Csiki Kovács Dénes

Csiki Kovács Dénes (1893. február 6., Csíkkozmáson - 1981. november 27., Gödöllő)

Csiki Kovács Dénes

Származása és családja

A csíksomlyói Római Katolikus Tanítóképző Intézetben szerzett okleveles tanítói diplomát 1912. június 24-én. A tanítóképző elvégzése után először a Kolozs megyei Jegenyén kapott állást. Majd 1917- ben messze került a szülőföldtől, Somogy megyében telepedett le, ott vette feleségül a nagyszebeni születésű, szintén tanító Schuh Gizellát. Házasságuk rövid életű volt, Gizella 24 éves korában meghalt. Közös gyermekük az, 1920-ban született Dénes, aki képzőművészeti tanulmányokat folytatott Budapesten, majd 1943-ban édesapja szülőföldjére, Erdélybe ment, és Csíkszeredában megalapította a Csíki Székely Múzeumot.

1923-han ismét megnősült, a Kézdivásárhelyről származó, Budán élő 18 éves Jancsó Margitot vette feleségül. 1924-ben született közös gyermekük, Ferenc, akiből gyermekpszichológus lett, és 1956 óta Dániában él. A család 1925-ben költözött Somogyból Máriabesnyőre, ahol 1926. január 1-jétől tanítónak nevezték ki a katolikus elemi iskolába. 1943 őszén áthelyezték Szentendrére állami elemi iskolába, ahol igazgató-tanítóként dolgozott. 1943-ig Máriabesnyőn lakott a Teleki út 5. számú házban, majd Gödöllőn talált otthonra, a Kossuth Lajos utca 27-ben, amikor ezt a házat lebontották, akkor a Nagy Sándor közbe költözött. Szentendrei működése alatt is gödöllői lakos maradt, de ott is bérelt albérleti szobát. Máriabesnyőn a Fenyvesi főút 21. szám alatt volt a nyaralója, ami ma is megvan. 1945 után először Isaszegen, majd Kistarcsán tanított. Nyugdíjazása után több alkalommal Gödöllőn vállalt munkát. Titkára volt az Országos Katolikus Tanítószövetségnek és az Egyetemes Tanítószövetségnek.

Irodalmi munkássága

Az első osztály tanítója címmel tanügyi vezérkönyvet írt, melyben azt a módszert népszerűsítette, hogy minden tárgyat mesén keresztül kell megkedveltetni a gyerekekkel. Rendszeresen publikált tanügyi értekezéseket a Nemzetnevelés, Dunántúli Tanítók Lapja, Tanítók Szövetsége című szaklapokba.

Gyerekszeretetéről fia így vall: „Apám szerette munkáját és a gyermekeket. Gyakran hallottam tőle, hogy a mezítlábas szárítói kisleány értékes emberke, mi sem vagyunk különbek.”

Az 1920-as évek második felétől kezdett el publikálni. Először elbeszélésekkel próbálkozott, melyek a Képes krónika, Új Magyarság, Nemzeti Újság, Magyar család hasábjain jelentek meg. Őszi napfény című könyvében, melyet 1926-ban adott ki, első feleségére emlékezett. Érdeklődése azonban hamarosan a gyerek- és ifjúsági irodalom felé fordult. Műveiben a székely mese- és mondavilágból merített. Írásaiban gyakran székely tájszólással szólaltatta meg hőseit, a székely ember gondolkodásmódját próbálta meg visszaadni. Hitt a mese pedagógiai jelentőségében. A szülőföldhöz való ragaszkodás adta írásainak témáját.

A Kacsó Balázs: kuruc-sors című, II. Rákóczi Ferenc koráról szóló, Máriabesnyőn 1933-ban kiadott regényével pályadíjat nyert a Hadimúzeum Egyesület pályázatán, 100 regény közül lett első az övé. Könyveinek nagy részét az Országos Gárdonyi Irodalmi Társaság adta ki, melynek 1925 óta rendes tagja volt. A Hadonász Jancsi tudósításai című humoros ifjúsági regényét az Országos Ifjúsági Irodalmi Tanács jutalomkönyvnek ajánlotta elemi, polgári és középiskolák számára. Munkatársa volt számos Ifjúsági lapnak: Az én újságom, Tündérvásár, Ifjú polgárok, Magyar Cserkész, Kis Pesti Hírlap, Kis Pajtás, Meseország, a kolozsvári Apostol is rendszeresen közölte meséit. Aktívan részt vett több irodalmi társaság munkájában: névjegykártyája szerint tagja volt az Országos Ifjúsági Irodalmi Társaságnak és titkára az Országos Gárdonyi Irodalmi Társaságnak.

Kicsi Góbé

1937 decemberében ő maga is alapított egy gyerekújságot Kicsi Góbé címmel. „Szebb kiállítású, tartalmasabb, olcsóbb meselapunk nincs” – írta róla lelkesen Rezek Román! A havonta megjelenő meselap előfizetési ára egy évre 2 pengő volt, egyes szám ára pedig 20 fillér. Kezdettől Kovács Dénes volt a szerkesztő, de 1939. júniusig több munkatárs neve szerepelt a címlapon: Avar Gyula, Ádám Zoltán, Finta Sándor, Farkas Alberik, Rezek Román,Váth János, 1939 júliusától azonban már csak Kovács Dénes szerkesztő jegyezte a lapot. A 3. számtól kezdve állandóan szerepelt a címlapon a következő szöveg: „Lapunkat az Országos Közoktatási Tanács Ifjúsági Irodalmi Bizottsága elemi iskolák I-VIII. polgári és középiskolák alsó osztályai részére engedélyezte.”

Rezek Románnak is volt a lapban egy nyelvészeti rovata Hogyan írjunk és beszéljünk? címmel. Néhány ismertebb név is feltűnt: Erdélyi József, Gazdag Erzsi, leginkább azonban ismeretlen szerzők írásai jelentek meg a Kicsi Góbéban. Némelyik csak „Feri bácsi”, „Nagyapó”, „Pap bácsi” néven szerepelt. Az írások nagy része azonban a szerkesztőtől, Kovács Dénestől származott, melynek feltehetően anyagi okai is voltak.

A Kicsi Góbé a székelyföldi kultúrát és embereket igyekezett népszerűsíteni, erről szólt a címlap is, melyet Ábrán Zoltán rajzolt: a jobb felső sarokban egy székely népviseletbe öltözött fiatalember ül egy díszes kemencepadkán, egy kopjafának tűnő, népi motívumokkal díszített oszlopnak támasztja a hátát, és olvas, miközben a mosolygó napsugár adja neki az olvasáshoz szükséges fényt. Kovács Dénes megemlékezett a Kicsi Góbéban a székelység nagy személyiségeiről: meséket közölt Benedek Elektől, cikket írt Orbán Balázsról, Gábor Áronról, Kőrösi Csoma Sándorról. Elfelejtett székely mesék és mondák címmel indított sorozatot. „A Hargita táján így beszélnek” – a szerkesztő állandó rovata volt, melyben egy fiktív székely fiatalember fiktív leveleit közölte székely tájszólással. Minél többet írt a székelyekről és minél távolabb került – térben és időben – a Székelyföldtől, annál jobban idealizálta szülőföldjét és az ott élő embereket.

Kovács Dénes politizált is a meselapban. Az 1940-es években sorra követték egymást jelentős történelmi események, Felvidék, majd Észak-Erdély visszacsatolása, ezekről megemlékezett a Kicsi Góbé is.

A címlapon olvasható rövid, kissé képletes beszéd: „Rügy fakad a magyar őszben... Húsz esztendei szenvedés után megjelent a <turul madár> s lehullatta fehér tollát testvéreink között a Felvidéken” vagy Mikszáth Kálmán Krasznahorka büszke vára című írásának közlése az alkalomhoz illő volt, de a kormány üzenetének szó szerinti közlése nem illett a meselapba. Időnként az irredentizmus is megjelent.

A Pályázat című rovatban olvasható: „Milyen a tündér? Koncz Gitta III. elemista írja: Nagyon szép. Ruhája mindig fehér, bokáig érő. Hosszú göndör haja van. Sajnos nálunk most kevés él, mert csonka édes hazánk. Ha újra Nagy-Magyarország lesz, akkor mi is látunk tündért s játszunk velük boldogan.”

1941-ben szűnt meg a lap.

Kovács Dénes nagy népszerűségnek örvendett Gödöllőn, elismerték pedagógusi, írói és szerkesztői munkáját. Rendszeresen publikált a Gödöllői Hírlapba és a máriabesnyői Kapucinus Rend kiadásában évi rendszerességgel megjelenő Zarándoknaptárba. Rezek Román, a későbbi katolikus teológiai író és költő többször is elismerően írt Kovács Dénesről. „Színmagyar, patakzatos előadását”, „mondanivalójának magvas választékosságát” és erős „művészi hitelét” emelte ki. A Góbé meséket, mely Nagy Sándor festőművész rajzaival jelent meg 1943-ban, a helyi lapban dicsérte. A legjobb meseírók közé sorolta Kovács Dénest. Történeti és vallási tárgyú meséibe hasznos tanulságokat sző művészi módon – írja a recenzens –‚ mindig megőrizve a mese hangulatát. 1981. november 27-én halt meg, a gödöllői római katolikus temetőben nyugszik.

Könyvei

• A csiki Havason (Budapest, 1942;)
• Tündér a havason (Budapest, 1970; Keserű Ilona rajzaival)

Forrás

• Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 3. szám http://www.szolgalat.com/gszolga100127.pdf