, a Pesti Napló, a Pesti Hírlap, a Pester Lloyd és a Haladás hasábjain jelentek meg. Kosztolányi biztatja az írásra, bár nem egyértelműen lelkes attól, hogy felesége is publikálgat. Írásai férje javaslatára Görög Ilona néven jelentek meg. Ismét a Kosztolányi-életrajzból idézve: „Nem mondja, de én érzem rajta, hogy kelletlenül nézi most már sűrűbben szereplő nevemet, de az írás, amit jónak lát, annyira szent előtte, hogy semmiféle személyes körülmény nem számít.“

Sokat fordított is férjével együtt: német, francia, angol prózát, színdarabokat. Legismertebb munkái kétségtelenül a Kosztolányiról és Karinthy Frigyesről írott életrajzok. 1948-ban jelent meg Tüzes cipőben című naplója, amely az ostrom alatti, fiával együtt átélt bujkálások megrázó dokumentuma. A háború után szórványosan publikált, rádiószerepléseket vállalt, és meglehetősen lefoglalhatta a maga lábán megállni élete végéig nehezen tudó fia életkörülményeiről való gondoskodás. 1967-ben, nyolcvankét éves korában halt meg.


Művei

  • M[ada]me Chaglon üzletei (regény, 1909)
  • Kosztolányi Dezső (regényes életrajz, 1938, 1990.)
  • Tüzes cipőben (regény, 1948.)
  • Karinthy Frigyes (1988)
  • Burokban születtem (2003)

Fordítások

  • August Strindberg: Pajtások (1911)
  • F. Hurst: A nagy kacaj, r., (1995)


Színészi pályája

A viszonylag jómódú, zsidó polgári család az apa halála után elszegényedésnek indult. Anyja dohánytőzsdét nyitott, Ilonát kivette a gimnáziumból, és varrni taníttatja. Ő azonban titokban felkereste Császár Imrét, a Nemzeti Színház színészét, a Színművészeti Akadémia tanárát, hogy hallgassa meg. A tanár tehetségesnek találta, így ősszel beiratkozott a Színművészeti Akadémiára. Ez meghozza számára a sikert, sok szerepet kap. Egyik vizsgája után Beöthy László szerződtette az akkor nyíló Magyar Színházhoz, s ott szinte minden főszerepet rá osztott. A színház azonban anyagilag sikertelennek bizonyult, és kénytelen volt a populárisabb darabok, bohózatok felé fordulni, ebben a szerepkörben pedig Ilona fölöslegessé vált.

Ekkor Nagy Endre elhívta az Andrássy úti kabaréhoz, itt azonban még rosszabbul érezte magát. Ekkor, 1910 telén történt a kissé bohózatszerű, de a komoly folytatás lehetőségét rejtő megismerkedés Kosztolányival a Vígszínház bemutatóján. A szünetben Kéri Pál újságíró lépett oda Kosztolányihoz, aki történetesen Ilona mellett ült, ekkor még ismeretlenként. Beszélgetni kezdtek, majd Kéri így szólt: „Kérem, mutasson be a húgának“. Maguk is rácsodálkoztak a hasonlóságra, beszédbe elegyedtek, s a színházból már ismerősökként távoztak. Egyfajta pajtásság alakul ki közöttük, ami azért nem mentes az érzéki vibrálástól. Sokat viaskodtak, harcoltak egymással. Ilona, aki már átélt néhány csalódást, hogy elkerülje az újabb szenvedéseket, egy vidéki társulathoz szerződött, de mivel ott rosszul érezte magát, visszajött Pestre.


Gödöllői élet

Tavasztól késő őszig itt tartózkodott az egész család. Egy hosszú parasztház volt valójában a nyaraló, öt szoba sorakozott egymás után, oldalt pedig vörös téglákkal kirakott, vadszőlővel befuttatott folyosó húzódott. Az első szoba mellett volt egy utcára néző, tágas veranda, előtte kiskert, melyben verbéna, törökszekfű, őszirózsa, rozmaring virágzott. Jegenyefák álltak a ház előtt. A hátsó kertben krumplit termesztettek. A ház mögött nyári konyha volt, fáskamra, disznóól, csirkeól, árnyékszék és kerekes kút. A veranda zöldre volt festve és azt is befutotta a vadszőlő. Zöldre festett a léckerítés is. „Ez a lakásunk nem olyan szép, mint a pesti lakás, csak szedett- vedett bútorok vannak benne, puhafa ágyak, puhafa szekrények s egy régi, fekete kredenc az első szobában, az ágyakban szalmazsák van, a szalmazsákba diófalevelet dugnak a bolhák ellen” – írja visszaemlékezésében.

A verandán volt egy hosszú asztal, amely mellett elfért az egész nagy család sőt még a hétvégeken odalátogató budapesti rokonok is. Volt néhány hold földjük, amelyben krumplit termesztettek, mert a gödöllői homokos talaj annak kedvezett leginkább. Tíz, néha több lovat tartottak, stráfkocsik hordták a fát a fatelepen és két hintója is volt a családnak, az egyiket a hivatalnok használta pénz behajtásra, a másikat pedig az édesapa és a család, ha kikocsiztak a gyerekekkel együtt.

Teljesen falusias körülmények között éltek a nyaralóban. Fecskék fészkeltek az eresz alatt a hosszú folyosón. A parasztokhoz hasonlóan ők is Isten madarának tartották a fecskét, amit nem szabad bántani, mert szerencsét hoz. A parasztasszonyok házhoz mentek ott árulták a csirkét, kacsát, tojást, vajat. Ha megdöglött a csirke vagy megkékült a liba a tömésbe, odaadták a cigányoknak. Tőlük nem messze volt az Ilka major, onnan hordták a tejet. Amikor beköszöntött az esős ősz, sártengerré változott az udvar, deszkákat fektettek le, hogy közlekedni lehessen.

Harmos Ilona a szegények és elesettek iránt érzett szolidaritását a gödöllői gyermekkorban sajátította el. „Ez a kicsit buja, illetlen szabadság mindig elfog, valahányszor cselédlakásba megyek. Amellett azonossági érzés is van bennem, közibüktartozóság és egyben félelem a sorsuktól, sajnálkozás a sorsukon, s a batyut kötünk a hátadra, el mehetsz csel ha rossz leszel fenyegetéseinek emléke.”

Amikor a lányok sorra férjhez mentek akkor azok is Gödöllőn, a Gizella úton béreltek házat nyaralásra. 1900-ban meghalt az édesapa, Ilona 15 éves volt akkor, s mivel rosszul mentek az üzleti ügyek, nem sokkal utána el kellett adniuk a gödöllői nyaralót és a földeket. Ám miután eladták a gödöllői házat, még azután is kijártak Gödöllőre, mert nem tudtak meglenni nélküle. Kibérelték ugyanazt a házat, amelyben sokáig éltek.


Gödöllői élmények

Az életét megmérgező zsidókérdés kezdetét is a gyerekkorra, a Gödöllőn töltött nyarakra teszi. Talán egy parasztasszony megjegyzésével kezdődött, amelyet az udvaron játszó gyerekekre tett: „Milyen szépek. Nem is olyanok, minta zsidók." Már ezen a jószándékúnak gondolt megjegyzésen is a megkülönböztetést lehetett érezni.

Egész életére hatással volt egy másik gödöllői gyerekkori élmény. Kislányként leszakított két szál rózsát egy utcabeli ház kertjében, benyúlva a kerítésen. A háziasszony felháborodottan utánament, és bepanaszolta őt az apjának a rózsalopásért. Az édesapja nagyon megverte, bottal, holott nem volt szokása bántalmazni a gyerekeit. Ebbe a verésbe ő és az apja is belebetegedtek. Az édesapát főként az bántotta, hogy a zsidógyűlölő asszonynak, aki minden ok nélkül is rosszat gondol a zsidókról, ő most okot szolgáltatott neki arra, hogy gyűlölhesse. Szerette volna kikereszteltetni a gyerekeit, hogy könnyebben boldoguljanak. Ez az eset megváltoztatta Ilona életét, attól kezdve figyelni kezdte, ki zsidó, ki nem az.


Forrás

A lap eredeti címe: „https://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Harmos_(Schlesinger)_Ilona_(Görög_Ilona)&oldid=962”