Petőfi Sándor

Petőfi Sándor (Kiskőrös, 1822. december 31. vagy 1823. január 1. – Segesvár, 1849. július 31.?) magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja.

   „Külföldön Petőfi a legismertebb magyar költő mindmáig. Ő az istenek magyar kedvence. Mindent megkapott, hogy nagy költő lehessen: tehetséget, történelmet, sorsot. Huszonhat évet élt, s világirodalmi rangú s méretű életmű maradt utána, mely korfordulót jelentett nemzete irodalmában”[1]

Életútja

Bár nem lakott Gödöllőn, többször is járt városunkban Petőfi Sándor, akinek emlékét ma is őrzik és ápolják az itt élők. Két ízben időzött hosszabban, de átutazóban is többször megfordult az akkori Grassalkovich-birtokon. Hosszabb ittartózkodásra 1843-ban került sor, amikor a Robin Hoodot fordította Szombat Jánosék házában lakva és 1845-ben,amikor Erdélyi Ferencéknél megismerkedett Mednyánszky Bertával. Petőfi első tartózkodása egy fordítói munkával függ össze. Nagy Ignác, a Kisfaludy Társaság Külföldi regénytár című sorozatának szerkesztője 1843 júniusában kérte fel Petőfit két regény fordítására. Az egyik Charles de Bernard francia író La femme de quarante ans című műve volt, ami végül A koros hölgy címen jelent meg, s ami a költő első önálló kötetben megjelent műve volt. Verseit csak egy évvel később tudta könyv alakban megjelentetni. Nem az eredeti francia mű alapján dolgozott, hanem német fordításból, ekkor ugyanis még nem tudott olyan szinten franciául, hogy azt vállalhatta volna. A 900 oldalas Robin Hoodot is németből fordította.Mivel Pesten nem nagyon tudott dolgozni, ezért barátai tanácsára 1843 augusztus elején Gödöllőre jött. Itt három hét alatt készült el a fordítással. Igaz, mint később kiderült, Petőfi több szövegrészt, versbetéteket és hosszabb leíró részleteket kihagyott – feltehetően a szerkesztő jóváhagyásával. Ezért a munkáért Nagy Ignác 400 váltóforintot fizetett, amiből Petőfi színész alapjelmezeket vásárolt. Ekkor ugyanis Erdélybe készült színésznek. Petőfi Gödöllőn a Gazdasoron szállt meg, Szombat Jánosék házában, mely a mai Török Ignác Gimnázium épülete mellett állt. A Vasárnapi Újságban 1862-ben közölt képen kívül Jaschik Álmos rajzát is ismerjük az épületről. Amint az Györe Zoltán munkájából kiderül, Szombat János özvegye adta bérbe a szobát a fordításon dolgozó költőnek. A két fiút nevelő özvegynek szüksége lehetett a házbérre, amit a költő a Nagy Ignáctól kapott előlegből fizetett. A fordítói munka mellett Petőfi sokat kirándult, sétált a környéken. 1843. augusztus 29-én egy társasággal meglátogatta a Grassalkovich-kastélyt is, és beírta nevét a vendégkönyvbe. Ezen kívül két verset datál Gödöllőről, a Merengés (Gödöllő, 1843. augusztus vége) és a Temetőben (Gödöllő, 1843. szeptember) címűt. Legközelebb 1845 tavaszán utazott át Gödöllőn. Felvidéki útjának első napján, április 1-jén a pest-eperjesi gyorsszekér megállt Gödöllőn, s a költő így emlékezett erre Utirajzok című munkájában: „Azt mondják, hogy Gödöllőnek igen szép vidéke van. Nem tudom: igaz-e? mert már temérdekszer láttam, s így az első benyomást elfeledtem, most pedig restellem ujra megvizsgálni. Gödöllőn lovakat váltánk és reggelizénk.” Ez a megállás a mai múzeum épületében, a Hamvay-kúriában történt, ahol abban az időben fogadó működött. Az épület földszintjén a sarokszobában helyezkedett el az étterem. Második hosszabb gödöllői tartózkodása 1845 nyarán történt. Erdélyi Ferenc református lelkész meghívására utazott ki többször a fővárosból. Az ő házában ismerkedett meg Mednyánszky Bertával 1845. augsztus 10. körül. A két fiatal kétszer-háromszor találkozhatott. Bár az ismeretség rövid volt, a költő beleszeretett a lányba, és Pestre visszatérve levélben megkérte a kezét. A levél címzettje az édesapa volt, aki azonban ugyancsak levélben visszautasította a költőt, azzal az indokolva döntését: „színésznek, poétának nem adom a lányom”. A szerelem gyümölcse egy 39 versből álló ciklus lett, amelyet már 1845 októberében ki is adott Eich Gusztáv, Szerelem gyöngyei címmel. A versek közül csak egyet írt Gödöllőn a költő, amely magán hordozza a személyes találkozások emlékét, az Ablakodból hogyha … címűt, amelyet 1845 augusztusában írt. Mednyánszky Bertát, az egykori múzsát 1901-ben pozsonyi lakásában kereste fel Kéry Gyula. Az egykor kék szemű, szőke hajú Berta 78 éves korában így emlékezett vissza a költőre: „- Akadtak, akik azt mondták, hogy kaczér játékot űztem vele. Mások ismét úgy vélekedtek, hogy az én gyöngéd érzésemet az ő heves szilajsága megsértette és azért kosaraztam ki, amikor megkért. Voltak olyanok is, akik azt irták rólam, hogy Petőfit sohasem szerettem. Nos, e föltevések mind igaztalanok. A valóság az, hogy én, ismerve Petőfi hírnevét és ölteményeit, örültem, mikor vele Gödöllőn megismerkedhettem. Gyönyörködtem költeményeinek szépségében, amelyeket Etelka halálán való bánatában irt és nekem felolvasott. Vigasztalni igyekeztem őt, mert nagyon bánkodott a sors egyéb csapásai miatt is. Bámultam őt, mikor a hazáról beszélt. Ilyenkor valósággal elragadott lángoló honszeretetével. Nem is sejtettem, hogy részvétel és rokonszenvem csirája lehet az ő szerelmének. Ezt kezdetben annál kevésbé sejthettem, mert mikor együtt voltunk, egy szavával sem árulta el, hogy szerelmes belém. Inkább szótlan, ábrándozó és hallgatag volt. Mikor azután később egy-egy költeményét megküldte, akkor ébredtem annak tudatára, hogy: ő szeret. Alig tértem magamhoz az első meglepetéstől, ő már házasságot is emlegetett. Eközben akadt rosszlelkű ember, aki kölcsönös félreértést szitott köztünk. Nekem azt mondta, hogy Petőfi korhely és csapodár, Petőfinek pedig azt hiresztelte rólam hogy én nem veszem őt komolyan, csak kaczérkodom vele, s hogy már másnak igértem a szivemet. Szinte váratlanul jött tehát az a levél a melyben megkért. A levél atyámnak volt czimezve, s én csak akkor értesültem meglepő tartalmáról, mikor a tagadó válasz már elment...” A verseskötet egy példányát Petőfi elküldte Bertának, beletéve azt a nemzetiszín szalaggal átkötött virágcsokrot, melyet egyik sétájuk alkalmával a lánytól kapott. Második felvidéki útja során, 1847 május 13-ai levelében már csak édes-bús emlékezéssel tesz említést s régi szerelmi epizódról: „Kerepesen túl Gödöllőt értük, ahol az a szőkelányka lakik, kihez sok, sok verset írtam. Használtam az alkalmat, míg a gyorsszekér elé új lovakat fogtak, leszálltam s a múlt tarka emlékeitől környezve mentem… a fogadóba, s megreggeliztem.” A költő nevét Gödöllőn utca és tér és iskola őrzi. 1955- ben pedig szobrot állítottak neki.

Forrás

G. Merva Mária: Írók és költők Gödöllőn Kéry Gyula: Friss nyomon – Mednyánszky Berta