Zala (Mayer) György

Zala György

Zala György (eredeti családneve: Mayer) (Alsólendva, 1858. április 16. – Budapest, 1937. július 31.) szobrászművész, a századforduló hivatalos művészetének jelentős képviselője, a neobarokk emlékműszobrászat legjelentősebb mestere.

Élete

Nagyapja jómódú birtokos volt, de később elszegényedett. Édesapja Mayer Ferenc porcelángyáros volt. Édesanyja Kalavoda Katalin leánynevelő intézetet nyitott Csáktornyában. A gyár György születése után tönkrement, és a szülők is meghaltak. A kisfiú nyolc éves korában az egyik nagybátyjához került, Városlődre.

Itt végezte elemi tanulmányait és itt látott először mintázást nagybátyja kőedénygyárában. A faluból visszakerült Pápára egy másik nagybátyjához, aki beadta a budapesti belvárosi reáliskolába, ahol rajzot is oktattak. Itt végezte el középiskolai tanulmányait, s már 13 éves korától fogva más gyermekek tanításával kereste meg oktatási költségeinek egy részét. Az érettségi vizsga letétele után előbb a műegyetemre, azután a mintarajztanodába iratkozott be, hogy rajztanári képesítést nyerjen.

Három évig járt az iskolába, szabadidejét a kenyérkeresés gondjai és az önképzés között osztva meg. Már ekkor gyakorolta a mintázást, és legelső kísérletével, „A sziklához láncolt Prometheus”-szal jutalmat is nyert. Ez a kis műve egyúttal állami ösztöndíjhoz juttatta, így Bécsbe, a művészeti akadémiára, majd 1880-ban Münchenbe utazott.

Jelleme alakításának is nagyfontosságú elhatározása, családi nevének Mayer helyett „Zala“-ra változtatása különösen felértékelődik. Mayer György József Elemér, fővárosi – IV. Vasudvar – lakosnak a Fővárosi Tanácshoz benyújtott, az 1882. október 11-én kelt kérelmét a központi névmagyarosítási társaság továbbította a belügyminiszterhez. Pápa város tanácsa pedig 1883. február 10-én tartott ülésén adta hozzájárulását a névváltoztatáshoz. A belügyminiszter 1883. március 11-én engedélyezte az anyakönyvi bejegyzést. 1884-ben települt haza. Minden bizonnyal biztató lehetett számára akadémiai remekléseinek (Fél a baba, Mária és Magdolna) kedvező hazai fogadtatása.

Ekkor testvérével, Gizellával élt közös háztartásban, aki fivére után öt évvel, 1887-ben változtatta nevét „Zala“-ra. Feltehetően az ő halála után kötött csak házasságot Klug Klotilddal, aki huszonnégy évvel volt nála fiatalabb. Zala művészi rangja gyorsan emelkedett. 1898. január 16-án a Stefánia út és István út sarkán, a Városliget közelében hitelből vásárolt egy hatszázötven négyszögöles telket, ahol Lechner Ödön tervei alapján 1898-1900-ban megépíttette hazánk első, európai viszonylatban is jelentős, reprezentatív műteremvilláját, amelynek belső berendezését Thoroczkai Wigand Ede tervezte. (Ma a Líbiai Nagykövetség épülete.) Szomorú, hogy ezt a pompás műtermet élete végén már nem tudta fenntartani. Élete utolsó éveiben nehéz anyagi körülmények között élt, annak ellenére, hogy számos hazai és nemzetközi díjjal ismerték el munkásságát: többek között megkapta: 1899. Magyar Képzőművészek Egyesületének aranyérme, 1900. Grand Prix, Párizs, 1901. Francia Becsületrend lovagkeresztje, 1931. Corvinlánc.

A Magyar Tudományos Akadémia 1930-ban választotta tagjai sorába. Zala György életét elsősorban művei és közéleti működése alapján ismerhetjük. Magánéletéről keveset tudunk. 1937 áprilisában influenzás megbetegedéséhez később gyomorvérzés társult, és július 31-én hajnalban meghalt.

Munkássága

A Millenniumi emlékmű központi alakjai: A hét vezér

Erzsébet magyar királyné szobra

Zala György gyakran megfordult Gödöllőn, és jó viszonyt ápolt a királyi családdal. Erről nem csak munkái tanúskodnak hanem például műterem villájának vadász-szobája is, aminek fegyverszekrényében nyolc fegyver, a falakon Rosonovszky Frigyes preparátor által kitömött madarak, agancsok idézték a jó lövő Zalának a gödöllői kastélyhoz fűződő szenvedélyét. „Harminc esztendeig voltam ugyanis a király gödöllői vadászszvitjének a tagja és mert jó lövő voltam, állandóan Ferenc József, Lipót királyi herceg és Ferdinánd toscanai nagyherceg közvetlen közelében vadászgattam.“ – vallotta egy visszaemlékezésében.

Több portrét is készített a császári-királyi párról. A király egészalakos szobrát két ízben is ő készítette el a millenniumi emlékműre. A királyi pár több portréja, Erzsébet bécsi síremléke és budapesti, illetve több ismert és lappangó vidéki szobra készült Zala műtermében. A királyról már 1887. október 23-án – egy órától fél háromig történt – első, majd többszöri műtermi modellülés után mintázott portrét, a keleti pályaudvar királyi váróterme számára.

Erzsébet királynénak a Nemzeti Galériában őrzött két mellszobra közül a gödöllői kastély Erzsébet királyné kiállításon látható fehérmárvány portréja vall igazán a királyné szépségéről és a művész utánozhatatlan mintázókészségéről. A királyné mintázásához a koronázás idején készült fotográfiákat használta fel, a többszöri személyes találkozás élménye mellett. A királyi pár portréját bemutatták a párizsi világkiállításon is. Országszerte számos helyen, köztéren és intézményben felállították a szobrok márvány- illetve bronzmásolatát. Zala György rendkívül sok megbízást kapott, többször is kitért a kínálkozó megbízatások elől. Egyes források szerint a király kívánsága és sürgetése ellenére például átengedte a gödöllői Erzsébet szobor (1901) mintázását Róna Józsefnek ( Ezt az alkotást szintén Ferenc József választotta ki.) Ennek ellenére azonban, feltehetően mégis őrzi keze nyomát az Erzsébet park. Valószínű ugyanis, hogy az ő tervei szerint készült az Erzsébet-szikla, ami a park legmagasabb részén, négy méter magas mesterséges dombon áll. A tetején egy méter átmérőjű fehér mészkőből faragott korona látható. A sziklacsoport első részén antik kőpad, lépcsős feljáró, kis terasz található, és kőbe vésett felirat hirdeti: „Erzsébet királyné emlékére”.

A köveket a történelmi Magyarország területéről szállították Gödöllőre. Zala György Erzsébet szobrát végül Budapesten állították fel, eredetileg az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél, ma a budai oldalon látható. Ő készítette a királynénak azt az emlékművét is, amelyet Erzsébet és Rudolf koporsója közé emeltek, Ferenc József engedélyével. Ennek sajnos 1916-ban, a király halála után nyoma veszett.

Alkotásai közül a legismertebb a nagy millieniumi emlékmű, melyre 1894-ben kapott megbízást, és Gábriel arkangyal szobrát, a Háború és Béke szoborcsoportot, négy királyszobrot és minden domborművet ő mintázott meg. Ő készítette az Aradi vértanúk szobrát, a budai Honvédszobrot, melynek mintáját a brüsszeli múzeum szerezte meg, és az igazságügyi palota oromzatának timpanonját.

Elismerései

Zala György sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34-1-48. Ligeti Miklós alkotása.

• 1896. június 6-án a Ferenc József Rendlovagkeresztjét kapta a királytól
• Magyar Corvin-lánc (1930)
• Számos kitüntetést, díjat, aranyérmet nyert.

Emlékezete

• A Magyar Nemzeti Galéria 30 szobrát őrzi.

Források

• Gödöllői Szolgálat 2010. május 26. XIX. évfolyam 20. szám
• Magyar életrajzi lexikon
• Somorjai Ferenc: Budapest (Panoráma, 2008) ISBN 978 9632 439402