Ifj. Eördögh Tibor
ifj. Eördögh Tibor Budapest, 1916. június 8.– Szvezsinkaja (Szovjetunió), 1946. november 16.
Életútja
Apja lászlófalvi Eördögh Tibor, orgoványi főjegyző, anyja Mayer Margit, az csiktarcsai (Nagytarcsa) jegyző lánya. Tibort, már 8 évesen katonai iskolába adták, csak a szünidőket töltötte Orgoványon, majd Gödöllőn. Ez biztos életpálya volt a boldog békeidőkben és egyenes út vezetett a Ludovikára, ahol utász hadnagy lett 1939-ben.
Bajára helyezték. Itt ismerkedett meg az utcán Kókay Jusztinával, egy vagyontalan, nazarénus, hétgyerekes család gyermekével. A katonai protokoll szerint, ez kizáró ok volt. Tibor parancsnoka nem egyezhetett bele a házasságba, mert vagyontalan nőt egy katonatiszt nem vehetett feleségül. Kauciót kellet felmutatni és ezt általában a feleség családja állta, ami ebben az esetben nem működött. A kapcsolat azért is veszélyes volt a katonai pályára, mert a nazarénusok fegyvertagadók. Sűrű levelezés zajlott a családban, az előljárók pedig úgy próbálták megoldani a helyzetet, hogy Tibort többször áthelyezték. De ez sem tudta megakadályozni, hogy a gyermek Zoltán 1941-ben megszülessen és őt Tibor a nevére vegye. Erre a megoldhatatlan helyzetre a megoldást a háború hozta meg. Tibor csapatai 1944 őszén Maroshévíznél átestek a tűzkeresztségen és megkezdték visszavonulásukat az előre nyomuló román és szovjet csapatok elől, így már nem az volt a legfontosabb, hogy ki-kinek udvarol.
1945 január végétől március végéig Szapon (Bős mellett) a Dunánál pihent az egység. Itt ismerkedett meg Puha Judit tanítónővel, akit utána magával vitt Ausztriába, ahol május elején a csapatok megadták magukat az amerikaiaknak. Kézi fegyvereiket a tisztek megtarthatták, és mivel az a hír terjedt el, hogy a családosokat hazaengedik, ezért Gross Siegharst-ban parancsoki engedéllyel feleségül vette Juditot. Az amerikai táborban összetalálkozott gyerekkori játszótársával, az orgoványi földbirtokos fiával, Felföldi Kálmánnal.
A hónap végén az oroszok átvették a magyar foglyokat, a táborban lévő családtagokat visszaküldték Magyarországra, a katonákat pedig bevagonírozták. Az első megálló Dunakeszi – Alag, ahonnan Tibor egy levelet ad ki, un. kőpostát, amit segítőkész emberek juttattak el a családhoz Gödöllőre. Mire László testvére az otthonról küldött élelmiszeres csomaggal bejutott Rákosrendezőre, a szerelvény már továbbment. Ezután Szolnokon álltak pár napot. Tibor itt látta meg Felföldi Kálmán szüleit és tudta meg tőlük, hogy Kálmán is a szerelvényen van. Erről az esetről Felföldiné számolt be egy levélben, amit Gödöllőre írt. Nem látták Tibor arcát, csak a hangját ismerték fel, valamint a hüvelykujját látták a vagon résein át.
Augusztus elején állnak meg Aknaszlatinán, ahol egy nagy átadótábor volt. Ekkor már tudják, hogy a Szovjetunióba mennek. Ebben a táborban találkozott Kirshoffer Józseffel (Csosza). Mindkettőjük családja Gödöllőn a Marosvásárhely, ma Kiss József utcában élt, és Tibor testvére, László jó barátja volt Kirschoffernek. Ez ott a táborban gyorsan kiderül és örök barátságot kötöttek. Moszkvától délre, a Don partján lévő Rjazan 454. számú táborába kerülnek, ahol az ott lévő négy gödöllői egy barakkba került (Eördögh Tibor, Kirchoffer József, Szőts Gyula és Győri Ödön).
Tibor ekkor már százados volt, így nem kellett munkára járnia. A tábor belső rendjét ellenőrizte, ő osztotta szét a cigarettát, cukrot és egyéb porciókat, amiket ömlesztve adtak egy-egy barakknak. Mindennap írt valamit a naplójába, amit 1944 szeptemberétől vezetett. A körülmények a táborban egyre romlottak, először még tintával írt, aztán az 1945-ös évben már nincs új notesz, ezért egy régi 1943-as noteszt használ, amit átdátumoz. Később egy oldalra több napot is ír, és végül tábori lapokat hajt ketté és azokra jegyzetel ceruzával, ami lassan olvashatatlanná válik, majd írásképe is látványosan romlik.
1946 őszén másik telepre kerülnek, ahol már neki is ki kell járnia dolgozni. Kirchoffer hiába mondja neki, hogy dolgozzon, mert akkor nem fog megfázni, de tüdőgyulladást kapott és november 16-án Szvezsinkaja rabkórházában elhunyt. Hagyatékát – naplóját, zsebóráját, kitüntetéseit és iratait - Kirschoffer József és Felföldi Kálmán juttatta vissza a családnak, ami az akkori körülmények között igazi hőstett volt ismerve az oroszok hatékony és sűrű rovancsolását, amely során minden használható tárgyat, értéket, dokumentumot elszedtek a hazatérő foglyoktól.
Édesapja, a nyugdíjas főjegyző minden levelet elrakott és a saját, fiához írt leveleiről is másolatokat készített. Fiát halottnak nyilvánítatta a hatóságoknál és kérelmezte, hogy neve a Gödöllői Hősök szobra, I. világháborús emlékműre is felkerülhessen.
Ifj. Eördögh Tibor életéről egy rövid film megtalálható a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Ludovikás életutak sorozatában.
________________________________________
Katonai pályafutása
________________________________________
Forrás
https://www.uni-nke.hu/hirek/2019/02/15/ludovikas-eletutak-eordogh-tibor-szazados
________________________________________
