Ambrus Zoltán

Ambrus Zoltán

Ambrus Zoltán (Debrecen, 1861. február 22. – Budapest, 1932. február 28.) magyar író, kritikus, műfordító, színigazgató, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Életútja

1861. február 22-én született Debrecenben. Édesapja a székely nemesi származású Ambrus József, aki egykor negyvennyolcas honvéd volt, később vasúti tisztviselő; édesanyja Spett Vilma (Speth Wilhelmina); testvérei Ambrus Vilma és Mihály Józsefné Ambrus Mariska. Unokája, dr. Fallenbüchl Zoltán könyvtáros és történész volt.

Ambrus gyermekkorát Debrecenben, Biharmezőkereszten és Nagykárolyban töltötte. Középiskolai tanulmányait Nagykárolyban és Budapesten végezte 1869 és 1877 között.

1877 és 1881 között a budapesti egyetemen jogot tanult, de a doktori vizsgát nem tette le. Ehelyett 1885-től irodalmi tanulmányokra tért át a Collège de France és a Sorbonne egyetemeken. Ebben a váltásban és egyben írói pályakezdésében Arany László segítette.

Ambrus tanulmányai során a francia színjátszást, művészetet elemezte, nyugati szellemiséget hozott haza. Mesterei Gustave Flaubert, Guy de Maupassant és Émile Zola voltak.

1887-ben feleségül vette Tormássy Gizellát, az Ország-Világ című lap munkatársát. Esküvői tanújuk Benedek Elek volt. Gizella a kislányuk születése után néhány nappal elhunyt, így Ambrus édesanyja segítségével egyedül nevelte a gyermeket. Az író később, 1894-ben házasságot kötött Benkő Etelka operaénekesnővel a józsefvárosi plébániatemplomban.

1903-tól Bródy Sándor Jövendő című folyóiratának főmunkatársa volt.

1911-ben költözött Budapestre, az Üllői út 36. szám alatt egy 5 szobás, tágas házat bérelt. Haláláig ez volt a pesti lakása, később unokája, Fallenbüchl Zoltán is abban a lakásban élt.

1922 után visszahúzódva, egyedül élt Józsefvárosban. Hetente írt a Pesti Naplóba külföldi eseményekről, irodalomról.

1932. március 2-án halt meg Budapesten, Üllői úti otthonában. Sírja a Kerepesi úti Temetőben található.

Ambrus életében rendkívül fontos szerepet játszott a könyv és a könyvtár. 8000 kötetes könyvtára volt a budapesti Üllői úti lakás egyik nagy szobájában. Ezt a könyvtárat Ambrus halála után áttelepítették Gödöllőre.

Munkássága

Korai munkái először újságokban jelentek meg, már eleinte is sikeresen. Első cikkei 1879-től kerültek a Fővárosi Lapokba.

1886-ban megírta első elbeszélését, a Messziről jött leveleket. Novellákat, tárcákat, regényeket is írt.

Az 1892-ben írt A gyanú az egyik első magyar detektívregény, az 1899-i Giroflé és Girofla a dzsentrivilágot leíró mű.

Az 1906-ban megjelent, önéletrajzi ihletésű Midás király a kor egyik legsikeresebb könyvének bizonyult. Jelentős munkái még pl. A Kultúra füzérlánccal, a Solus eris, a Nagyvárosi képek.

Néha Spectator vagy Idem álnéven írt.

A Hét nevű irodalmi, társadalmi közlöny munkatársa volt, valamint a Borsszem Jankó politikai élclapban írt.

1900-tól az Új Magyar Szemlét és a Klasszikus Regénytárat szerkesztette.

A Nemzeti Színház dramaturgja, majd 1917 és 1922 között igazgatója volt.

A Szerda Irodalmi rovatvezetőjeként és a Pesti Napló belső munkatársaként is dolgozott; a Nyugat egyik alapítója volt.

Gyakran fordított realista francia prózát, francia klasszikusokat: Flaubert, Honoré de Balzac, Maupassant stb. Nagy hatással voltak műveire a francia írók. Flaubert regényeiből és Maupassant novelláiból magába szívta a lélektani indokok kutatását. Zolától a részletekbe menő leírás, Anatole France-tól a kultúra fontosságát.

Filozofikus, pszichoanalitikus, művészértelmiséggel foglalkozó műveket írt, gyakran önéletrajzi elemekkel gazdagítva. Történetei elsősorban a fővárosi élet sokoldalúságát bontogatták, a kor társadalmi rétegeit szatirikusan mutatták be. Újgazdagokról, dzsentrikről egyaránt írt, kaszinóktól kávéházakig válogatva könyveinek helyszíneit.

Fiatalkori munkái inkább ironikusak, későbbi történetei mélyebbek, nosztalgikusak.

Regényei mellett novellái is jelentősek. A fiatalkoriakban sok a kultúrtörténeti ihletés, és hangjukban nemegyszer uralkodó az irónia. A kései novellák elmélyültebbek, gyakran a gyermekkori emlékekből táplálkoznak (Tóparti gyilkosság).

Gödöllő

Ambrus Zoltán, leánya Fallenbüchl Tivadarné Ambrus Gizella és unokája Fallenbüchl Zoltán 1926-ban Gödöllõn

Ambrus Zoltán több száz évre visszamenően már ősei kapcsán is köthető Gödöllőhöz.

Dédapja, Foltin (Foltényi) János a Grassalkovich-uradalom prefektusa volt.

Zoltán édesapja Ambrus József részt vett az 1848/49-es szabadságharcban, kétszer is megsebesült. A sebesülteket Gödöllőre hozták, a kastélyba működő kórházba.

1880 tavaszán, amikor az apa megbetegedett, az egész család Gödöllőre jött nyaralni. Az Erzsébet-park mellet vettek ki egy lakást, melynek ablakai a Kálváriára néztek.

Ambrus József 1880 júniusában halt meg, a Dózsa György úti temetőben nyugszik. Minden nyáron Gödöllőre jött az Ambrus család nyaralni, hiszen az apja sírja is ide kötötte őket. Ekkoriban minden nyáron házat béreltek a pihenéshez.

1897-ben Ambrus Józsefné vásárolt egy házat Gödöllőn a Tégla utcában (ma Lovarda utca 6.). Az édesanya tavasztól őszig ebben a házban tartózkodott az unokájával, Ambrus Zoltán lányával, Gizellával. A költő számára Gödöllő jelentette a kikapcsolódást, felüdülést a fárasztó munka után.

Az első világháború alatt a hadsereg rekvirálta a gödöllői házat, beteg katonákat szállásoltak el. Csak a háború után kapta vissza az író teljesen lelakva, romos állapotban, amit lánya Gizella, és veje Fallenbüchl Tivadar iskolaigazgató segítségével hozott rendbe. 1945 után ismét idegen kezekbe került a ház, ami végül 1980-ban került ismét a család birtokába.

Ambrus Zoltán unokája, dr. Fallenbüchl Zoltán 1985-ben állíttatta az író mellszobrát (Búza Barna alkotása) a ház kertjében, 1990-ben pedig emlékszobát rendezett be a házban az író Pestről hozott bútoraival, tárgyaival, megmentett kézirataival.

Gödöllő város utcát nevezett el Ambrus Zoltánról, több vele kapcsolatos tárgy bekerült a Városi Múzeum gyűjteményébe.

A ház előtti hosszú kertben volt a deszkából ácsolt faasztal, amelyen novellát, tárcát, színkritikát írt. Itt készültek a cikkek is a Pesti Naplóba minden év augusztusában.

Írásaiban általában Homokbucka néven említi Gödöllőt, mivel többnyire homokos talaj jellemző a településre.

Művei

• Idem: Az elkeresztelési kérdés megoldásáról (1892)
• Ninive pusztulása és egyéb történetek (1895)
• Szeptember. Regény (1897)
• Pókháló kisasszony. 10 elbeszélés (1898)
• Hajótöröttek. Nyolc elbeszélés (1898)
• A gyanú és más elbeszélések (1900)
• Giroflé és Girofla. Regény, 1-2. (1901)
• Árnyék-alakok. Hét elbeszélés (1901)
• Berzsenyi báró és családja. Tollrajzok a mai Budapestről (1902)
• Kevélyek és lealázottak. Elbeszélések (1903)
• Álomvilág. Elbeszélések (1906)
• Midás király, 1-2. (1906)
• Törpék és óriások (1907)
• Őszi napsugár. A gyanú (1907)
• Solus eris (1907)
• A Berzsenyi-leányok tizenkét vőlegénye. Tollrajzok a mai Budapestről (1907)
• Leányok, asszonyok. Elbeszélések (1908)
• Budapesti mesék. Elbeszélések (1908)
• Furcsa emberek. Elbeszélések (1908)
• Kegyelem kenyér, és egyéb elbeszélések (1909)
• Ámor és a halálfej. Elbeszélések (1909)
• Az utolsó jelenet (1910)
• Kultúra füzértánccal. Elbeszélés (1910)
• Jancsi és Juliska és egyéb elbeszélések (1910)
• Téli sport és egyéb elbeszélések (1910)
• Haldoklók. És más elbeszélések kiváló magyar íróktól (1910)
• Ifjúság. Elbeszélések (1911)
• Lillias (1911)
• A tegnap legendái. Tollrajzok (1913)
• Nagyvárosi képek. Tollrajzok (1913)
• Vezető elmék. Irodalmi karcolatok (1913)
• Régi és új világ. Elbeszélések (1913)
• Színházi esték (1914)
• Régi és új színművek. Színházi bírálatok (1914-1917)
• Mozi Bandi kalandjai (1914)
• A tóparti gyilkosság és egyéb elbeszélések (1915)
• A kém és egyéb elbeszélések (1918)
• Ninive pusztulása (1919)
• A kritikáról (1920)
• Költők és szerzők. Irodalmi karcolatok (1923)
• Elbeszélések (1926)
• A Berzsenyi dinasztia. Tollrajzok a mai Budapestről (1928)
• Válogatott elbeszélések (vál. Voinovich Géza; 1944)
• Giroflé és Girofla. Regény és válogatott elbeszélések (vál., sajtó alá rend. Fallenbüchl Zoltán; bev. Gyergyai Albert; 1959)
• A tóparti gyilkosság. Kisregények és válogatott elbeszélések (sajtó alá rend. Fallenbüchl Zoltán; 1961)
• Ambrus Zoltán levelezése (sajtó alá rend., jegyz. Fallenbüchl Zoltán; bev. Diószegi András; 1963)
• A bazár ég. Novellák, elbeszélések (bev. Pataki Bálint; 1964)
• Midas király. Regény (utószó Gyergyai Albert; 1967)
• Solus eris (sajtó alá rend. Fallenbüchl Zoltán; 1972)
• Midas király. Regény (utószó Bernád Ágoston; 1974)
• A türelmes Grizeldisz (1978)
• A gyanú (vál., szöveggond. Fallenbüchl Zoltán; 1981)
• Színház (vál., szöveggond. Fallenbüchl Zoltán; 1983)
• A tóparti gyilkosság. Kisregények (szöveggond. Fallenbüchl Zoltán; 1986)

Díjai, elismerései

• A Petőfi Társaság (1892) tagja
• A Kisfaludy Társaság (1899) tagja
• Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1911)
• A Vörösmarty Akadémia (1918) tagja

Emléke

Ambrus volt az egyik első magyar író, aki műveiben feltűntette a modern nagyvárosi életet, hozzáállást. Már élete során is rendkívül sikeres, művelt irodalmárnak tartották. Halála utan unokája, dr. Fallenbüchl Zoltán válogatta, gondozta az író műveit, amelyek pl. Gyergyai Albert, Pataki Bálint elő- vagy utószóival kerültek kiadásra. 16 kötetben jelent meg életművének összeállítása.

Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2001-ben védetté nyilvánította. 1989-ben mellszobra a Margitszigetre került.

Forrás

G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn, Gödöllői Városi Múzeum, Gödöllő, 2013; 99–109. p.

Szlávik Jánosné: Ambrus Zoltán és a nők (II.) . In: Gödöllői Hírek. – 16. évf. (2012) 6. szám; 2. p.

Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka

Névpont

Ambrus Zoltán

MaNDA / Ambrus Zoltán, Kép tulajdonosa: Déri Múzeum