Toroczkai Wigand Ede
Wiegand Ede (Pest, 1869. május 19. – Budapest, 1945.) építész, iparművész, író
A Torockói, később Toroczkai/Thoroczkai nevet erdélyi tartózkodása után vette fel.
Életútja
Építész, belsőépítész, kerttervező, grafikus; az Iparművészeti Iskola tanára, a Gödöllői Művésztelep (1901-1920) tagja. Az egykori gödöllői művésztelep alkotója építészként, belsőépítészként, kerttervezőként, grafikusként és az Iparművészeti Iskola tanáraként egyaránt elismert volt. Származásáról, születésének időpontjáról – ugyanúgy mint halálának körülményeiről – ellentmondó adatok vannak. Egyes források 1869. május 19-ét, mások 1870-et adnak meg születési időpontként.
1886-tól 1889-ig festészetet tanult a Magyar Királyi Iparművészeti Iskolában. Ennek elvégzése után rövid ideig egyházi festészettel foglalkozott. Steindl Imre vezetésével az Országház építésén dolgozott, 10 esztendőn át tervezte a Parlament belső díszítéseit, fal- és üvegfestményeit. 1900-ban állami ösztöndíjjal Londonba, Münchenbe és Párizsba utazott. Ekkor jó ideig bútortervezőként, belsőépítészként dolgozott, munkáival egyre másra aratta a nemzetközi sikereket.
Az 1900-as párizsi világkiállításon bútoraival ezüstérmet, a 1902-es torinói világkiállításon aranyérmet, 1904-ben St. Louis-ban ezüstérmet kapott. Közben házakat is tervezett. 1904-ben Kalotaszegen, később Székelyföldön folytatott tanulmányokat. Eközben szövődött barátsága a gödöllői művésztelep alkotóival.
A művészcsoportnak elsősorban bútortervezőként lett tagja. Az 1901-1920-ig működő Gödöllői Művésztelepen próbált új formakincseket keresni művészi munkájához. Művész társaival hamar eljutottak a magyar népművészethez: tárgyaihoz, díszítéseihez, jelképrendszeréhez, és így értek el a csillagos ég magyar néphagyományaihoz, alakjaihoz, mondáihoz is. Ennek az időszaknak az egyik eredménye az 1916-ban a Táltos kiadónál megjelent Öreg csillagok című 37 oldalas könyve. Már akkor is nagyon kevés csillag és csillagkép élt a nép ajkán, mert mint írja: „Írásom oka, hogy porladó apáink keblök hordta meghittjei feledésbe ne menjenek. A mondottak nagy része gyermeteg kedélyű s már múlandóságnak induló pásztorélet, régmúlt idők emléke.“ A könyvben összegyűjtötte az ősmagyar csillagképeket és csillagneveket, és illusztrációként Nagy Sándor rajzolta meg a csillagtérképet.
1907-ben Marosvásárhelyre költözött, ahol a környék falvai számára közösségi épületeket, iskolákat tervezett. 1908-ban nősült meg, feleségül vette Marosvásárhely polgármesterének, Bernády Györgynek az unokahúgát, Kégl Margit tanárnőt, aki mint költő, és előadó, a Székelyföld tudományos életét összefogó Kemény Zsigmond Társaságnak is tagja lett. 1912-ben észak-európai körútja során többek között Koppenhágába, Oslóba, Helsinkibe, Szentpétervárra és Moszkvába is eljutott. Az első világháború idején települt vissza Budapestre. Az 1918/19-es tanévben a Magyar Királyi Iparművészeti Iskola tanára, majd 1922-től 65 esztendős koráig vezette az iskola Magyar otthon nevű mestertanfolyamát.
Munkássága
Haláláról és hagyatékáról keveset tudunk: személyes hagyatéka sokak szerint a II. világháború végén, Buda ostromakor megsemmisült. Toroczkay ekkor megsebesült, és mivel semmije sem volt, valószínűleg éhen halt. A ház udvarán temette el az egyik lakó, Martonfy Emil filmrendező. Tagja volt a Nemzeti Művészeti Szalon Egyesületnek, a Magyar Képzőművészek Egyesületének, a Kemény Zsigmond Társaságnak. Széleskörű munkássága a XIX-XX. század fordulójának a művészeteket egységben tekintő szemléletéből fakad, innen ered életművének modernitása is. Munkássága mégis, máig feldolgozatlan, pedig az 1910-es évek grafikai albumai, bútorai a régiségkereskedések keresett cikkei, vonzó, barátságos házai az otthonépítés, közösségi épületei aszociális építkezés példái ma is, Magyarországon és Erdélyben is. Legfőbb építészeti műfaja, a ház a modern korban vált tervezői feladattá, s a Toroczkai által kialakított nyitott alaprajz a modern építészet egyik jellemző sajátossága. Tervezőként szemlélete komplex volt: kiindulópontja a belső világ, az ezt megfogalmazó enteriőr, bútoraival, és a benső világ kapcsolatait kifejező és kibontakoztató térrendszer. A belsőből az egyéni és egyedi igények és lehetőségek szerint kifelé épülő ház a környezet megtervezésével egészült ki. Többfunkciós épület- és bútortípusokat dolgozott ki, hogy típusterveket készített a lakásprobléma szociális megoldása érdekében.
Festői készségeinek köszönhetően vált a századforduló egy sajátos műfaja, az ideális terveket festői módon rögzítő építészgrafika egyik kialakítójává. Ezeket tartalmazó albumait a legjelesebb kritikusok (például Fülep Lajos) mint a modern könyvművészet remekeit méltatták. Bútortervezőként-belsőépítészként dolgozott 1907-ig – erről Lyka Károly külön könyvet jelentetett meg. Bútorai hazai és nemzetközi elismerésben részesültek. Legjelesebb művei közt tartjuk számon a Szépművészeti Múzeum enteriőrjeit. A századfordulón reneszánszát élő, a festészethez, grafikához közel álló színes ablaktervezésben is féltve őrzött kincsek Toroczkai alkotásai (Marosvásárhely, Kultúrpalota).
Bár díszítőfestőnek tanult, szerteágazó érdeklődése ennél jóval szélesebb pályára vitte. Első komoly sikereit bútortervezőként aratta. Korai, városi lakásokba tervezett bútorait kezdetben a nemzetközi szecesszió ihlette, de hatással volt rá az angol Arts and Crafts mozgalom és a magyar népművészet formavilága. Városi környezetbe szánt bútorainak jellegzetessége a többfunkciós kialakításban rejlett, míg a székelyföldi falusi házakba tervezett darabok karakterét a népi motívumok és a szerkezet logikájának ötvözete teremtette meg. Toroczkai Wigand Ede valamennyi munkája az összefüggések felismeréséből, és azok érvényesítéséből fakad.
A bútortervezéssel építészként sem hagyott fel, mert nem csupán házat akart építeni, de „otthont teremteni az embernek a világban”. Wigand volt az első olyan iparművész a századfordulón, aki komoly nemzetközi hírnévre tett szert Magyarországról. Alig van más olyan művész, aki az életnek annyi területén beleásta magát a magyar néprajzba, a népi élet területén igyekezett volna olyan pontos megfigyeléseket tenni, és dokumentálni. Könyvei ennek a korszaknak, amely a népművészet felfedezésének is nevezhető, pontos néprajzi adalékai. A Gödöllői Városi Múzeum 2008-ban megrendezett kiállításával elsőként vállalkozott arra, hogy összeállítsa és bemutassa életművét.
Művei
Épületek
Marosvásárhely
- 1909. Kereskedelmi és Iparkamara
- 1910-1913. Kultúrpalota. Ablakfestmények
- Hajdanában régös-régen
- A nagyúr kapuja
- Sátoros palota
- Réka asszony kertiháza
- Csaba királyfi bölcsője
- Réka asszony kopjafája
- Réka asszony deszkás ablaka
- Perosztó szék című
- Gázgyár
- Lehel (Babits, ma Argesului) utca 5.sz. ház
- Legények Háza, Csillag-köz (ma Pas. Stelelor)
- Munkácsy Mihály (ma Bradului) utca 6.sz. ház
- Schmidt-ház, Jókai Mór utca (ma Eminescu)
Tatabánya
- 1922 MÁK Rt. Tiszti Kaszinó
Könyvek
- [Wiegand Ede]: Butorok (Bp., 1902)
- Négyféle mívekről (Maros-Vásárhely, 1914)
- Öreg csillagok (Bp., 1915; 1988)
- Cserényös házak (Bp., 1916)
- Hajdonába régös-régön… (Bp., 1917)
- Hímes udvar (Bp., 1917)
- Régi kert s míesei (Bp., 1917)
- A kert (Bp., 1923)
- Akseli Gallén-Kallela (Bp., 1931)
- Architektura (Bp. 1936)
Elismerései
- Magyar állami nagy aranyérem
- Olasz állami nagy aranyérem
- Párizsi Világkiállítás ezüstérme
- Saint Louisi Világkiállítás ezüstérme
Publikációi
- Öreg csillagok, in: Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának közleményei, 1914. Később megjelent: 1988, 1998, 2003.
- Turáni öreg csillagok, in: Turán 1937.
Irodalom
Film
- Aki Torockót választotta (2004, r. Duló Károly)
