Bankok Gödöllőn

Gödöllőn a két világháború között négy, majd (1937-től) három, banki jogosítványokkal rendelkező pénzintézet volt. Közülük egy a "hitelbank", egy a "bank- és takarékpénztár", egy a "takarékpénztár" és egy, az 1937-ben bejegyzett, a Néphitel-szövetkezet elnevezést kapta. A gödöllői bankok a kicsi hitelintézetek közé tartoztak. S ez nem változott, amikor a Gödöllői Takarékpénztár Rt. bekebelezte a Polgári Bankot és alaptőkéjét 1937-ben 12 ezer pengővel, s amikor a Hitelbank is növelte alaptőkéjét 50-ről 60 ezer pengőre. A Gödöllőn működött kereskedelmi bankokból hármat a dualista monarchia idején, az alapítások korában, a nagyléptékű, gyors és egészében sikeres modernizáció során alapítottak. A Gödöllői Takarékpénztár Rt., melyet a köznyelv "gödöllői nagy takarékként" emlegetett, 1869-ben, a Polgári Bank és Takarékpénztár 1905-ben, a Gödöllői Járási Hitelbank pedig 1911-ben létesült. A Gödöllői Néphitelszövetkezetet 1937-ben jegyezték be.

A gödöllői bankok szerepfelfogása megfelelt az üzleti, pénzintézeti kritériumoknak, funkcióknak és tradícióknak: összegyűjtötték, megőrizték, gyarapították a tőkét, s céljukat, a profitot, árujuk, a pénz működtetésével, dolgoztatásával, hitelként /kölcsönként/ való forgatásával igyekeztek növelni. A kamatláb ebben az üzletágban a harmincas-negyvenes években 7% körül maradt. A gödöllői bankok nem a nagy budapesti kereskedelmi bankok filiáléiként vagy fiókjaiként működtek. Nem organizálták, hanem üzleti gyakorlatukkal orientálták, "terelgették" a helyi gazdaság bizonyos, főként rekonstrukciós, vagy új munkálatait a náluk összegyűjtött pénzből. Javarészt kereskedők, iparosok szabadfoglalkozású értelmiségiek, lapszerkesztők, gyógyszerészek, ügyvédek, orvosok, parasztpolgárok stb. által fenntartott helyi pénzintézetek, a kispolgárság felső és középső csoportjainak - miként a Polgári Bank sorsa mutatta - sikeres, vagy éppen sikertelen vállalkozásai voltak. Mögöttük nem állt jelentősebb tőkeerő; csupán valamelyest járultak hozzá a tőkehiány enyhítéséhez. Legtöbbször kis üzleteket kötöttek kispénzű ügyfelekkel. Nehezen viselték a banküzemi költségeket, lassan fejlődtek, szűk piacon riválisokként versenyeztek, s csak szerény meg-takarítási potenciállal számolhattak.

A Gödöllői Takarékpénztár tisztikara a helyi gazdaság és társadalom "arisztokratái" voltak. Mindhárom intézet vezérkarában a személyi fluktuáció (a 40-es években) még fel is gyorsult, a Gödöllői Takarékpénztárnál hét, a Polgári Takarékbanknál hat, a Gödöllői Járási Hitelbanknál pedig egyenesen tíz fő került újonnan vezető posztra. A Gödöllői Járási Hitelbank új, addig ismeretlen vezetői között 1943-1944-ben tűnik fel az első vitéz, a volt községi bíró, Stróbl János fia, aki apja helyét megörökölve igazgatósági taggá is avanzsált.

A községi tisztikarban az esküdtek és a képviselő-testületi tagok közé választott banki tisztségviselők személye volt az a kapocs, amely a helyi pénzügyi szférát, az iparos- és kereskedő társadalmat összekötötte a hivatali-hivatalnoki világgal. A bankvezetők, a közélet diszkrét szereplői, a harsány szólamokat valóban kerülték, lojálisak voltak a mindenkori kormányokhoz. A zsidók deportálása, a banküzemi működésben nem okozott "különösebb zavarokat". Az elhurcoltak között volt Diamant László, a Gödöllői Járási Hitelbank Felügyelő Bizottságának tagja, agyvérzéssel szállították hordágyon a hatvani vasútállomásra. Őrzői, rabtartói "rövid tanácskozás után főbe lőtték."

== Gödöllői Takarékpénztár Rt. ==

1869-ben alakult meg a Gödöllői Takarékpénztár. Az alapító tagok közt találhatjuk Beniczky Ferenc akkori jószágigazgatót, Rédl Soma városbírót, Oberrecht Ferencz ügyvédet, Orbay Dénes mérnököt és Bartal János ügyvédet. De szerepelt az alapítók közt Lónyai Menyhért, gróf Károlyi István, gróf Pejacsevics János, Bossányi László és gróf Teleki Sándor is. A takarékpénztár 100.000 forintos alaptőkéjét több részletben fizették ki. Az első 25 részvényt I. Ferenc József király jegyezte le. Ezek a részvények 1933-ban még a királyi család tulajdonában voltak.

A pénzintézet hamar virágzásnak indult. Az első évi forgalma 151.359 forint, a második évé már 292.203 forint volt. A pénzforgalom 1895-ben elérte a 2.875.678 forintot. A Gödöllői Takarékpénztár minden hasznos vállalkozást támogatott. A kertváros kiépülését lakásépítési kölcsönökkel segítette elő. A gödöllői evangélikus templom építésénél és berendezésénél, az ipartestületi székház felépítésénél megfelelő építkezési kölcsönnel támogatta a beruházásokat. Az 1933-as világjamboree alatt a Magyar Nemzeti Bank a valutaügyletek helyi lebonyolítását a Gödöllői Takarékpénztárra bízta. A pénztár minden jótékonysági akcióban, kulturális mozgalomban részt vett. Az intézet üzletágai közé tartozott a betét- és folyószámla üzlet, váltókölcsönök, áruüzletek, deviza- és valuta üzlet, de ezek mellett biztosításokat is kötöttek. A takarékpénztár fejlődése együtt járt a terjeszkedéssel is. 1936 májusában nyitotta meg a Gödöllői takarékpénztár az első vidéki fiókját Rákoscsabán, ami az első évben már szép eredményeket ért el.

1937. szeptember 29-én tartott rendkívüli közgyűlést a Gödöllői Takarékpénztár és a Gödöllői Polgári Takarékpénztár, ahol bejelentették a Gödöllői Polgári Takarékpénztár megszűnését, illetve a Gödöllői Takarékpénztárba történő beolvadását. A cégegyesülés által minden vagyon, tartozás a Gödöllői Takarékpénztár tulajdonába került. A folyamat a pénzügyi kormányzat törekvéseként jött létre, mely szerint a kisebb pénzintézetek, nagyobb, jobb és erősebb intézetekbe olvadjanak be. Ezzel a lépéssel jól jártak a Polgári Takarékpénztár részvényesei is, mert már évek óta nem kaptak osztalékot, a Gödöllői Takarékpénztár pedig az év második felére már ígért osztalékot a befektetőknek.

A bank épülete

A Gödöllői Takarékpénztár székháza a Rudolf utca 6 szám alatt volt, ahol hétköznapokon 9 és 12.30 között várták az üzletfeleket. 1936-ban többen is fölvetették, hogy a takaréknak a Rudolf utcáról – a sínen túlról – a központhoz közelebb kellene költöznie. Már ekkor a legmegfelelőbb helyet a Horthy Miklós és Kossuth Lajos utcák kereszteződésénél láttak. Sokan úgy vélték, ha a pénztár ezen a helyen volna, akkor a bevétele akár évi 50.000 pengővel is nőhetne. Emellett a településnek is érdeke volt, hogy egy nagy pénzintézet kerüljön a központba, mert korábban is sok problémát okozott a nagyobb címletű bankjegyek fölváltása. A sarkon álló házat a leventék használták. Az épület elhanyagolt állapotban volt. A leventeotthon mellett állt a tűzoltóság szintén rozoga épülete. A képviselőtestület 1937 nyarán hozott egy határozatot, mely szerint a tűzoltószertárat minden késedelem nélkül fel kell újítani.

A sarki ingatlant csak akkor kezdenék el renoválni, ha a bérlő – jelen esetben a Gödöllői Takarékpénztár – megfelelő bért hajlandó fizetni, mely évi 1800 pengőt jelentett. A településnek és a pénzintézetnek sikerült megegyeznie, mert az 1938 januárjában hozott testületi határozat szerint a két beruházást együtt kezdik el. A képviselő-testület eldöntötte, hogy a sarki épületet is tataroztatja és modernizáltatja. Korábban, az 1930-as évek elején ezen az ingatlanon képzelték el a kultúrházat, amihez egy színházi és mozielőadások tartására is alkalmas nagytermet terveztek. Ezt a termet azonban az 1938-as beruházás kezdetén már törölték a tervek közül, arra hivatkozva, hogy 50.000 pengővel drágítaná meg az építkezést. A beruházás kivitelezésére 1938 márciusában versenytárgyalást írtak ki. Áprilisban hozta nyilvánosságra a képviselő-testület a verseny végeredményét, melyet mind a tűzoltólaktanya, mind pedig a sarki épület esetében Sándor Ferenc máriabesnyői építész nyert el, mivel az ő ajánlata bizonyult a legkedvezőbbnek.

A sarki épület egy másik üzlethelyiségének bérleti jogát a Hangya Szövetkezet kötötte le. Egy textilboltot kívántak nyitni a takarék mellett. A képviselő-testület a májusi ülésén határozatot hozott arról, hogy a sarki épületet terméskő lábazattal, az utcai homlokzatot pedig félnemes vakolattal látja el. Emellett határoztak arról is, hogy az épület összes üzlethelyiségébe vízvezetéket vezetnek. A sarki épület átalakítási munkálatait június végén fejezték be. Még dolgoztak a külső homlokzaton, de a Gödöllői Takarékpénztár már megnyitott az új helyen. Az általuk bérelt helyiségek sokkal jobban megfeleltek a banki szolgáltatásoknak, mint a korábban használt székházuk. A nyár folyamán a Hangya Szövetkezet textilboltja is megnyitotta kapuit. Az épületben ezeken kívül még két üzlethelyiség kapott helyet, de a közjegyzői irodát is itt helyezték el.

Gödöllői Polgári Takarékpénztár Rt.

A Gödöllői Polgári Takarékpénztár Rt.-t 1905-ben alapították. A Pénzintézeti Központ tagja volt. A bank a Kossuth Lajos utcában volt. A leggyengébben alapozott hitelintézet volt: mind-össze 20 ezer pengő alaptőkével fundálták. Mérlegadatai rendkívül egyenetlenek, kivált, ami értékpapír- és jelzálogszámláját, különösen a takarékbetétek összegének változását stb. illeti. Betét- és folyószámla üzletet és váltó-leszámitolást bonyolítottak, osztálysorsjátékot árusítottak. A Triesti Általános Biztosító Társulat főügynöksége volt a bank. A pénzintézetet azután a Gödöllői Takarékpénztár Rt. vásárolta fel, amit a Polgári takarék igazgatóságnak személyi összetétele is megkönnyíthetett. A fúzióról a két bank 1937. szeptember 29-i közgyűlése döntött: a Gödöllői Takarékpénztár alaptőkéjét 112. 500 pengőre emelték. A Pesti Tőzsde c. szakfórum így nyilatkozott az egyesülésről: „A Gödöllői Polgári Takarékpénztár megszűnése már régóta aktuális, hiszen 20 ezer pengős alaptőkéjével amúgy sem tudott megfelelni és az ilyen kis alaptőkéjű takarékpénztár ártalmára van a magyar pénzintézetek presztízsének - hangzott a nekrológszerű elbúcsúztató.”

= Igazgatóság

• Elnök:
  • Micsinay Ernő
• Tagok:

• • Ádám Ferenc
  • Jahn Viktor
  • Nagy Imre
  • dr. Pál Ferenc
  • dr. Rosenfeld Pál
  • Sträussler Lajos

Felügyelőbizottság

• Elnök:
  • dr. Mezei Manó

• Tagok:
  • Stverteczky Lajos
  • Deák Károly

Főkönyvelő

• Kéry László

Ügyész

• dr Rosenfeld Pál

Gödöllői Járási Hitelbank Rt.

A Járási Hitelbankot 1911-ben alapították meg 50000 pengő alaptőkével. Szintén a Pénzintézeti Központ tagja volt. Az intézet a Horthy Miklós, ma Dózsa György út 14-ben kapott helyet. Betét- és folyószámla üzletet és váltó-leszámitolást bonyolítottak, osztálysorsjátékot árusítottak. A Duna Biztosító Rt. főügynöksége. Boldog községben is volt fiókja. Nem volt sokkal állóképesebb a hitelintézet, mint a Polgári Takarékpénztér, amelyhez kondícióit nézve is sokban hasonlított. Mérlegadatai feltűnően kiegyensúlyozatlanok. Nyereségtermelő képessége alacsony volt. Értékpapír számlája öt év alatt (1933 és 1937 között) szinte lemerült: 138 ezer pengőről 860 pengőre zsugorodott. Ugyanakkor a betétek összege (ugyanezen időben) 68 ezer pengőről 90 ezerre nőtt, és a nyereség 460-ról 1100 pengőre szökött. Gazdálkodási elégtelenséget sejtet, hogy a bank vagyona, mérlegértékben 1933-ban 170 ezer pengőről 1940-re 160 ezer pengőre esett.

= Igazgatóság

• Elnök:
  • báró Schell Ferenc földbirtokos

• Tagok:
  • Hajlamász János
  • Diamant László
  • Dénes Márton
  • Végh László
  • Gosztonyi János
  • dr. Polgár Károly
  • Strobel János

Felügyelőbizottság

• Elnök:
  • Somló Adolf

• Tagok:
  • Duha Vilmos
  • Szabó Arthur
  • Domonyi Albert
  • Purth Gyula

Vezérigazgató

• Dénes Márton

Cégvezető

• Szőke József

Ügyész

• dr Zachár Kálmán

Gödöllői Néphitelszövetkezet

. A Gödöllői Néphitelszövetkezetet 1907-ben alapították, üzlethelyiségük a községháza épületében volt. Elnöke Hajlamász János volt. A községháza épületében működött, ingatlanfedezettel biztosított exportkölcsönöket kínált 7,5%-os kamatra. (Az un. "Deutsch-bank nem a Kossuth Lajos utcában, a Bárdy fűszeres mellett volt, a bankár házában, hanem a Horthy Miklós úton, a cukrászda és a pék között állt.").

= Igazgatóság

• Elnök:
  • Hajlamász János
• Tagok:

• • Neszl Antal
  • Petreczky Géza
  • dr. Olajos Géza
  • Wirnhardt Béla
  • Gyarmathy Gusztáv
  • Surin István
  • Lizits Jenő

Felügyelőbizottság

• Elnök:
  • Kökény Ferenc

• Tagok:
  • Szánthay Kálmán
  • Schwarzkopf Alajos
  • Stiegler Béla

Főkönyvelő

• Mikszáth Gyula

= Könyvelő

• Kálmán János

Ügyész

• dr Olajos Béla

Pénztárnok

• Szabó Gabriella

Forrás

• Dr. Hovannesian Eghia: Gödöllő a múltban és most
• http://ujsag.szie.hu/node/880
• http://szolgalat.com/gszolga080214.pdf