Kosáry Domokos Könyvtár és Levéltár

A Kosáry Domokos Könyvtár és Levéltár nyilvános tudományos szakkönyvtár, amely az Egyetem Gödöllőn működő karainak hallgatóit, oktatóit, kutatóit és a gyűjtőkörnek megfelelő tudományterületek iránt érdeklődőket látja el szakirodalmi információval. A Könyvtár az Egyetem főépületének keleti szárnyában található, amely 1950-ig a premontrei rend gimnáziumaként és internátusaként működött. Az egykori internátusi ebédlő helyén található tágas olvasótermet ma is impozánssá teszi boltíves tagolása, valamint Dudits Andor II. István fogadja az első premontreieket című, teljes falat betöltő freskója. Gyűjtőkörét a karokon folyó, folyamatosan bővülő képzési, tudományos kutatási és szaktanácsadási feladatoknak megfelelően alakítja. Gyűjti a három karon oktatott tantárgyak és az azokat megalapozó tudományterületek szakirodalmát, hagyományos és elektronikus dokumentumait, a könyvtári tájékoztató munka segédkönyveit. Mezőgazdasági gépészetből könyvtárunk országos gyűjtőköri feladatot lát el.

A Könyvtár története

A gödöllői könyvtár kialakítása (1945-1960)

A Könyvtár 1945-ben az önálló Magyar Agrártudományi Egyetemmel egy időben kezdte meg működését. Állományát a Magyar Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági Szakosztályának könyvtári gyűjteménye alapozta meg, amely a Mezőgazdaságtudományi Kar vidéki osztályai (Keszthely, Mosonmagyaróvár, Debrecen) könyvtárainak beolvasztásával gyarapodott.

Manninger G. Adolf könyvtárigazgató az 1949. május 16-án tartott értekezlet határozata értelmében javaslatot terjesztett elő a könyvtárnak az egyetem új épületében való elhelyezésére. A gödöllői székhely kijelölésével és a zsámbéki Mezőgazdasági Akadémia kapcsolódásávaljáró feladatok kényszerítették ki véglegesen a könyvtár ügyének rendezését. 1950 októberétől Gödöllőn is megindult a könyvtári munka, amelynek során egyre több olvasót láttak el a tanulmányokhoz szükséges szakirodalommal. 1950. szeptember 1-jén Rozsnyai Károly antikvárius kapott „önálló könyvtárosi kinevezést, majd megbízást arra, hogy az agrártudományi egyetem könyvtárainak rendszerét, szervezését, az adminisztratív munkát felülvizsgálja.

A tagkönyvtárak együttműködésére egyre nagyobb igény mutatkozott. Páter Károly rektori időszaka alatt létrehozott Könyvtárbizottság tagjai csak abban értettek egyet, hogy a könyvbeszerzést és nyilvántartást, valamint a hitelkeretekkel való gazdálkodást kellene központilag intézni. A könyvtárügy rendezését már a felettes hatóságok is sürgették. Az OKK 1950-ben szakfelügyeleti vizsgálatot tartott és megállapította, hogy a karok könyvtárainak elhelyezése nem megfelelő, helyhiánnyal küszködnek, a személyzet létszáma alacsony, a könyvállomány nincs szakszerűen feldolgozva. Az OKK a bajok orvoslására „központi könyvtár-igazgatóság” felállítását javasolta. A négy kari és a gödöllői fiókkönyvtárat közös igazgatás alá vonták, vezetőjévé Magyari Beck Vladimirt nevezték ki. A teljesen eltérő körülmények közt kialakult és fejlődött gyűjtemények „központi igazgatóság” által történő összefogása nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Magyari Beck Vladimír elérkezettnek látta az időt arra, hogy 1952. január 4-én az egyetemi Könyvtárbizottság ülésén javaslatot tegyen a vezetése alatt álló „központi könyvtárigazgatás” és a „mezőgazdasági karok” könyvtárának egyesítésére. A központi igazgatás 6 munkatársa és a kari könyvtár 4 dolgozója elegendőnek látszott arra, hogy ellássa a központi feladatokat. A Központi Könyvtár végül 1952 októberében jött létre a volt mezőgazdasági kari könyvtár örököseként, a szerzeményezés és feldolgozás teljes központosításával. 1952-ig hárman dolgoztak az intézményben. 1953-ban a létszámot 28 főre emelték, az új dolgozók között már több képzett könyvtáros is volt. A Központi Könyvtár ideiglenesen a Martos Flóra leánygimnáziumban kapott helyet, ahol végre elhelyezhető volt az Országos Könyvtári Központtól megkapott néhány ezer agrártörténeti értékű, jobbára 18–19. századi forrásmű, továbbá az „ideiglenesen szünetelő” magyaróvári osztály könyvtárának megmaradt és 1952 nyarán átvett állománya. A debreceni és a keszthelyi gyűjtemények megmentett része szintén Gödöllőre került. Kedvezőtlenebb volt a dolgozók elhelyezése: az olvasótermen és a két raktárhelyiségen kívül mindössze két dolgozószoba állt rendelkezésükre, részben a földszinten, részben az emeleten, háromfelé szétszórva. Néhány íróasztalnak csak a raktári állványok között jutott hely, s itt zajlott a kölcsönzés is.

1954. év ismét változást hozott, az egyetem székhelye ősztől fokozatosan Gödöllőre tevődött át. Az intézmény sok hányattatás után végre állandó és viszonylag elfogadható körülmények közé költözhetett. 807 m2 alapterülete – ebből 351 m2, ötemeletes raktártorony. A munkahelyiségek azonban hiányoztak, s a munkatársak egy részének csak a kölcsönzőterem kettéosztásával lehetett munkahelyet biztosítani. A tágas és világos olvasótermet a volt premontrei rendház refektóriuma helyén alakították ki. A 322 m2 alapterületű olvasóterem 192 olvasó befogadását és jelentős mennyiségű kézikönyv szabadpolcon való elhelyezését tette lehetővé. A munkát ugyanakkor saját könyvkötészet segítette. A raktári toronyban berendeztek és megnyitottak egy külön kutatóhelyiséget.

Az agrártörténeti kutatás központjává váló intézményben 1955-ben sor került az Agrártörténeti Különgyűjtemény felállítására, amely mintegy 2500 agrártörténeti munkát, közöttük több 1850 előtti megjelent kiadványt tartalmazott. Utóbbiakból alakult ki a Régi és Ritka Könyvek gyűjteménye /RR/, amely közel 500 művet foglal magában. Magyar vagy magyar vonatkozású latin, illetve német nyelvű művekből áll, de néhány egyéb idegen nyelvű, gazdaságtörténeti értékű mű is helyet kapott ebben az állományrészben. A gyűjteményben 3 darab 16. századból származó kötet található, amelyek közül a legrégebbi kiadvány Hieronymus Bock: Kräuter Buch című, 1556-ban Strassburgban megjelent műve.

1958. június 2–15 között rendezte meg a könyvtár „Mezőgazdasági felsőoktatásunk történetének dokumentumai” címmel az első nagyobb szabású – a hazai könyvtárak történetében is szinte egyedülálló méretű – kiállítását, amelynek 51 tárlója 1.200 tárgyi emlék, 783 könyv felhasználásával és egyéb dokumentumok bemutatásával idézte fel felsőoktatásunk múltját, hagyományait. 1958-ban – nagyrészt a lebontott kiállítás dokumentumaiból – jött létre az Egyetemtörténeti Különgyűjtemény (Pannonhalmi, 1995a: 182). Alapvető rendeltetése egyetemünk és a mezőgazdasági képzés történetére vonatkozó dokumentumok gyűjtése, nyilvántartása, feltárása, raktározása és az érdeklődők rendelkezésére bocsátása lett. A gyűjtemény állományát a jogelőd- és a társintézmények (Keszthely, Mosonmagyaróvár, Debrecen–Pallagpuszta) egyes megmaradt dokumentumai alapozták meg.

A könyvtár feladatai az 1960-as években

Jelentős esemény volt 1962-ben a Gépészmérnöki Kar könyvtárának szervezeti egyesítése a Központi Könyvtárral, amely ekkora az ország legnagyobb mezőgazdasági szakkönyvtárává fejlődött: állománya a tanszékekével együtt meghaladta a 198 ezer könyvtári egységet. 1963- ban új, elsősorban mezőgazdasági mérnökökből álló tájékoztatási csoportot hoztak létre, amelynek a bibliográfiák, könyvkatalógusok, folyóiratok átnézése, a beszerzendő művek kijelölése, majd osztályozása, a tárgyi katalógusok szerkesztése, valamint a tájékoztatás lett a feladata. A másik szervezeti egység, az állománygyarapító és nyilvántartó csoport a kijelölt művek beszerzését, állományba vételét, címleírását, a katalóguscédulák sokszorosítását, szétosztását, valamint a betűrendes katalógus szerkesztését végezte. Az olvasószolgálati csoport feladatköre nem változott.

Az intézmény a mezőgazdaság szocialista átszervezésével járó megnövekedett könyvtári feladatok ellátásában is aktívan vett részt. A Pest Megyei Könyvtárral kötött együttműködési szerződés keretében – meghatározott tárgykörökben – közös kiadványként jelentettek meg szakirodalmi tájékoztatókat, állítottak össze bibliográfiákat, időnként pedig mezőgazdasági jellegű szaktanácsokat is adtak.

Az intézmény elhelyezése egyre kevésbé felelt meg a korabeli követelményeknek. Több évig tartó tervező és előkészítő munka után 1967 és 1970 között zajlott le az új könyvtári terek kialakítása. Az építkezést a Gépészmérnöki Kari Könyvtár 1969-es Gödöllőre költözése is indokolta, illetve sürgette. Az új elhelyezéssel egyidejűleg a könyvtár gépi felszerelését is szerették volna gazdagítani. A költözés a már korábban tervezett szervezeti változtatások megvalósítását is lehetővé tette. Ekkor kerülhetett sor a különálló folyóiratcsoport felállítására, valamint a különgyűjteményi részleg kialakítására, amelynek rendezése is megkezdődött egy új munkatárs felvételével.

Könyvtár – két átalakítás között (1970–1990)

A korábban remélt külön könyvtár megépítése nem valósult meg, de a tervezett átalakítás és bővítés 3 évig tartó munkálatai után 1970-ben befejeződött az építkezés. A könyvtár régi helyéről, a főépület földszintjéről 1970 tavaszán költözött be a főépület első emeleti helyiségeibe. Időközben kiderült, hogy a tervezett raktár teljesen alkalmatlan az állomány elhelyezésére, és új építészeti megoldást kellett keresni, amelyet a műszaki osztállyal együttműködve sikerült megtalálni: a meglévők mellé új, kétszintes raktárt alakítottak ki. Az egész könyvtár alapterülete jelentősen megnőtt, az előző időszakhoz képest 635 m²-rel bővülve 2002 m2 lett. A hasznos tér 440 m²-rel nőtt, amelyből a raktárakra 141 m², az olvasótermek, a kutatószoba és a tájékoztató szolgálat munkaszobáira pedig 299 m² esett. A két új raktári szint ugyan a könyvtár kiszolgáló helyiségeihez közel került, de a régebbi állományrészeket tartalmazó ún. toronyraktár teljesen külön álló elhelyezkedése megmaradt. Így az állomány egy része az új szintekről lifttel könnyen előhozható volt, míg a távol lévő toronyraktárral az összeköttetés változatlanul nehézkesnek bizonyult. 1973-ban kialakítottak egy különálló kutató helyiséget, valamint egy új folyóirat-olvasót, ahol az olvasóteremben lévő folyóiratokon kívül szabadpolcos rendszerben további 186 féle periodikát sikerült elhelyezni.

A 80-as években több mint 200 m²-t területet elveszített a könyvtár. Először két raktározás céljára használt helyiségtől kellett megválni, majd amikor 1987-ben két munkaszobával csökkent az alapterület, a visszaadott, korábban raktárnak használt ún. toronyhelyiségbe alakítottak ki munkaszobákat az igazgató és a titkárság részére. Ez az elhelyezkedési mód egészen 2002-ig fennmaradt, amikor a toronyhelyiségbe kialakított szobákat más egyetemi egységek vették használatba, az intézmény vezetése pedig visszakerült az első emeletre.

1987-ban feltárták az egykori premontrei gimnázium internátusi ebédlőjének keleti falát díszítő műemlék szekkót, Dudits Andor „II. István fogadja az első premontreieket” című alkotását. A művész nyugati falra festett másik munkáját, A csodálatos kenyér és hal szaporítás-t sajnos rossz állapota miatt nem sikerült láthatóvá tenni.A restaurálás során már felmerült a gondolat, hogy a teljes olvasótermet fel kellene újítani, és az is látszott, hogy újabb bővítésre szorul az egész könyvtár.

A korszerű tudományos könyvtár (1990–2000)

Az 1980-as évek végére egyre jobban látszott, hogy a könyvtár működési feltételei, berendezései nem igazán adottak az ország legnagyobb mezőgazdasági felsőoktatási szakkönyvtárától elvárt, korszerű igényeket kielégítő könyvtári szolgáltatás megvalósítására. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a raktári férőhelyek száma rendkívül kevés az állomány megfelelő elhelyezésére és tárolására. 1990-ben sor került a könyvtár átalakítására. Egy különálló könyvtárépület megépítésének megvalósítására nem volt lehetőség, így csak átépítés, térátalakítás kezdődött meg az év második felében. A munkálatok nagy ütemben haladtak, év végére be is fejeződtek, de az átrendezésre, teljes berendezkedés 1991-ben zajlott le. A könyvtár főbejáratát áthelyezték, a főépületből közvetlenül, könnyen megközelíthetővé vált. Az átépítés során egymás mellett 3 tágas olvasótermet alakítottak ki. A terek jelentős szabadpolcos bővítése valamennyi időre enyhítette a raktározási gondokat. A főbejárat felől megközelíthető első olvasóteremben, a bejárat mellett helyezték el a kölcsönzőpultot, a pulttal szemben pedig az új, önkiszolgáló ruhatári szekrényeket. Ebben az olvasóteremben kb. 15.000 könyv került szabadpolcra a legkeresettebb szakirodalomból válogatva. A terem egyik végében a napilapok, újságok nyugodt tanulmányozására újságolvasó sarkot is kialakítottak. Térben elkülönítve, szabadon megközelíthetően nyílt a második olvasóterem, mely elsősorban a kutatást, helyben olvasást biztosította. Így az olvasóterem és a kutatóterem elválasztva ugyan, de könnyen átjárható módon egymás mellé került.

Különgyűjtemények, történeti értékek

A legújabb hazai és külföldi szakirodalom mellett a közel 500 kötetből álló régi, ritka könyvek, nyomtatványok gyűjteménye muzeális értékű. Legrégebbi könyvünk Hieronymus Bock 1556-ban, Strassburgban kiadott Kreuter Buch című műve, de sok más értékes kiadvány is megtalálható itt a 17-18. századból, például Mitterpacher Lajos, a mezőgazdaságtan első magyarországi egyetemi tanárának Elementa rei rustica című tankönyve (Buda, 1777.). A 16. századból három művet őrzünk.

Egyetemtörténeti Különgyűjteményünkben a teljesség igényével a szakoktatás történetére vonatkozó, az egyetem múltjával, működésével kapcsolatos, az egyetemi eseményekkel egyidejűleg keletkezett kurrens kiadványokat, dokumentumokat gyűjtjük.

Az Egyetemi Szaklevéltárában a jogelőd intézmények, legnagyobbrészt a Gödöllői Agrártudományi Egyetem múltjára vonatkozó történeti értékű iratok találhatók 1920-ig visszamenően. Ezen kívül két nem jogelőd intézmény, a kolozsvári (1906-1945) és a kassai Gazdasági Akadémia (1883-1919), valamint az Állattani Kutatóintézet (1896-1969) fennmaradt anyagai is itt kutathatók.