Gödöllői HÉV

A HÉV Gödöllőig húzódó szakaszának építéstörténete egészen 1888-ig nyúlik vissza, ugyanis annak az évnek a nyarán adták át a forgalomnak a Budapesttől Cinkotáig terjedő szakaszt. Ekkor még csak egy vágányon és gőzüzemű vonatokkal folyt a közlekedés. Eleinte a Kerepesi útról, közvetlenül a Keleti-pályaudvar szomszédságából indultak a HÉV-szerelvények. A végállomás kezdetben egy egyszerű fabódé volt, melynek helyén csak később húztak fel egy nagyobb méretű állomásépületet. A vonatok nem mentek be a Baross térig, hanem attól távolabb, a ma már elbontott ügető magasságában álltak meg. (1937-ben vették tervbe a Kerepesi úti végállomás áthelyezését, erre azonban csak 1970-ben került sor, amikor a HÉV-vágányokat visszavágták az Örs vezér térig. A sínek egy részét viszont meghagyták üzemi összeköttetési céllal.) A volt úrbéres gazdaközösség 1895. április 5-én tartott közgyűlést Kerepesen. A gyűlés témája: a Budapest–Cinkota Helyi Érdekű Vasút Kerepesig történő meghosszabbítása volt. Az új vasútvonal kiépítése fontos lett volna a falu számára. Példaként Cinkotát hozták fel, ahol a HÉV kiépülése óta rohamos fejlődésnek indult a település. A korábban 200 házból álló szegény falu a XIX. század végére virágzó helységgé vált, mely fejlődés elsősorban a vasútnak volt köszönhető. Ezért gondolták úgy a kerepesi gazdák, hogy a HÉV meghosszabbítása falujukig jótékony hatással lenne a községükre. Kerepes Cinkotához hasonlóan közel volt Budapesthez, de közlekedési szempontból nagyon távol esett attól. A cél megvalósítása érdekében határozatot hoztak, melynek értelmében „A helyi érdekű vasútnak elnyeréséből származó előnyöket a gazdák elismerik, azért a vasút kiépítését óhajtják s, hogy ezen czélt, szerény anyagi helyzetükhöz képest előmozdítsák, ezennel kötelezőleg felajánlják, hogy a Bpest – czinkotai h. é. vasútnak Kerepesig való kiépítése esetén ott, a hol a kettős vágányra tervezett pálya – vonal a gazdák közös területén vonul el, az erre szükséges területet a közös területből ingyen engedik át; továbbá ha az állomás ily területre terveztetnék, illetve építtetnék, az erre szükséges területet – azonban ezt csak úgy, ha ennek átengedése gazdászati szempontból forgalmi akadályt nem eredményez – szintén ingyen engedik át.” A határozathozatal után a közgyűlés felhatalmazta a község elöljáróságát a tárgyalások megkezdésére és lebonyolítására a budapesti H. É. Vasutak igazgatóságával. Végül 1900-ban készült el a pálya Kerepesig. Ekkor még a vonal Csömör felé kanyarodott el, ezt csak később, az új vonal építésénél vágták át, így lett néhány kilométerrel rövidebb a Kistarcsa és Cinkota közti szakasz 1901-ben a cinkotai vasút mentén élő települések mozgalmat indítottak annak érdekében, hogy a HÉV-et villamos üzemre állítsák át. Az igazgatóság úgy reagált a kérésre, hogy már 1895 óta foglalkoznak a HÉV villamosításával, de a műszaki nehézségek és a magas költségek miatt eddig nem volt lehetőség a beruházásra. A mostani megkeresésre sem tudtak kedvező ígéretet tenni, de minden igyekezetükkel próbáltak megoldást találni a helyzetre. 1906 tavaszán tárgyalások kezdődtek arról, hogy a Budapesti Közúti Vaspálya Rt. engedélyt szerez a már Kerepesig kiépített HÉV villamossá való átalakításáról, és ezzel együtt a vonal Gödöllőig történő meghoszszabbításáról. 1909-ben kezdődött meg a Budapest–Cinkotai HÉV-vonal villamossá alakítása. A tervek szerint az induló és a mátyásföldi állomást kibővítenék, a cinkotai állomás mellé pedig egy áramfejlesztő telepet építenének. Nyár elején már a pályatest elő-készítő munkálataiba is belefogtak. Először Cinkota környékén kezdték meg a sínek olyan átalakítását, illetve elhelyezésük olyan módosítását, hogy az megfeleljen a villamos üzem követelményeinek. A pályatest átalakítását követően a nyár végén kezdték meg a villamosvezetékekhez szükséges póznák felállítását. Szintén nyár végén fejeződtek be a budapesti végállomás átalakítási munkálatai. A Cinkotán épülő központi áramfejlesztő telep gőzturbinákkal lett felszerelve, melyek 2000 lóerővel állították elő a magas feszültségű áramot, s ezt a magasfeszültségű áramot a rákosszentmihályi állomáson kis feszültségű munkaárammá alakították át. A cinkotai telepet egy 10 holdas területen építették fel. 1909. november végén már állt a telep 60 méter magas kéménye is. 1910 márciusára a munkálatok annyira előrehaladott állapotban voltak, hogy esély volt arra, már nyár elején megindulhasson rajta a forgalom. De csak 1911 tavaszára készült el a vasút villamosítása Budapest és Cinkota között. Így 1911. április 19-én átadták a modernizált vonalat az utazóközönségnek. A megnyitás előtti utolsó bejárás délelőtt fél 10-kor kezdődött. A eseményen részt vett a Vasúti és Hajózási Főfelügyelőség részéről Korompay Frigyes vasúti és hajózási biztos, a Kereskedelmi Minisztérium képviseletében Dubszky Alfréd és a főváros képviseletében Buzay Károly tanácsjegyző. Már 1906 tavaszán folytak az egyeztetések a HÉV Gödöllőig történő meghosszabbításáról. Az engedélyek egy részét már korábban beszerezte a vállalat. A Budapesti Helyi Érdekű Vasutak Részvénytársaság Budapest–Cinkota–Kerepes vonalának meghosszabbítására Gödöllőig az előmunkálati engedélyt a kereskedelmi miniszter megadta. A HÉV nemcsak Gödöllőnek volt fontos, hanem a környező településeknek is. Ezzel a közlekedési eszközzel kényelmes összeköttetést nyer 6-7 község (Kerepes, Mogyoród, Csömör, Kistarcsa, Cinkota, Rákosszentmihály)Gödöllővel, mint járási székhellyel. A fővárosból pedig valóságos inváziót vártak a nyaralók személyében, akik a vendéglőkre és a kereskedőkre lettek volna jó hatással.

1906. június 25-én megtartották a közigazgatási bejárást, melyen részt vett a kereskedelmi és földművelésügyi minisztérium, az államépítészeti hivatal, a katonai kincstár, a MÁV, a gödöllői királyi koronauradalom, Pest vármegye és a gödöllői járás küldöttei. A bejárást követően megállapították, a szabványos nyomtávú villamos vasút Kerepesről Mogyoród felé nagyobb kitérőt tesz, és Boncsoknál éri el Gödöllő határát. (A legnagyobb akadályt az építés során a Bolnoka jelentette, mellyel nem birkóztak volna meg a HÉV-szerelvények, így azt megkerülve, a pályát Mogyoród irányába vitték el.) Ezután az Erzsébet-park érintésével a Ferenc József téren és a Rudolf utcán átmegy az országút mellett, majd az akkori Blumenthál fatelepnél egy éles jobb kanyar után fog a vasútállomásra, mint végállomásra megérkezni. Az akkori tervek szerint a HÉV itt csatlakozott volna a vasúti pályához. Azzal az elképzeléssel, hogy a gödöllői végállomáson a MÁV- és a HÉV-vonalat öszszekapcsolják, megnyílt volna a lehetőség arra, hogy a Felvidékről érkező árúkat, mint például a szenet, a fát közvetlenül a HÉV mentén lévő településekre szállíthassák. Az építkezés konkrét dátumát még ekkor nem határozták meg, csak abban állapodtak meg, hogy a közeljövőben fog a beruházás megkezdődni. A társaság anyagi támogatást nem kért az államtól, az egész beruházást önerőből kívánták megoldani. 1906 őszén újabb közigazgatási bejárás vált szükségessé, mert az eredeti terveken a vonal olyan ingatlan területeket is érintett, melyek hosszas kisajátítási eljárás után lettek volna megszerezhetőek, ehelyett inkább új vasútvonalat húztak, az országúthoz közelebb. A HÉV-vonal Gödöllőig történő meghosszabbításával kapcsolatban, 1909 áprilisában döntött a képviselőház, majd pedig a főrendház is jóváhagyta az építkezést. Ezután az uralkodó elé került a kérelem szentesítés céljából. Májusra a villamosvasútról szóló törvényjavaslat a legfelsőbb helyről is szentesítést kapott. A meghosszabbítást engedélyező törvény az elfogadása és a király szentesítése után megjelent az „Országos Törvénytár”-ban, a következő szöveggel: 1909 októberében kezdték meg a villamosvasút útvonalára vonatkozóan a kisajátítási tárgyalásokat az érintett településeken. Október 25-én délelőtt Kerepesen, délután Gödöllőn, október 27-én Mogyoródon folyt az egyezkedés, melyeken az érintettek nagy számban képviseltették magukat. A tárgyalások nem mindenhol zajlottak le békésen. Mogyoródon rendkívül heves volt a gyűlés, mert a mogyoródi gazdák magas árat kértek a földjeikért. Mogyoródon és Gödöllőn is, a kisajátítási határozat megfellebbezésére készültek a lakosok. Gödöllővel kapcsolatban komoly aggályok merültek fel. A HÉV-et eleinte az országútkastély felöli oldalára tervezték, így azt a településen belül nem keresztezték volna a vágányok. Ezzel a lépéssel azonban az utat szegélyező híres, közkedvelt és a település számára nagyfontosságú, a kastélytól az Erzsébet-parkig vezető fasor került volna veszélybe. Végül az eredeti tervet megváltoztatva, maradt a ma is ismert nyomvonal, de ez sem keltett túl nagy tetszést a településen. A Pesti országutat, melyet sokan az ország egyik legszebb útjának véltek, így már módosította a HÉV tervezett vonala. Ez sokaknak nem tetszett, mert a szép egyenes utat egyenetlenné tette a HÉV. Ellenérzésüket azzal magyarázták, hogy nagy rajta a kocsiforgalom, és a kanyargós út balesetveszélyessé válhat. Emellett az országút számos sporteseménynek is otthont adott, mint például autó-, bicikli- és futóversenyeknek. Viszont ha az út kevésbé szép és egyenletes, a sportrendezvények is elmaradhatnak a településről. A harmadik érv a tervezett nyomvonal ellen a kastélytemplom előtti tér átalakítása volt. A HÉV vonala miatt az országút egészen a kastély alá szorulna, és ezzel jelentősen csökkenne a templomtér mérete. Problémát jelentett az építkezés során a piac elhelyezkedése is. A Ferenc József téren lévő piacteret a tervezett villamosvasút szinte kettészelte. Így fontos lett volna a tér átalakítása, az ott lévő különböző bódék eltávolítása. Ezzel együtt úgy gondolták a településen, hogy a piaci keresletre jó hatással lesz a HÉV, mert a környező településekről annak segítségével lehetne az árut szállítani. Ezek mellett felmerült egy technikai probléma is: az, hogy a villamosvasút mellé nem terveztek elég széles gyalogjáról, így a járókelők, különösen a gyerekek lettek volna veszélyben a keskeny járdán. Ez a probléma nagyon valóságos volt, mert Gödöllő belterületén egyes helyeken nagyon közel volt a tervezett vonal a lakóházakhoz. 1909 novemberében a kereskedelemügyi miniszter Kerepes, Gödöllő és Mogyoród határában a szükséges földterületekre megadta a kisajátítási jogot, és ezzel a kisajátítási terv véglegessé vált, azok lebonyolítása azonban áthúzódott az 1910-es évre is. 1910 februárjában kezdtek hozzá a HÉV Kerepes és Gödöllő közötti szakaszának kiépítéséhez. Az egész vonalon 1500 munkás kezdte meg a földmunkát, amely mindkét irányból indult meg egyidejűleg. Márciusban több száz munkás kezdte meg az alapépítmények elkészítését Gödöllő belterületén. A legnagyobb építkezés az Erzsébet-park mellett folyt, ahol egy mély, vasúti bevágást követően egy nagy töltést kellett építeni. Az építkezés során a korábbi félelmek egy része beigazolódott. Az új töltés az Erzsébet-parkból egy jelentős területet foglalt el, a Ferenc József teret pedig kettévágta, ami miatt rengeteg fát ki kellett vágni. Még el sem készült a pályatest, de a vízelvezetés már komoly vitákat váltott ki a településen. A korábbi vízelvezető árkokat a Ferenc József téren és a Rudolf utcában betömték, és azokat hol nyitott, hol pedig zárt földalatti csatornákkal pótolták a Rákos-patakig. A problémát az okozta, hogy pont a Ferenc József tér piaci részére került a nyitott árok, mely komoly veszélyforrást jelentett. Emellett a kibetonozott árok 40-50 cm széles és csak 30 cm mély volt. Ezt azonban elsősorban nem esővíz, hanem szennyvíz elvezetésére használták. A környező házak szennyvízcsatornái ide vezették és vitték a szennyvizet a Rákos-patakba. Az árok mélysége és nyitott volta egészségügyi aggályokat vetett fel. Az ügyben azonban nem történt előrelépés, mivel a probléma még 1926-ban is napirenden volt. Az első vonat 1910. november 2-án haladt át az új gödöllői sínpályán. A szerelvény egy gőzmozdonyból és egy személykocsiból állt. Ezt a vonatot a következő naptól kezdve számos tehervonat követte, melyek kavicsot, köveket, talpfákat, vasoszlopokat és más építőanyagokat szállítottak. A képviselő-testület 1910. november végén tartott ülésén határozatot hozott arról, hogy a HÉV pályájának azon részén, ahol az Gödöllő belterületén megy keresztül, a vágányok mindkét oldalán – az Erzsébet-parktól a MÁV-állomásig – korlátot köteles építeni a beruházó, akinek az összes átjárót ki kell köveznie. 1911 áprilisában már mindennapos esemény volt a villamos kocsipróbája. A sikeres műszaki próbákat Zehntbauer Gyula mérnök, a helyiérdekű vasúttársaság felügyelője végezte. (Még el sem készült a villamos vonal, de már 1911 augusztusában olyan vélemények jelentek meg a helyi sajtóban, hogy a HÉV a pályájának a kialakítása révén kevés hasznot hoz a településnek, mert Gödöllőnek csak egy kis részét érinti. Többen úgy gondolták, hogy célszerű volna a vonalat tovább építeni és a villamost a Gizella utca felé kanyarítva kivinni egészen a méhészetig.) 1911 őszén az építkezési munkálatok már a végéhez közeledtek: szeptemberben már a villamos kábelek vezetése folyt. Október 8-án pedig az első villamos vasút is végigment a Gödöllő–Kerepes–Budapest vonalon. A próbaszerelvényen a vállalat mérnökei kaptak helyet. Az átadást november 1-jére tűzték ki, addig pedig folyamatosan indították a különböző próbajáratokat. Az avatás azonban a kitűzött időpontban nem valósulhatott meg, mert még apróbb javításokra volt szükség a vonalon. Többszöri halasztás után végül november 25-én délelőtt volt az átadás. A ceremónián a Kereskedelmi Minisztérium részéről Koromzay Frigyes vasúti és hajózási főfelügyelő, a helyi érdekű vasutak képviseletében Sándor Pál országgyűlési képviselő, a Budapesti Közúti Vaspálya-Társaság vezérigazgatója, Pest vármegye részéről Kemény Kálmán és Szabó Géza tiszteletbeli főjegyző jelent meg. Az ünnepségen részt vett a vasútvonal tervezője Széll Árpád főmérnök is. A bizottság 9 órakor indult ki a villamossal Gödöllőre. 10 órakor értek Cinkotára, ahol csatlakoztak hozzájuk a közbeeső községek küldöttei. A vonat 11 órakor érkezett Gödöllőre, s a hivatalos jegyzőkönyvek felvétele után a vasutat megnyitottnak nyilvánították. Másnap már menetrend szerint megindult a közlekedés a Budapest–Kerepes–Gödöllő vonalon. A menetidő a gödöllői vasútállomástól a Keleti pályaudvarig 65 perc volt. Oda-vissza naponta 17-17 vonat közlekedett reggel 5 órától este 11 óráig, óránként egy szerelvény.Az első vonat Budapestről reggel 5 óra 20 perckor, Gödöllőről pedig 5 óra 35 perckor indult. Az újonnan átadott pályatesten már 1912 őszén javításokat kellett végezni. A Gödöllő és Kerepes közti szakasz bizonyos részein megsüllyedt a pálya. 1913 februárjában foglalkozott a képviselőház a Budapest–Kerepes vonalon a második sínpár lefektetésével. A képviselők az indítványt elfogadták, mert az államot anyagilag nem terhelte a beruházás, mivel azt a többi építkezéshez hasonlóan magántőkéből fedeznék. Az 1909-es villamosítás után 2 db 75 lóerős, 2 db 110 lóerős motorkocsival, és egy 150 lóerős tehermozdonnyal kezdték meg a közlekedést. A gőzmozdonyok azonban még sokáig szállítottak terheket a vágányokon. Egy HÉV-szerelvény eleinte három kocsiból állt, két motorkocsiból és a köztük futó pótkocsiból. A szerelvényekben a 2. osztályú szakaszt plüssülésekkel, a 3. osztályú részt pedig fapadokkal látták el. A HÉV azonban nem váltotta be a hozzá fűzött remények mindegyikét. Az átadás után közvetlenül megjelentek az első hibák és gondok. Leginkább a menetrend volt az, ami már a kezdetektől problémát jelentett az érintett községeknek. Emiatt már 1901-ben felemelte a szavát Cinkota lakossága. Kifogásolták, hogy – a hétvégék kivételével – nem maradhattak a fővárosban, mert korán indultak vissza a vonatok, illetve hogy több megállóban nincs jegyárusítás, a szerelvényen pedig pótdíjat kellett fizetniük. Gödöllőn is hasonló volt a helyzet, ahol a megnyitás után már 10 nappal cikkek jelentek meg a témáról a helyi sajtóban. A vezetőség szemére vetették, hogy a vonatok indulási idejét egyáltalán nem egyeztették az igényekkel. Az első Gödöllőről induló 5.35-ös vonat 6.40-re ért be a budapesti végállomásra. Ezt lehetett munkásvonatnak tekinteni, de ezzel a szerelvénnyel a munkások nem értek be a munkakezdésre, ezért egy korábbi vontra is szükség lett volna. A következő szerelvény 7 órakor indult, mely 8.05-re ért be. Ez a vonat szintén nem volt jó senkinek, mert a hivatalnokok és diákok, akik használhatták volna, szintén elkéstek a munkahelyről vagy az iskolából. Ennek megoldására született javaslat egy olyan szerelvény indítására, ami 7.30-ra ér be a Keleti pályaudvarhoz. A visszafelé közlekedő vonatokkal is hasonló volt a helyzet, de hiányolták a települések az ún. „színházi vonatot“ is, hiszen az utolsó szerelvény 22.05-kor indult Gödöllőre. Azonban nem csak a vonatok indulási ideje jelentett problémát, hanem az is, hogy a HÉV és a MÁV menetrendjét nem hangolták össze. Gyakori volt, hogy 5 perccel előbb indult el a HÉV a gödöllői végállomásról, minthogy a vonat beérkezett volna, de a vonatok sem várták be a HÉV-eket. A menetrenden kívül a magas jegyárak is nagy felháborodást keltettek. Sérelmezték azt is, hogy Mogyoród és Gödöllő kivételével a vonal összes települése részesült kedvezményes 10 lapos füzetjegyben. Ez azoknak jelentett volna segítséget, akik többször járnak a fővárosba, de nem olyan rendszerességgel, hogy bérletet legyen érdemes vásárolniuk. Szakaszjegyet szintén nem vezettek be ezen a vonalon. Az első tél szintén új problémákat szült az új vonalon. Általános volt a panasz, hogy (főleg reggel) nagyon hidegek voltak a szerelvények. Újabb gond volt, hogy a HÉV-ek még a rosszul összeállított menetrendet sem tartották be. Gyakran előfordult, hogy a Ferenc József téri megállóból már 15-20 perces késéssel indult tovább a szerelvény. Néha a vonatok sebessége okozott kellemetlenséget az utasoknak: Gödöllő és Mogyoród közt próbáltak meg a késésből lefaragni. Ilyenkor olyan sebességre kapcsoltak, ami az utasok számára igen rémisztő volt, főleg az esti órákban. A rossz pályaszakaszon különösen veszélyes volt a száguldás, de a személyzet hozzáállását is kifogásolta az utazó közönség. Gyakran viselkedtek a kalauzok illetlenül az utasokkal, arra is volt példa, ha valaki nehezményezte a magatartásukat, egyszerűen lerakták a vonatról. A kocsik is problémát jelentettek az utazó közönségnek, a rossz pályatest miatt a vagonok menet közben folyamatosan himbálóztak, egyes helyeken pedig nagyon ráztak. Az ajtókon és az ablakokon fütyült be a szél a rossz illesztések miatt. A hibákra azonban nem született megoldás. 1925-ben ugyanezek a témák voltak a helyi sajtó napirendjén.