Családtörténetek

A kiállításon tablókon keresztül gödöllői családok I. világháborús írásos emlékeiket mutattuk be. Kiemelten hat katona sorsát követhetjük nyomon, akik a nagy háborúban sorozott vagy önkéntes katonaként részt vettek. Bemutatásra kerül Eördögh Tibor (Pál Gábor anyai nagyapja), Farkas Jenő (Farkas Jenő édesapja), Rausz Sándor (Kovács Zoltán családi barátja), Polyák Pál (Polyák Pál nagyapja), Bucsy Béla (Dr. Bucsy László édesapja), Orosz István és Besse Aladár (Besse Aladár nagyszülei) életútja, a családoknál őrzött írásos dokumentumok tükrében. A feleség és a távol lévő férj, a szülő és gyermeke között zajlott levelezés hű képet ad a korszak frontvonalbeli, hadifogságban töltött, vagy a hátországi életéről.

Besse Aladár huszár és vitéz Orosz János lovas testőr

Besse Aladár huszár 1879-ben született Gödöllőn. Iskoláit Budapesten végezte. Szobafestő és mázolónak tanult. Mint segéd Budapesten és Gödöllőn dolgozott. 1910-ben önállósította magát. Az Ipartestület tagja volt kilenc évig. Iparos Dalkör tagja is volt, valamint a Tűzoltó Testület szakaszparancsnoka. 1922-ben nagyobb állami építkezés munkáit végezte. 1915-ben vonult be, az olasz harctéren küzdött kétszer sebesült meg. 11 hónapig volt olasz fogságban. 1919-ben szerelt le.

Polgári kitüntetései: a tűzoltóságtól 25 éves szolgálati érem, 25 éves és 50 éves jubileumi emlékérem, a Daloskörtől 25 éves 20 éves szolgálati érem.

Katonai Kkitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesülési Érem.

Háborús emlékeit hanganyag formájában is meg lehet hallgatni az alább linken:

Besse Gábor anyai nagyapja Orosz János vitéz, lovas testőr, tiszthelyettes. 1888-ban született Martonoson. Tényleges katonai szolgálatra 1912. június 6-án vonult be a 8. had. ezredhez. Az I. világháború alatt mind a három frontot megjárta. 1914. július 29-én a szerb frontra vitték, ahol részt vett a sabáci ütközetben. Utána az orosz frontra került. Ott a lembergi ütközetben került harcba. 1914. szeptember 13-án 10 huszárral felderítő szolgálatra küldték, ahol 3 sebesültszállítókocsit mentett meg, amiért őrmesterré léptették elő. 1916 végén a román harctérre vitték. Ott 1917. június 4-én a Kukul-hegy elfoglalásánál megsebesült. Felgyógyulása után Marosvásárhelyre vezényelték kiképző altisztnek, majd Bruck-Királyhidán géppuska szakaszparancsnoki iskolát végzett. 1917-ben az olasz frontra került, ahol az összeomlásig harcolt. 1918. november 3-án olasz hadifogságba esett, ahonnan 1919. november elején tért haza. 1923-ban avatták vitézzé.

Katonai kitüntetései: I. osztályú ezüst vitézségi érem, Károly Csapatkereszt, Sebesülési érem, 1912-13. Szolgálati Kereszt, Magyar Ezüst Érdemérem.

Háborús emlékeit hanganyag formájában is meg lehet hallgatni az alább linken:

vitéz Bucsy Béla szakszolgálati ezredes

Bucsy Béla 1892. október 7-én született Székelyudvarhelyen. Édesapja állami kishivatalnok. Szülei halála után bátyja, Bucsy István vette gyámsága alá. Zalaegerszegen végezte a gimnáziumot. 1910-1914 között a Budapesti Tudomány Egyetem bölcsész hallgatója volt, matematika-fizika szakos diplomát szerzett. 1914-ben vonult be katonának Triesztbe a hegyivadászokhoz. 1916 októberéig a fronton harcolta, közben tiszti képzést is kapott. Októberben orosz fogsága esett, ahonnan csak 1918 novemberében szabadult. 1916-ban kinevezték tartalékoshadnaggyá, majd 1918-ban tartalékos főhadnaggyá. A háború után a nagykanizsai katonai főreáliskolában került tanárként. Nyugdíjazásáig Pécsett és Sopronban is tanított. Rendkívül humánus beállítottságú, szociálisan érzékeny ember volt. Elhivatott volt, ami a pedagógiát illeti.

Bucsy Béla háborúval kapcsolatos emlékeit nem csak a tablón olvashatjuk, hanem az unoka Dr. Bucsy László klinikus, szakállatorvos elbeszélésben is. A hanganyagot itt lehet meghallgatni:

lászlófalvi Eördög Tibor tartalékos őrmester

Pál Gábor régi gödöllői lakos nagyapja, lászlófalvi Eördögh Tibor harctéri emlékeit osztta meg velünk. A nagypapa apja nyomdokaiba lépve tisztviselő lett. Turára költözött, ahol segédjegyző lett, majd onnan Orgoványra, ahol már főjegyzőként dolgozott. 1933-ban költöztek Gödöllőre, itt halt meg 66 éves korában. Az I. világháborúban felmentése volt a sorkatonai szolgálat alól, mert hivatalnokként dolgozott, azonban önként hadba vonult. Kikerült az orosz frontra, ahonnan 7 hónap után került haza, mikor megsebesült. A háború után 1921-ben Orgoványon 60 önkéntes bevonásával részt vett a Lajtabánsági harcokban, amely az Őrvidék elcsatolása miatt alakult ki. A harcok Prónay Pál vezetésével folytak.

Katonai kitüntetései: Karoly Csapatkereszt, Háborús Emlékérem kardokkal és sisakkal, Prónay Emlékérem/Lajtabánsági Emlékérem

A tablón megjelenített történetet hanganyag formájában is meg lehet hallgatni.

Farkas Jenő főhadnagy, ütegparancsnok

Farkas Jenő a gimnázium után a nagyváradi gyalogos hadapródiskolába került, 1907-1910 között tanult ott. 1911-ben Szatmárban érettségi vizsgát tesz. Ezután Selmecbányára kerül, ahol az Erdőmérnöki Főiskolán tanult. 1914. novemberében önként jelentkezett a 39-es Tábori Tarackos Tüzérezred 6. ütegéhez. 1916-1919-ig orosz fronton harcolt, tartalékos hadnaggyá nevezik kis 1916-ban. Felterjesztették kitüntetésre, megkapta a Bronz Signum Laudis kitüntetést. 1917. első felében Miskolcon, Nagysároson, Poprádon, Tósóváron pihen az üteg, majd Fogaras, Brassó, Nagyszeben, CSíkcsicsó állomás következik.

1917. július 1-jétől a román fronton harcol, Putna és Ojtoz völgy közelében. Májustól már az olasz fronton teljesít szolgálatot, mint ütegparancsnok. 1919-ben fogságba esik, Genovában hadifogoly. Októberi szabadulása után Sopronba költözik családjához. A háború végén főhadnagy ütegparancsnokként szerelt le. Erdőmérnöki tanulmányait 1924-ben fejezi be, ekkortól erdőmérnökként dolgozik Rédén.

Dr. Farkas Jenő nyugalmazott ezredes édesapja élményeit hanganyag formájába is megosztotta velünk.

Polyák Pál őrvezető

Polyák Pál őrvezető városunk polgárának Polyák Pálnak volt nagyapja. A háborús emlékeket a nagymama által őrzött levelekből ismeri a család. Az I. világháborúban orosz frontra vezényelték a nagyapát, ahol hadifogságba esett. Hat évet töltött orosz hadifogolyként, ahonnan németül írt tábori levelezőlapokat küldött haza a családnak. A fronton töltött napokról a magyarul írt levelek tanúskodnak. A nagymama Hévízgyörkön volt bábaasszony, közismert személyként dolgozott a háború alatt. Mivel a katona férjek hosszú távolléte megviselte a családokat, az asszonyok mindent elkövettek azért, hogy a háború vége után újra együtt legyen anya, apa és gyerek. A kiállított gyönyörű anya-fiú fényképet küldte egy volt hadifogoly társával a férjének az itthon maradt asszony.

Irkuckból, orosz fogságból küldött egyik levél:

Irkuck 1918

Drága feleségem Pali fiam. Kívánom, hogy soraim jó egészségben találjon benneteket, én egészséges vagyok. Nagyon örülök kedves Linikém, hogy Pali jól tanul. Nagyon szeretnék odahaza lenni. Szeretném fejlődését látni. el nem tudom gondolni, hogy mi lesz még velem. Talán már életbe nem is fogunk találkozni. Írtad egy időbe, hogy te is fogsz fényképet küldeni. Én nem mertem kérni, gondoltam nem lehet ezt. Most csak várok mi lesz velünk. Rettenetes állapot hova fog fejlődni. Szakdna már le az ég, ütné agyon ezt a romlott világot. Ne élne ez a gyáva népség. Számtalanszor csókol: Palid

Polyák Pál történetét az unoka visszaemlékezéséből is megismerhetjük.

Rausz Sándor honvéd

Rausz Sándor honvéd Kovács Zoltán családi barátja volt. 1892-ben született Aszódon. A Magyar Királyi I. Honvéd gyalogezred 2. századában szolgált 1913-14 között. A háborús katonai szolgálatát 1914- augusztus 8-án kezdte meg az I. Honvéd gyalogezrednél. Budapesten vonult be, 1922-ben szerelt le. 19174. augusztus 29-én Galíciában Rohatinnál ütközetben volt. 1914. szeptember 6-án Galíciában az orosz harctéren megsebesült. 1914. októberében a Magyar Királyi 23. Honvéd gyalogezred kötelékében Nagy Bereznán, majd a Mezőlaborci szorosban. 1915. április 6-án Reviczki telepen orosz hadifogságba esett, ahol 6 évet és 8 hónapot töltött. 1921. december közepén hadifogoly szállítmánnyal érkezett Csótra, a visszatérő táborba.