„A Nagy Háború Hősei hangzó anyag” változatai közötti eltérés
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 171. sor: | 171. sor: | ||
[[Gödöllő a háborúban]] | '''Visszatérés a [[Gödöllő a háborúban]] szócikkhez''' | ||
[[Kategória:A régi Ház – 2014 „Kezdet és vég”]] | [[Kategória:A régi Ház – 2014 „Kezdet és vég”]] | ||
[[Kategória:Tematikus évek]] | [[Kategória:Tematikus évek]] | ||
A lap 2015. december 15., 10:44-kori változata
Besse Aladár huszár és vitéz Orosz János
Besse Aladár
Vitéz Besse Aladár apai nagyapja Besse Aladár huszár 1879-ben született Gödöllőn. Iskoláit Budapesten végezte. Szobafestő és mázolónak tanult. Mint segéd, Budapesten és Gödöllőn dolgozott. 1910-ben önállósította magát. Az Ipartestület tagja volt kilenc évig. Az Iparos Dalkör tagja, valamint a Tűzoltó Testület szakaszparancsnoka. 1915-ben vonult be, az olasz harctéren küzdött, kétszer sebesült meg. 11 hónapig volt olasz fogságban. 1919-ben szerelt le. Polgári kitüntetései: a tűzoltóságtól 25 éves szolgálati érem, 25 éves és 50 éves jubileumi emlékérem, a Daloskörtől 25 éves 20 éves szolgálati érem. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesülési Érem.
|
|
vitéz Orosz János
Vitéz Besse Aladár városunk lakója eleveníti fel anyai nagyapja Orosz János vitéz, lovas testőr és apai nagyapja Besse Aladár huszár háborús emlékeit. Orosz János 1914. július 29-én a szerb frontra vitték, ahol részt vett a sabáci ütközetben. Utána az orosz frontra került, ahol a lembergi csatában harcolt. 1914. szeptember 13-án 10 huszárral felderítő szolgálatra küldték, ahol 3 sebesült-szállító kocsit mentett meg, amiért őrmesterré léptették elő. 1917-ben az olasz frontra került, ahol az összeomlásig harcolt. 1918-ban olasz hadifogságba esett, ahonnan 1 év múlva tért haza. 1923-ban avatták vitézzé. Kitüntetései: I. osztályú ezüst vitézségi érem, Károly Csapatkereszt, Sebesülési érem, 1912-13. Szolgálati Kereszt, Magyar Ezüst Érdemérem.
Besse Aladár és vitéz Orosz János háborús élményei
vitéz Bucsy Béla szakszolgálati ezredes
Dr. Bucsy László klinikus, szakállatorvoson keresztül ismerjük meg apai nagyapja, vitéz Bucsy Béla történetét. Bucsy Béla civilként vonult be az I. világháborúba. Egy civil rendezvényről cilinderben, hátán egy batyuval és egy puskával jelentkezett katonának mindenféle katonai tapasztalat, kiképzés nélkül. A hegyivadászokhoz került, majd a tiszti kiképzést is megkapta. Az orosz fronton 1916-ban hadifogságba esett. A háború után a pedagógusi pályát választotta. Rendkívül humánus beállítottságú, szociálisan érzékeny ember volt. A hangfelvétel második felében az édesapa II. világháborúban való részvételéről hallhatunk.
A hadifogságban újságot szerkesztett társaival, Szittyák néven. A lapot kézzel írták és díszítették. Mindenki, aki olvasta az újságot, aláírta.
Bujtás Sándor lovas huszár
Bujtás Sándorról legkisebb lánya Pozsonyi Vendelné, született Bujtás Ilona mesél. Bujtás Sándor Gödöllőn született, majd Pestre ment dolgozni. Ott találkozott későbbi feleségével. A család a Látóhegyen nyitott egy hentes üzletet. 1914-ben az édesapát behívták a háborúba. Erdélyben harcolt lovas huszárként. A háborúban megbetegedett, ami megkeserítette életét. Háborús élményeiről sokat mesélt a gyerekeinek. Az 1920-as években Gödöllőre költöztek, ahol hentes üzletet és kocsmát nyitottak.
Bujtás Sándor lovas huszár életútja
lászlófalvi Eördögh Tibor tartalékos őrmester
Pál Gábor régi gödöllői lakos nagyapja, lászlófalvi Eördögh Tibor harctéri emlékeit osztja meg velünk. A nagypapa Kókán született. Apja nyomdokaiba lépve tisztviselő lett. Turára költözött, ahol segédjegyző lett, majd onnan Orgoványra, ahol már főjegyzőként dolgozott. 1933-ban költöztek Gödöllőre, itt halt meg 66 éves korában. Az I. világháborúban hadköteles volt, de felmentették munkája miatt. Ennek ellenére önként hadba vonult. Kikerült az orosz frontra, ahonnan 7 hónap után került haza, mikor megsebesült. Megkapta a Károly Csapatkeresztet, amit azok a katonák kaptak, akik legalább 12 heti frontszolgálatot teljesítettek.
lászlófalvi Eördögh Tibor harctéri emlékei
Farkas Jenő főhadnagy, ütegparancsnok
Dr. Farkas Jenő nyugalmazott ezredes elbeszélésében édesapjára emlékezik, aki mind a három fronton végig szolgálta az I. világháborút. A történetet, amit most hallgatnak édesapja elbeszéléseiből, a kiállítás rendelkezésére bocsátott albumából és a hadtörténeti levéltári kutatásaiból ismeri. Édesapja a gimnázium után a nagyváradi gyalogos hadapródiskolába került, 1907-1910 között tanult ott. 1910-ben leszerelt, mert tüzérőrmester akart lenni. Újoncként, 1914. novemberében önként jelentkezett a 39-es Tábori tarackos tüzérezred 6. ütegéhez. A háború végén főhadnagy ütegparancsnokként szerelt le.
Farkas Jenő főhadnagy élettörténete
Hasznosi András
Hasznosi András I. világháborús történetét halljuk unokája Varga Viktorné született Pintér Mária előadásában. Hasznosi András családszerető, hallgatag ember volt. 1916. augusztus 17-én vonult be a császári és királyi 6. gyalogezredhez. Az olasz fronton harcolt. 1917-ben megkapta a Károly Csapatkeresztet, valamint a Bronz Vitézségi Érmet bátor viselkedéséért az ellenséggel szemben. 1918-ban a 2. osztályú Ezüst Vitézségi Érmet a Monte Asolone-nál 18 napon át tartó heves tűzharcban nyújtott bátor viselkedéséért.
Hasznosi András I. világháborús története
Polyák Pál
Polyák Pál városunk polgára beszél a felvételen nagyapjáról, az I. világháborút és az orosz hadifogságot megjárt Polyák Pálról. A háborúban orosz frontra vezényelték a nagyapát, ahol hadifogságba esett. Hat évet töltött orosz hadifogolyként, ahonnan németül írt tábori levelezőlapokat küldött haza a családnak. A fronton töltött napokról a magyarul írt levelek tanúskodnak. A nagymama Hévízgyörkön volt bábaasszony. Mivel a katona férjek hosszú távolléte megviselte a családokat, az asszonyok mindent elkövettek azért, hogy a háború után újra együtt legyen anya, apa és gyerek. A kiállított gyönyörű anya-fiú fényképet egy volt hadifogoly társával küldte a férjének az itthon maradt asszony.
Tóth Iván
Katona Miklós anyai nagyapja, Tóth Iván I. világháborút megjárt katona visszaemlékezését halljuk. 1893-ban született, 1913-ban megnősült és alig egy éves házasként került ki az orosz frontra, a 32-esekhez kürtösnek. A Kárpátok magas hegycsúcsai között sebesülései ellenére megmentette földije életét. Több harcban részt vett, majd sebesülés miatt az aradi kórházba került. 1916-ban Erdélybe vitték, ahol a románok ellen harcolt. 1917 körül az olasz harcteret is megjárta.
A felvétel végén katonadalokat és kürt jeleket hallhatunk tőle.
Tóth Iván visszaemlékezése az I. világháborúra
Visszatérés a Gödöllő a háborúban szócikkhez
