Bálint Andor
Bálint Andor (Büchler Andor, Tiszavárkony, 1920. május 21. – Budapest, 2006. május 16.) genetikus, növénynemesítő, biológus, egyetemi tanár, Professzor Emeritus, Doctor Honoris Causa. Bálint professzor meghatározó alakja volt magyar agrár-felsőoktatásnak. A növénygenetika és növénynemesítés volt a szakterülete. Szívügye volt az tudományos utánpótlás nevelés.
Élete
Bálint Andor Tiszavárkonyban született 1920. május 21-én. Édesanyját 15 évesen vesztette el. Szentmártonkátán és Jászberényben járt általános- és középiskolába. 1939-ben felvették a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdasági Egyetem Mezőgazdasági Osztályára. 1941-ben félbe kellett hagyni tanulmányait, mert behívták munkaszolgálatra és a keleti frontra vitték, csak 18 hónap után térhetett haza. 1944-ben újra munkaszolgálatra kellett bevonulnia, de sikerült megszökni. 1945-ben értesült, hogy családját Auschwitzba vitték és nem jöttek haza. Kiskunfélegyházára került, ahol bekapcsolódott a földreform végrehajtásába. Nem maradt sokáig a városban, visszatért tanulmányaihoz és befejezte az egyetemet. 1946-ban okleveles mezőgazda diplomát szerzett. A diploma átvétele után Mosonmagyaróváron, az Országos Magyar Állami Növénynemesítő Intézet által szervezett egyéves felsőbb növénynemesítői képzésen vett részt. A tanfolyam hatására érdeklődése a növénygenetika és a növénynemesítés felé fordult. 1948-ban növénynemesítésből doktorált. 1952-ben megkapta a kandidátusi fokozatot. 1969-ben megszerezte a biológiai tudományok doktora fokozatot. 70 évesen ment nyugdíjba 1990-ben. Ezt követően haláláig még 16 éven át professor emeritusként aktívan dolgozott. Kutató- és iskolateremtő munkásságát a Gödöllői Agrártudományi Egyetem 1993-ban Honoris Causa doktori, 1996-ban Professor Emeritus címekkel ismerte el. Az egyetem jogutódja, a Szent István Egyetem 2001-ben a legmagasabb egyetemi kitüntetést, az Egyetemi Aranyérmet adományozta Bálint Andor professzornak. Az Eötvös Koszorút 1998-ban ítél te oda neki a Magyar Tudományos Akadémia. 2006-ban Magyarország Kormánya a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntette ki. A gyémánt diploma átvételét azonban már nem élhette meg, 2016. május 16-án hunyt el.
Munkahelyek
1947 és 1949 között a budapesti Növényöröklődéstani Intézetben kísérletügyi adjunktusként dolgozott. 1949-1954 között több munkahelyen is dolgozott. Földművelésügyi Minisztérium Mezőgazdasági Tudományos Központjában, mint osztályvezető, az MTA Hivatalában szaktitkárként, a zsámbéki Mezőgazdasági Akadémia Agrobiológiai Tanszékén pedig tanszékvezetőként dolgozott. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemre még budapesti székhellyel 1950-ben került. A Növénynemesítési Tanszék vezetését, már Gödöllőn 1954-ben vette. Genetikát és származástant oktatott. 46 évet töltött el a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Növénynemesítési Tanszékén.
Munkássága
Iskolateremtő munkásságát és az utánpótlásnevelésben való tevékenységét remekül példázza az 1960-ban elindított kétéves Növénygenetikus szakmérnöki tanfolyam, ahol negyven év alatt közel kétszázan szereztek diplomát. Tizenhat aspiránsa védett nagyszerű eredménnyel, akik meghatározó emberei lettek a hazai agrártudományoknak. 1958-85 között 85 egyetemi disszertáció készült a professzor által vezetett Növénynemesítési Tanszéken. Bálint professzor kutatóintézeti igazgatók, professzorok, vezető szakemberek és kutatók, akadémikusok generációit nevelte ki vagy indított el a pályáján. Bálint professzor nyugdíjasként is tanított és segítette az egyetemet. 1997-ben új tárgyat vezetett be Növénynemesítés és kemizálás címmel. „A tárgy a növénynemesítés, az agrokémia, a környezetvédelem és az élelmezésbiztonság tudományágak kölcsönös kapcsolatait, összefüggéseit szintetizálja” . A részterületek közül az élelmiszerbiztonság mint oktatási anyag elsőként jelent meg a tanszék tananyagai között.
Könyvei
Bálint professzor kilenc könyvet és két egyetemi jegyzetet írt, és számos tudományos dolgozatot.
- Az öröklés és származástan alapjai 1964, 1967, 1974 és 1977.
- Mezőgazdasági növények nemesítése 1966.
- Heterózis és mutáció a kukoricában 1967.
- A növénynemesítés alapjai 1976.
- Gazdasági növények produkciógenetikája 1977.
- A vetőmagtermesztés genetikai alapjai 1980.
- Principios de genética у evolúción, Gödöllő 1981 (spanyol nyelven, latin-amerikai hallgatók számára).
- Physiological genetics of agricultural crops 1984.
Kitüntetései
- 1993 - Gödöllői Agrártudományi Egyetem - Honoris Causa Doktori cím
- 1994 - Gabonatermesztési Kutatóintézet Baross László-emlékplakettje
- 1996 - Professzor Emeritus
- 1998 - Magyar Tudományos Akadémia - Eötvös koszorú
- 2001- Gödöllői Agrártudományi Egyetem - Egyetemi Aranyérem
- 2006 - Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetés
