Dr. Barabás Andor

Dr. Barabás Andor, 1911. október 13. (Kerepes) – 2002. április 5.(Gödöllő)

Életútja

Barabás Bandi bácsit városunkban ma is sokan nagy szeretettel emlegetik. Halála után több évvel is előfordul, hogy családjától megkérdezik, mi van vele, régen látták… A hosszú küzdelmes élet nem látszott rajta, halála után sokan meglepődtek azon, hogy már túl volt a 90. életéven. Kerepesen született, édesapját 11 hónapos korában vesztette el. Özvegy édesanyja tisztes szegénységben nevelte őt és nővérét. Kisgyermek korától munkára volt fogva, melynek következménye lett, hogy haláláig a munka és a tanulás becsületét, a végletekig tisztelte.

Tanulmányai

Az elemi iskolát szülőfalujában, gimnáziumi első osztályát magántanulóként, Budapesten a Fasori Gimnáziumban, majd érettségiig, Gödöllőn, a Hamvay-kúriában működő Katolikus Gimnáziumban végezte. Itt sok-sok régi gödöllőivel kötött egész életre szóló barátságot. Jogi diplomáját a debreceni Tisza István Egyetemen (ma Kossuth Lajos Tudomány Egyetem) Jogtudományi karán szerezte meg dicsérettel, későbbiekben itt vette át Jogi Arany, Gyémánt, és Vas Diplomáját is. 1936. március 13-án avatták jogi doktorrá.

Munkássága

Ügyvédjelöltként Gödöllőn helyezkedett el Fischer ügyvéd mellett. A II. világháború azonban az ő életébe is beleszólt, messzire, az orosz frontra került, ahonnan több ezer kilométeres gyaloglás után tért haza. Hazaérkezésekor kellett szembesülnie a szomorú ténnyel, hogy egyedül és nincstelenül maradt. Elkeseredésének és fájdalmának enyhítésére a munkába vetette magát. Rengeteg társadalmi elfoglaltsága mellett, mint a Gödöllő Járási Főügyésze, és mint községi jegyző dolgozott 1945-től. 1947-től ügyvédként, 1949-től a Földművelési Minisztérium jogi főelőadójaként tevékenykedett. 1957-től ismét ügyvédként dolgozott nyugdíjba vonulásáig.

Gödöllői munkássága

A „kötelező munka” mellett szűkebb pátriájára is nagy gondot fordított, 1950-től tanácstagként képviselte a lakosság érdekeit. Tette mindezt pártonkívüliként, ami azokban az években nem volt egyszerű feladat. Bár nem tartozott a rendszer kegyeltjei közé, igazság szeretete, emberi tartása miatt és nem utolsó sorban, megkérdőjelezhetetlen tudásáért, mindenki tisztelte. A Gödöllői Hírek első főszerkesztője, a Gödöllői Fáklya Klub egyik alapítója, egy ideig a Gödöllői Sport Club elnöke is volt. Aktív sportolóként, teniszezőként, egyéniben és csapatban is szép sikereket ért el. (a csapatban társai voltak Benkő Tibor, Eötvös Károly, Horváth Kálmán). 1955 januárjában beindította a Tiszta Gödöllőért mozgalmat. Gödöllő több ünnepi rendezvényének levezetője volt. 1966. január 3-án Gödöllő várossá nyilvánításakor, az ünnepi tanácsülésen, a Városi Tanács megalakulásának levezető elnöke tisztére is őt kérték fel, és ő mondta az ünnepi beszédet is. Nyugdíjazásáig, az 1959-ben általa alapított Gödöllői Ügyvédi Munkaközösség vezetője, huzamosabb ideig a Pest Megyei Ügyvédi Kamarának elnökhelyettese volt. 1986-os nyugdíjba vonulása után sem hagyott fel társadalmi funkcióival. A városvezetés munkájában a jogi bizottság tagjaként vett részt. Még nyugdíjazása után is folytatta a korábban megkezdett ingyenes jogsegély szolgálatot, elvégezte azokat a munkákat is, amit több országos karitatív szervezet jogi képviselete jelentett számára.

Kitüntetései

Munkáját több állami és helyi kitüntetéssel ismerték el (a teljeség igénye nélkül):

• Városfejlesztésért (1966)
• Igazságügy Kiváló dolgozója (1973)
• Pro Urbe (1973), Közösségért (1975)
• Kiváló Ügyvédi Munkáért (1983)
• Gödöllő Városáért (1998)

1948-ban házasodott meg. Feleségével, Edit nénivel András fiúk mellett, három gyermek, Rózsa, Zsuzsa, István nevelését vállalták fel. Felesége korai, 1977-ben bekövetkezett halálát megelőzően, éveken át betegségében mellette állt, és ápolta. A gödöllőiek úgy emlékeznek rá, mint akire mindig számítani lehetett. Közösségi ember volt, akihez bárki fordulhatott, még a hajléktalan ellátásába is bekapcsolódott. A betöltött pozíciók ellenére, a mindennapokban mindenki Bandi bácsija, közvetlen, barátkozó, a hölgyekkel messzemenőkig lovagias volt. Ha szükségét látta, kérés nélkül segített a jogi ügyek intézésében, de előfordult, hogy a hideg télben ő szerzett tüzelőt a rászoruló családoknak. Ügyvédként is szem előtt tartotta az igazságot. Sok olyan ügyet elvállalt, amik hasznot nem hoztak számára, viszont jelentős áldozatokat követeltek, és visszautasította azokat, amiket morálisan nem tudott összeegyeztetni saját értékrendjével. Sokat mesélhetett volna, hiszen a történelem viharairól, azok szereplőiről rengeteg információval rendelkezett. Legendás diszkrécióját azonban élete végéig megtartotta. Mindenki „örökmozgó Bandi bácsiját több alattomos betegség támadta meg, amelyeket emelt fővel, méltósággal viselt. 2002. április ötödikén sokat próbált szervezete feladta. A halál családja körében, unokáival elköltött vacsora közben érte, méltósággal, csendben elaludt. Élete, munkássága és mélységes emberi alázata sokak számára ma is példa.