Gasztronómia a háborúban

Mit főztek nagyanyáink a semmiből? Mennyit és mit ettek, hogyan főztek és pótolták az alapvető élelmiszereket a legínségesebb időkben? Mivel fizettek, mit adtak jegyre? Mozgófilmen tekinthetik meg az érdeklődők, hogyan készült a nagy háború idején a tojásfasírozott, a grenadírmars vagy a pótkávés lepény kevés czukorral. Bemutatjuk mit ettek katonáink a fronton, milyen élelmiszerekből és hogyan tudtak főzni két támadás között.

Élet a hátországban

Jegyrendszer

A jegyrendszer olyan bürokratikus gazdasági elosztási mód, amikor csak jegy (kupon, vócser, franciául voucher) ellenében lehet bizonyos termékekhez hozzájutni. A jegyrendszer az alapvető szükségleti cikkeknek a lakossági fogyasztás korlátozását és szabályozását célzó elosztási módja, elsősorban háborús és válsághelyzetek időszakában. Magyarországon jegyrendszert vezettek be az I. világháború, a proletárdiktatúra és a II. világháború idején. Az 1942-ben életbe lépett jegyrendszert csak 1951-ben szüntették meg.

A lakosság fogyasztása szempontjából a legfontosabb élelmiszer ekkor is a kenyér volt, a kenyérgabona termelése viszont két év alatt, már 1916-ra visszaesett a háború előtti mennyiség kétharmadára, 1918-ra pedig a felére. Már röviddel a háború kitörése után maximalizálták az alapvető élelmiszerek és közszükségleti cikkek árát. Amiket viszont nem soroltak ezek közé, azoknak az ára az évek során jelentősen megnőtt. Nagy terhet jelentett a lakosságnak, hogy ez utóbbiaknak az ára ebben a négy évben folyamatosan növekedett. Ennek volt köszönhető a húsfogyasztás jelentős visszaesése. A háború négy éve alatt 1 kiló marhahús ára az 1914-es két koronáról 1918-ra 11 koronára nőtt, azaz majdnem megötszöröződött. A sertéshús ára pedig a háború végére huszonöt koronára, azaz tizenkétszeresére emelkedett. A növekvő árak miatt már 1915-ben bevezették a kenyérjegyet, majd később a legtöbb élelmiszerre kiterjesztették a jegyrendszert. 1915 tavaszától állandósult a liszt- és a zsírhiány, ugyanezen év nyarától érzékelhető a húshiány is. Csak jegyre lehetett kapni 1916 decemberétől a cukrot, 1917 tavaszától a kávét és a szappant, 1917 júniusától pedig a rizst és a vajat is. Egyre több élelmiszert csak jegyre lehettet kapni, s a fejadagok egyre kisebbek lettek. 1918-ban Magyarországon már minden élelmiszert és a fűtő-, valamint világítóanyagot jegyre osztottak. A kormányzat a közszükségleti cikkek hatékonyabb elosztását a Közélelmezési Hivatal és Tanács felállításával próbált megoldani – mérsékelt sikerrel. Ugyanekkortól válnak rendszeressé a rekvirálások, amikor az állam bizonyos termékeknek és állatoknak az árát központilag szabta meg, és kényszerítette, hogy a termelő ezen az alacsony áron – tehát jelentősen áron alul – szolgáltassa azt be.

Mennyit ért egy jegy?

• Babjegy – Fél kiló bab - 1917. augusztus
• Lisztjegy – 20 dkg Főzőliszt – 1915. augusztus
• Kávéjegy – 1 adag hadikávé – 1918. január
• Rizsjegy – 20 dkg rizs – 1917. augusztus
• Cukorjegy – 50 dkg cukor – 1918. január
• Gyertyajegy - 1 szál gyetya - 1918. március

Hogyan éljünk (étkezzünk) háborús időben?

A krónikus élelmiszerhiány sok leleményességet és praktikát kívánt meg a háziasszonyoktól. A szűkös lehetőségekre tekintettel háborús szakácskönyvek jelentek meg, újságokban hívták fel a figyelmet, hogy étkezzünk, minden maradékot használjunk fel, semmit se dobjunk ki, melyik élelmiszer mivel helyettesíthető. Vasárnapi könyv, 1915. Első félév 22. füzetében még több ötletet, ajánlást olvashatunk.

Tojásfasírozott, a grenadírmars vagy a pótkávés lepény

Kollégáink a kiállítás alkalmából elkészítettek három olyan ételt, amit a háború alatt az ügyes szakácsnők, családanyák az asztalra varázsolhattak. A munkálatokat videóra vették, feliratokkal látták el. A receptek a videókon megtalálhatóak, bárki kipróbálhatja otthon, és háború nélkül átélhet egy háborús élményt.

Front konyha

A távoli és veszélyes frontszakaszok élelmezése nem volt egyszerű, és a hadvezetés a húskonzervet és a kétszersültet hasznos megoldásnak találta. A lövészárokban gubbasztó katonák kevésbé lelkesedtek az ötletért. A kőkemény kétszersült még a jó fogazatú katonákat is komoly kihívás elé állította. Igaz, hogy a lövészárokban nem lehetett tüzet gyújtani, mégis a főzés az ellenség közelségétől függően a lövészárkokban is megengedett volt. Egy közlegény felidézte, amikor hússzeleteket és zöldségeket nyársra tűzve sütöttek meg: „általában elég rossz volt az íze a füsttől, de az éhes gyomornak étvágygerjesztőnek tűnt”. Magyarországon 1915 szeptemberében a vallás-és közoktatásügyi miniszter az ország iskoláit szedercserje levél gyűjtésére kötelezte, amely tea-pótló anyagként szolgált a hadsereg számára.

Hadi élelem

"A háborúban minden honvéd részére a századnál egy szabványos és két tartalék élelemadag van. A szabványos élelemadag kávékonzerv, marhahus, főzelék, továbbá az ezek elkészitészéhez szükségesekből (só, paprika, zsir, leveszöldség [esetleg szárított]), végül kenyér (helyette esetleg tojásos kétszersült) és dohányból áll.

A honvéd visz ebből: a kenyértarisznyában kenyeret, dohányt és egy kávékonzervet; utóbbit esetleg elkészitve a tábori kulacsban. Egy tartalék élelemadag áll: kávékonzerv, huskonzerv, só, dohány és tojásos kétszersültből. A honvéd visz a háti bőröndben rendszerint egy teljes tartalék élelemadagot.

A szabványos adag többi része és egy teljes tartalékadag az eleségkocsin szállittatik. Ha a hátbőröndök visszahagyatnak, akkor a tartalékélelem előbb a kenyértarisznyába teendő. A tartalék élelemadag csak parancsra fogyasztható el. A ki ezt önkényüleg megteszi, szigoruan megbüntettetik.

A mozgókonyhában az említett egy szabványos és két tartalékadagon felül még minden honvéd számára egy-egy adag hus és főzelék, továbbá az ezek elkészitéséhez szükségesek vannak. Ezek naponta alkalmas időben (harczszünet alatt, éjjelezési helyre való beérkezés után, stb.) elkészítve kiadatnak."

(Nélkülözhetetlen tudnivalók a rendfokozat nélküli honvéd számára, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T., 1911)

Forrás

• Bocskai Rádió the Voice of Hungary honlapja
• Vasárnapi könyv, 1915. Első félév 22. füzet