Kriesch Laura
Nagy Sándorné Kriesch Laura (Budapest, 1879 - Gödöllő, 1966) festő és iparművész, Körösfői-Kriesch Aladár testvére, Nagy Sándor felesége. A Gödöllői művésztelep egyik alapítója.
Életpályája
Kriesch Laura alacsonytermetű, halkszavú, szerény jelenség volt, aki azonban nagyon határozottan ragaszkodott az elképzeléseihez. Kriesch Laura is az elsők között volt, aki megtagadta a fűzőviseletet.
Édesapja, Kriesch János a tudományok embere (zoológus, egyetemi tanár, a budapesti Műegyetem rektora; a Méhészeti lapok és a Halászati lapok szerkesztője, az Országos Méhészeti Egyesület megszervezője, a szociáldarwinizmus első hazai képviselője; az MTA tagja) volt. Laura és Aladár apjuktól eltérően a művészetet választotta.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatója 1895 és 1900 között. Az első nők közé tartozik, akik Mintarajziskolába jártak és rajztanári oklevelet szereztek. Később férjétől tanul Veszprémben és Gödöllőn.
Férjével 1902-ben kötötték össze életüket. Szülei ellenezték, hogy a tíz évvel idősebb festőművészhez menjen feleségül, de ő kitartott választottja mellett, akivel hétévi jegyesség után köthetett házasságot. Még a házasságkötés után is sokáig testvérként éltek egymás mellett, hogy - korabeli tanok hatása alatt - legnemesebb erőiket a művészi alkotásra összpontosítsák. Végül azonban 1904-ben megszületett egyetlen gyermekük, Nagy Laura Eszter.
Nagy Sándorral való házasságuk szoros művészi és eszmeközösségen alapult. Munkáikat együtt alkották és közösen szignálták. Nem tartozott az emancipált nők közé, egész életét alárendelte férje művészi pályájának, a háttérben tevékenykedett, férje munkáihoz szecessziós keretdíszeket, valamint gyermekeknek szóló rajzokat készített. "Ő a mindenkori második szólam, aki meg tudja menteni a sérült dallamot. Ő az, aki Sándor számára az életet elviselhetővé, sőt kívánossá szelídíti." - írta róla Remsey Ágnes a Nagyobb Mozdulat című könyvében. Életcéljaként nem a rajzolni tudást, a mesterség tökéletes elsajátítását, hanem szeretettől átitatott életmód elérését választotta.
Művészete
Kriesch Laura életművében a női szerep szelíden és játékosan azonosult az alkotóművész szerepével. Nagy Sándor és Kriesch Laura az a fajta művészpár volt, akik életük minden mozzanatában művészek voltak. Alkotómunkájuk az iparművészettől a karikatúrákon, a falképeken át a könyvillusztrációkig minden területre kiterjedt.
Meseillusztrációi és grafikái a gyermekek belső világát fedezik fel. Férjével közösen nagyszámú, gazdag díszű és eredeti zamatú rajzot, akvarellt készített, nagyobbára a gyermek- és ifjúsági irodalom számára. 1904-től kezdődően közös szignót használtak, ha az N betű bal oldali szárába S betűt írtak, akkor Nagy Sándor dolgozott többet az adott munkán, ha L betűt írtak, akkor Lauráé volt a munka java.
Számos munkájuk a gyermeki világot tükrözi, vagy gyermekek, elsősorban saját gyermekeik számára készült. Törekvéseik rímelnek a korszaknak a gyermeki világ és környezet iránt megmutatkozó érdeklődésére, ami az 1904-es játékpályázatban csúcsosodott ki. Nagy Sándornénak a gyermekek lelki világa iránti vonzalma mesekönyvillusztrációiban is megmutatkozik. Ezek egy részét családi használatra, albumba fűzték, de sok meg is jelent. A Gulliver kisasszony romantikus-bensőséges gyermekképe az addigra már a gyermeki világ elengedhetetlen részének tekintett játékszer-arzenál középpontjába helyezi a játszó gyermeket, akit, mint Gullivert a törpék országában, úgy veszi körül ez a miniatürizált univerzum.
Kriesch Laura és Gödöllő
Körösfői-Kriesh Aladár 1901-ben költözött Gödöllőre, ahol 1904-ben szövőműhely alapításába fogott. Hívta húgát és sógorát, akik 1907-ben Veszprémből költöztek Gödöllőre, s lényegében ekkor alakult meg a gödöllői művésztelep. Férjével szép és modern, műtermes házat építtetett. A házat Medgyaszay István tervezte. Nagy Sándor és felesége Gödöllőn, a századfordulót követő években a családról és a vidéki életmódról alkotott eszményeiknek megfelelően rendezkedtek be.
Testvére 1920-ban bekövetkezett halála és a Gödöllői művésztelep felbomlása után is igyekeztek férjével továbbvinni a művésztelep szellemiségét. Kriesch Laura vezette a szövőműhelyt a két világháború között.
Sírja
A művészházaspár sírját egy tőből kiinduló, kétfelé ágazó kopjafa díszíti a gödöllői temetőben, ezzel szimbolizálva csodálatos együvé tartozásukat. A két kopja fát Remsey András faragta „Pici néni” és „Sándor bácsi” felirattal, amelyről csak a közeli ismerősök tudták, hogy kik rejtőznek a nevek mögött.
Az 1980-as években Kresz Albert fotóművész kezdeményezte egy síremlék felállítását, erről újságcikk is megjelent, és támogatást is sikerült hozzá szereznie, de a tervezett síremléket készítő szobrászművész Amerikába távozott, és így meghiúsult a terv.
Nagy Sándoréknak és leszármazottaiknak sajátos véleménye volt a síremlékről, a tárgyiasult emlékezésről. Nem tartották fontosnak, úgy vélték, hogy az ő szellemük a művészi alkotásokban és a Nagy Sándor-házban él tovább. Egy Komjáthy Jenő-versidézettel tudnám a legjobban érzékeltetni azt a szellemiséget, amellyel ők teljesen azonosultak:
"Szétszórom magamat a végtelenben
Maradjak ismeretlen, mint a Szellem.
Mely a szívek mélyén lobog!
Névtelenül, örök homályban.
Mindeneket áthatni vágyom.
S magamtól mindent eldobok."
Gödöllő Gyűjtemény
- Őriné Nagy Cecilia: Gödöllő : Gödöllői Városi Múzeum : A gödöllői művésztelep
- Múzsák Magazin 1988.2.sz.
Forrás
- Híres Hölgyek Gödöllő - 2012 A Nők Éve leporello tájékoztató
- Metapedia/Kriesch Laura
- Nőkérdés a művészetben. Festőnők a gödöllői művésztelepen
- Netlexikon
- Nőtörténeti séta Gödöllőn
- MKE/Hallgatói adatbázis
- www.skicc.hu
- Budapesti Fővárosi Levéltár/Archívportal
- Gödöllő város honlapja
