Heltai Pál

Innen: Gödöllő
A lap korábbi változatát látod, amilyen GWiki (vitalap | szerkesztései) 2024. június 7., 12:25-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „Heltai Pál (Budapest, 1944) ==Életútja== Budapesten született 1944-ben Heltai Miklós és Heltai Miklósné (sz. Pákásky Teréz) nyolc gyermeke közül harmadikként. A család ekkor Nagyszalontán lakott, onnan Kaposvárra, majd 1952-ben Gödöllőre költözött. Itt az általános iskolában édesanyja, majd édesapja is tanította. Két testvérét követve a mátyásföldi Corvin Mátyás Gimnáziumba járt. 1962-ben felvették az ELTE Böl…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

Heltai Pál (Budapest, 1944)

Életútja

Budapesten született 1944-ben Heltai Miklós és Heltai Miklósné (sz. Pákásky Teréz) nyolc gyermeke közül harmadikként. A család ekkor Nagyszalontán lakott, onnan Kaposvárra, majd 1952-ben Gödöllőre költözött. Itt az általános iskolában édesanyja, majd édesapja is tanította. Két testvérét követve a mátyásföldi Corvin Mátyás Gimnáziumba járt. 1962-ben felvették az ELTE Bölcsészettudományi Karára, angol-orosz szakra. 1967-ben, az egyetem elvégzése után a Gödöllői Agrártudományi Egyetem (GATE) Idegennyelvi Lektorátusára került, majd 1983-tól az ELTE Idegennyelvi Központjában (’Rigó utca’) dolgozott. A rendszerváltás után az angol tanárképzésben kapott szerepet: 1991-től 2000-ig az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán főiskolai tanárként az angol tanszék vezetője volt. 1997-től visszatért a GATE-re, ahol egyetemi docens beosztásban a Nyelvi Intézet igazgatója lett. 2006-től 2010-ig a Pannon Egyetem Angol tanszékén, majd 2010-től 2013-ig a Kodolányi János Főiskolán dolgozott egyetemi docensként.

Felesége német-magyar szakos tanárként a GATE Idegennyelvi Lektorátusán, majd a gödöllői református Líceumban dolgozott. Három gyermekük és öt unokájuk van.

Munkássága

Gimnazista korától kezdve az idegen nyelvek érdekelték. A gimnáziumban latinos osztályba járt; az angolt a gimnázium angoltanára, Vígh Gábor támogatásával nagyrészt autodidakta módon, könyvekből tanulta. Édesapja arra biztatta a gyermekeit, hogy a szomszédos országok nyelvét is tanulják, ezért szintén autodidakta módon románul kezdett tanulni, amit az egyetemen is folytatott. Az egyetem elvégzése után németül is autodidakta módon tanult; ebből a nyelvből középfokú nyelvvizsgát tett. Az egyetemi évek alatt idegenvezetői tanfolyamot végzett, és szovjet csoportok kísérésével fejlesztette orosztudását. Angol nyelvterületre először 1973-ban jutott ki; a British Council háromhetes tanfolyamán vett részt Londonban. Hosszabb tanulmányutat 1990-ben tett: a Lancaster-i Egyetemen a nyelvi teljesítménymérés kérdéseit tanulmányozta.

Pályafutásának első éveiben főleg orosz szaknyelvet tanított a GATE mezőgazdasági gépészmérnök hallgatóinak. Később egyre inkább az angol nyelv került előtérbe, különösen amikor az egyetemen megindult a szakfordítóképzés. Mivel már 1975-ben angol fordító és tolmács oklevelet szerzett, a GATE angol szakfordítóképzésének a felelős oktatója lett. 1980-ban egyetemi doktori címet szerzett. Több szaknyelvi, illetve fordítástechnikai jegyzetet írt, fordított és több szakmai rendezvényen tolmácsolt. Az ITK-ban a nyolcvanas évek végén igazgatóhelyettesként megszervezte a vizsgáztatók továbbképzését, és közreműködött a nyelvvizsga-akkreditáció szabályainak kidolgozásában. Az ELTE TFK Angol Tanszékén, a Pannon Egyetemen és a Kodolányi János Főiskolán angol szakos hallgatóknak nyelvészeti és alkalmazott nyelvészeti tárgyakat tanított: angol fonetikát, szintaxist, pragmatikát, diskurzuselemzést, lexikográfiát, fordításelméletet, magyar-angol fordítástechnikát.

Kutatómunkát az alkalmazott nyelvészet különböző területein végzett: foglalkozott kontrasztív nyelvészettel, szaknyelvoktatási kérdésekkel, szókincselsajátítással, nyelvvizsgáztatási, fordítástudományi, pragmatikai és pszicholingvisztikai kérdésekkel. 1991-ben védte meg a szókincstanulással kapcsolatos kandidátusi disszertációját, 2002-ben habilitált, 2002 és 2005 között Széchenyi István ösztöndíjas volt. A 2000-es évek elejétől főleg fordítástudománnyal foglalkozott. Több doktori iskolában tanított; ezek közül témavezető oktatóként főleg az ELTE fordítástudományi doktori programjában játszott kiemelkedő szerepet. 2003-tól 2024-ig az Akadémiai Kiadó által megjelentetett, nemzetközileg elismert (Q1-es) Across Languages and Cultures című angol nyelvű fordítástudományi folyóiratnak volt az egyik szerkesztője. Rendszeresen tartott előadásokat hazai és külföldi konferenciákon, többek között a Magyar Alkalmazott Nyelvészek és Nyelvoktatók Egyesületének (MANYE) kongresszusain, a Pannon Egyetem pszicholingvisztikai konferenciáin és az EST (European Society for Translation) kongresszusain. Rendszeresen tartott fordítástudományi előadásokat a kolozsvári Babeș-Bolyai Egyetem magyar és angol szakos hallgatói számára.

Nyugdíjba vonulása után (2013) folytatta az oktató-, kutató- és folyóiratszerkesztői munkát. Megbízott előadóként továbbra is részt vett a GATE (később SZIE, majd MATE) szakfordítóképzésében és az ELTE fordítástudományi doktori programjában. A Károli Gáspár Református Egyetemen angol kontrasztív nyelvészetet tanított.


Művei

Részben magyar, részben angol nyelven mintegy 170 folyóiratcikket és négy könyvet publikált. 1990-ben jelent meg a Fordítás az angol nyelvvizsgán című könyve. A fordítástudománnyal kapcsolatos az 2014-ben megjelent Mitől fordítás a fordítás című, korábbi cikkeit tartalmazó kötete. 2020-ban jelent meg az English Contrastive Linguistic Studies című könyve, 2023-ban ennek átdolgozott változata Hungarian-English Linguistic Contrasts címmel. 2024-ben jelenik meg a Bevezetés a fordítástudományba című munkája.


Díjai

2000-ben az ELTE Pro Universitate éremmel tüntette ki

2007-ben kapta meg a MANYE Brassai Sámuel érmét

2011-ben az ELTE címzetes egyetemi tanári címet kapott

2013-ban a SZIE egyetemi magántanári címet kapott

2013-ban a Kodolányi János Főiskola professor emeritus címet adományozott neki