„Dr. Szabó Béláné dr. Szanathy Júlia” változatai közötti eltérés
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| (11 közbenső módosítást, amit 2 másik szerkesztő végzett, nem mutattunk) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
Gödöllő városának egyik legendás orvos alakja volt '''dr. Szanathy Júlia''' (1906 - 2003) fogorvos, aki fél évszázadon át praktizált, s aki mind a szakma, mind a paciensek szeretetét kiérdemelte. 96 évesen távozott közülünk, két évvel azután, hogy megkapta rubindiplomáját. | [[Fájl:szanathy.jpg |thumb|300px|right|dr. Szabó Béláné dr. Szanathy Júlia]] | ||
[[Gödöllő]] városának egyik legendás orvos alakja volt '''dr. Szanathy Júlia''' (1906 - 2003) fogorvos, aki fél évszázadon át praktizált, s aki mind a szakma, mind a paciensek szeretetét kiérdemelte. 96 évesen távozott közülünk, két évvel azután, hogy megkapta rubindiplomáját. | |||
== Orvosi pályafutása == | == Orvosi pályafutása == | ||
Dr. Szanathy Júlia 1931-ben végzett a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Ez idő tájt nem volt divat a hölgyeknek az orvosi pályát választani, így a száz fős évfolyamból mindössze három nő volt. Különlegességnek számított az | Dr. Szanathy Júlia 1931-ben végzett a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Ez idő tájt nem volt divat a hölgyeknek az orvosi pályát választani, így a száz fős évfolyamból mindössze három nő volt. Különlegességnek számított az is, hogy az akkor férfiak által uralt fogorvosi pályát választotta. Budapesten a Stomatológiai Klinikán szakvizsgázott, majd 1932-ben [[Gödöllő]]n kezdte meg a fogorvosi munkát. Végigdolgozta a világháborús éveket, majd kinevezték főorvosnak. 1970-ben ment nyugdíjba,de magánrendelőjében még 1982-ig dolgozott. Fél évszázadon át szolgálta betegeit, és ha játszunk a számokkal, akkor ez az 50 év mintegy 14.000 munkanapot és kb. 3-4 százezer hozzá forduló beteget jelentett. ([[Gödöllő]] történetében ilyen hosszú szolgálatot előtte csak az 1932-ben elhunyt [[dr. Teghze Lajos]] m.kir. palotaorvos teljesített.) Az 50-60-as években az SZTK-ban napi 30-40 beteget látott el, és a magánrendelőjében még napi 4 órát dolgozott. Hetente többször kellett a fogtechnikai munkákat Pestre vinnie. Ez 60-70 órás munkahetet jelentett, ami mellett még a családi feladatokat is el kellett látnia. A betegekkel, az orvos kollégákkal, az asszisztenciával, a fogtechnikusokkal tartott kapcsolata mintaszerű volt. Kiváló szakember volt. Korát megelőzve, mindig előnyben részesítette a konzerváló, megtartó fogászatot, akkor is, ha rengeteg többletmunkát jelentett számára. Rendkívül érdeklődő volt, minden konferencián, továbbképzésen ott volt akkor is, amikor már nem dolgozott. A szakma gyakorlásával csak 1982-ben hagyott fel, amikor látása annyira megromlott, hogy az már nem tette lehetővé a további munkát. | ||
Annak ellenére, hogy munkáját mindig kimagasló színvonalon végezte, aktív éveiben munkájáért elismerést, kitüntetést nem kapott. 2001-ben Pécsett rubindiplomája átvételekor a XXXIII. Orvosnapokon az egyetem vezetőségét, az ünnepség szervezőit is meglepte felszólalásával, amelyben így emlékezett vissza egyetemi éveire: „Az egyetem hallgatósága olyan barátságosan, olyan tudományosan, olyan felkészülten jelent meg a vizsgákon abban az időben, nem volt italozás, nem volt drog, csak tanulás, tanulás… A professzorok szigorúak, de igazságosak voltak. Voltak az egyetemnek rendezvényei, az előadásokon kívül, a tanuláson kívül volt szórakozási helyünk… A tanulmányok végeztével a farsang jött, a bálok, amelyeket az egyetem rendezett. Azokon az egész városnak a színe-java jelen volt. Állítólag még Albrecht főherceg is megjelent ezeken a bálokon, és még annak is híre kelt, hogy az egyik legszebb bölcsészlányra vetette a szemét, az tetszett neki a legjobban. Ez akkora dolog volt akkor, a 20-30-as években, hogy erről a mai fiatalságnak fogalma sincsen. A farsangi mulatság gyönyörűen zajlott le: táncrend, palotás, körmagyar, gyönyörű szép, ma már ritkán fordul elő ilyen. A farsangnak ha vége volt, akkor jött a tanulás időszaka, a kollokviumok, a szigorú tanulás, a szigorú vizsgák, szigorlatok…” | Annak ellenére, hogy munkáját mindig kimagasló színvonalon végezte, aktív éveiben munkájáért elismerést, kitüntetést nem kapott. 2001-ben Pécsett rubindiplomája átvételekor a XXXIII. Orvosnapokon az egyetem vezetőségét, az ünnepség szervezőit is meglepte felszólalásával, amelyben így emlékezett vissza egyetemi éveire: „Az egyetem hallgatósága olyan barátságosan, olyan tudományosan, olyan felkészülten jelent meg a vizsgákon abban az időben, nem volt italozás, nem volt drog, csak tanulás, tanulás… A professzorok szigorúak, de igazságosak voltak. Voltak az egyetemnek rendezvényei, az előadásokon kívül, a tanuláson kívül volt szórakozási helyünk… A tanulmányok végeztével a farsang jött, a bálok, amelyeket az egyetem rendezett. Azokon az egész városnak a színe-java jelen volt. Állítólag még Albrecht főherceg is megjelent ezeken a bálokon, és még annak is híre kelt, hogy az egyik legszebb bölcsészlányra vetette a szemét, az tetszett neki a legjobban. Ez akkora dolog volt akkor, a 20-30-as években, hogy erről a mai fiatalságnak fogalma sincsen. A farsangi mulatság gyönyörűen zajlott le: táncrend, palotás, körmagyar, gyönyörű szép, ma már ritkán fordul elő ilyen. A farsangnak ha vége volt, akkor jött a tanulás időszaka, a kollokviumok, a szigorú tanulás, a szigorú vizsgák, szigorlatok…” | ||
| 12. sor: | 11. sor: | ||
== Kitüntetései == | == Kitüntetései == | ||
[[Fájl:léda.jpg |thumb|300px|right|Léda egykori szalongarnitúrája]] | |||
*[[Gödöllő Városért Díj]] (1998) | |||
*Rubindiploma (2001) | |||
*Lumniczer-díj posztumusz - neve felkerült a [[Tormay Károly Egészségügyi Központ]]ban kialakított Lumniczer-falra | |||
== Adománya == | == Adománya == | ||
Dr. Szanathy Júlia nevére azonban nem csak kimagasló szakmai tevékenysége miatt emlékeznek városunkban. Nevét a városi múzeumban is megtalálhatjuk, hiszen tőle kerül ide Léda egykori szalongarnitúrája. 1937-ben 800 | Dr. Szanathy Júlia nevére azonban nem csak kimagasló szakmai tevékenysége miatt emlékeznek városunkban. Nevét a városi múzeumban is megtalálhatjuk, hiszen tőle kerül ide Léda egykori szalongarnitúrája. 1937-ben 800 pengőért vásárolta meg a szalongarnitúrát, és nem sokkal a halála előtt döntött úgy, hogy megválik a bútoroktól, amik a [[Gödöllői Városi Múzeum]]ba kerültek, s ma a [[Gödöllő]], a nyitott város című állandó helytörténeti kiállításban láthatók. | ||
== Forrás == | |||
*[http://www.szolgalat.com/gszolga110209.pdf Gödöllői Szolgálat 2011. február 9. XX.évf. 4. szám] | |||
== Kép == | |||
*[http://www.szolgalat.com/gszolga110209.pdf Gödöllői Szolgálat 2011. február 9. XX.évf. 4. szám] | |||
[[Kategória:Személyek]] | |||
[[Kategória:Orvosok]] | [[Kategória:Orvosok]] | ||
A lap jelenlegi, 2022. december 19., 11:44-kori változata
Gödöllő városának egyik legendás orvos alakja volt dr. Szanathy Júlia (1906 - 2003) fogorvos, aki fél évszázadon át praktizált, s aki mind a szakma, mind a paciensek szeretetét kiérdemelte. 96 évesen távozott közülünk, két évvel azután, hogy megkapta rubindiplomáját.
Orvosi pályafutása
Dr. Szanathy Júlia 1931-ben végzett a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Ez idő tájt nem volt divat a hölgyeknek az orvosi pályát választani, így a száz fős évfolyamból mindössze három nő volt. Különlegességnek számított az is, hogy az akkor férfiak által uralt fogorvosi pályát választotta. Budapesten a Stomatológiai Klinikán szakvizsgázott, majd 1932-ben Gödöllőn kezdte meg a fogorvosi munkát. Végigdolgozta a világháborús éveket, majd kinevezték főorvosnak. 1970-ben ment nyugdíjba,de magánrendelőjében még 1982-ig dolgozott. Fél évszázadon át szolgálta betegeit, és ha játszunk a számokkal, akkor ez az 50 év mintegy 14.000 munkanapot és kb. 3-4 százezer hozzá forduló beteget jelentett. (Gödöllő történetében ilyen hosszú szolgálatot előtte csak az 1932-ben elhunyt dr. Teghze Lajos m.kir. palotaorvos teljesített.) Az 50-60-as években az SZTK-ban napi 30-40 beteget látott el, és a magánrendelőjében még napi 4 órát dolgozott. Hetente többször kellett a fogtechnikai munkákat Pestre vinnie. Ez 60-70 órás munkahetet jelentett, ami mellett még a családi feladatokat is el kellett látnia. A betegekkel, az orvos kollégákkal, az asszisztenciával, a fogtechnikusokkal tartott kapcsolata mintaszerű volt. Kiváló szakember volt. Korát megelőzve, mindig előnyben részesítette a konzerváló, megtartó fogászatot, akkor is, ha rengeteg többletmunkát jelentett számára. Rendkívül érdeklődő volt, minden konferencián, továbbképzésen ott volt akkor is, amikor már nem dolgozott. A szakma gyakorlásával csak 1982-ben hagyott fel, amikor látása annyira megromlott, hogy az már nem tette lehetővé a további munkát.
Annak ellenére, hogy munkáját mindig kimagasló színvonalon végezte, aktív éveiben munkájáért elismerést, kitüntetést nem kapott. 2001-ben Pécsett rubindiplomája átvételekor a XXXIII. Orvosnapokon az egyetem vezetőségét, az ünnepség szervezőit is meglepte felszólalásával, amelyben így emlékezett vissza egyetemi éveire: „Az egyetem hallgatósága olyan barátságosan, olyan tudományosan, olyan felkészülten jelent meg a vizsgákon abban az időben, nem volt italozás, nem volt drog, csak tanulás, tanulás… A professzorok szigorúak, de igazságosak voltak. Voltak az egyetemnek rendezvényei, az előadásokon kívül, a tanuláson kívül volt szórakozási helyünk… A tanulmányok végeztével a farsang jött, a bálok, amelyeket az egyetem rendezett. Azokon az egész városnak a színe-java jelen volt. Állítólag még Albrecht főherceg is megjelent ezeken a bálokon, és még annak is híre kelt, hogy az egyik legszebb bölcsészlányra vetette a szemét, az tetszett neki a legjobban. Ez akkora dolog volt akkor, a 20-30-as években, hogy erről a mai fiatalságnak fogalma sincsen. A farsangi mulatság gyönyörűen zajlott le: táncrend, palotás, körmagyar, gyönyörű szép, ma már ritkán fordul elő ilyen. A farsangnak ha vége volt, akkor jött a tanulás időszaka, a kollokviumok, a szigorú tanulás, a szigorú vizsgák, szigorlatok…”
Kitüntetései
- Gödöllő Városért Díj (1998)
- Rubindiploma (2001)
- Lumniczer-díj posztumusz - neve felkerült a Tormay Károly Egészségügyi Központban kialakított Lumniczer-falra
Adománya
Dr. Szanathy Júlia nevére azonban nem csak kimagasló szakmai tevékenysége miatt emlékeznek városunkban. Nevét a városi múzeumban is megtalálhatjuk, hiszen tőle kerül ide Léda egykori szalongarnitúrája. 1937-ben 800 pengőért vásárolta meg a szalongarnitúrát, és nem sokkal a halála előtt döntött úgy, hogy megválik a bútoroktól, amik a Gödöllői Városi Múzeumba kerültek, s ma a Gödöllő, a nyitott város című állandó helytörténeti kiállításban láthatók.
Forrás
