Szabadi László

Szabadi László (1935, Gödöllő- 2019, Gödöllő) Gépjármű javító mester.

Családja

Felmenői generációk óta Gödöllőn éltek.

Nagyapja, Szabadi Sándor 1892-ben született és haláláig, 1946-ig Gödöllőn élt feleségével Pokorádi Máriával (1887-1954) a Kerektó utcában, ami a mai Bethlen Gábor utca.

Földműveléssel foglalkoztak, és lovakat tartottak. Három gyermekük született István, Sándor és Margit.

Első gyermekük István 1912. november 8-án látta meg a napvilágot. A szülők gyermeküket reformátusnak kereszteltették és a Református Elemi Népiskolába is Gödöllőn járt.

István akit később már mindenki Pista bácsinak hívott, kitanulta a kőműves szakmát, és elmondhatjuk, hogy Gödöllőn talán nincs is olyan utca ahol ne lenne úgynevezett „kádár kocka” amit nem Ő épített.

Az 1930-as évek elején István megismerkedett Szikora Erzsébettel, aki 1914. január 17.-én született.

Erzsébet Illés Gyula (1896-1979) és Illés Gyuláné (1898-1979) gyermekeként nőtt fel. Gyula szintén kőműves volt. Idősebb korában szívesen járt Budapestre a téli időszakban havat lapátolni vagy éppen a Haller utcai piacon kisegített.

Illés Gyuláné aki valójában Olasz Istvánné volt (ezt még a mai napig is titok övezi, de reméljük erre a titokra is fény derül majd egyszer) gyermekével Erzsébettel Aszódról került Gödöllőre. Ő szakácsnőként dolgozott, és nem túlzás azt állítani, hogy remekül főzött és sütött. Esküvőkön a teljes menü elkészítését bízták rá, már szerdán el kellett kezdenie főzni és csak vasárnap térhetett haza a lakodalomból.

Illés Gyula és felesége életük végéig Gödöllőn éltek a Kör utcában.

Egy kis kitérő után térjünk vissza Istvánhoz és Erzsébethez, akik egy szép nyári napon 1934. augusztus 25.-én kötöttek házasságot.

A következő évben 1935. június 11.-én Gödöllőn megszületett a Knapp József utcában (mai Surin utca) első gyermekük László (az én apukám).

Lászlót reformátusnak kereszteltették, mivel abban egyeztek meg a szülők, ha fiúgyermekük születik református lesz (mint az apa), ha pedig leány akkor pedig evangélikus (mint az anya).

Lacika ahogyan Ők hívták szépen cseperedett. Szerény körülmények között, de nagy szeretetben nevelték fiúkat aki már fiatalon is ügyesen rúgta a labdát, és nagyon szerette az állatokat.

13 éves volt amikor megérkezett a családba kishúga Erzsébet, aki 1948. március 5.-én született Gödöllőn.

A család 1951-ben költözött a Bethlen Gábor utca 45. szám alá ahol a szülők életük végéig éltek.

István az édesapa 1948. szeptember 7.-én molnár képesítést is szerzett. Így a család már nem csak az apa kőműves fizetéséből élt, hanem egy darálót is üzemeltettek a családi ház hátsó részében. Ebben az időben az emberek nem mindig pénzzel fizettek a termények megdarálásáért, hanem a termény egy részét hagyták ott fizetség képpen. István és felesége is tartottak állatokat, sertéseket is neveltek, így hagyománnyá vált a családban, hogy minden télen volt disznóvágás.

Szabadi papa ahogy mi unokák hívtuk 1976 nyarán szikvíz üzemet nyitott a Bethlen Gábor utcában (Szabadi Szikvíz). Ami egészen 1992-ig működött is.

Rövid kitérő után kanyarodjunk vissza Lacikához (édesapámhoz) aki alapfokú iskolai tanulmányait Gödöllőn végezte. Sokszor emlegette, hogy a Szabadság téren a templom melletti épületbe járt iskolába, ami a mai Református Líceum.

Családi anekdoták

Családi anekdota I.:

Illés mami a többnapos esküvői főzések alkalmával dupla kötényt hordott, hogy az alsó kötény zsebeiben eldugva finom süteményeket tudjon hazahozni a kisunokáinak (Lacikának és Erzsikének, az utóbbi valószínűleg tőle örökölte, hogy isteni sütiket tud sütni).

Nagypapánk nem csak helyben a Bethlen Gábor utcában árulta a szódát, hanem lovaskocsival is vitte szerte a városban. Hatalmas jutalom volt nekünk unokáknak, amikor minket is elvitt magával. Rázta a kolompot jelezve a családoknak, hogy megjött a szóda.

Szakmai életútja

A technika, a motorok iránti érdeklődése már igen fiatalon megmutatkozott. Budapesten tanult tovább és 1954. november 4.-én szerzett szakmunkás bizonyítványt autószerelő szakmában. Már 1953-ban rendelkezett motorkerékpár vezetői engedéllyel, majd 1955-ben már hivatásos jogosítványa is volt.

Rövidebb ideig dolgozott Gödöllőn a GÖFÉM-nél is, majd 1954-ben a Magyar Néphadsereg dolgozója lett. Az ott eltöltött évek jó alkalmat adtak arra, hogy egyrészt szakmájában gyakorlatot szerezzen, másrészt a Honvédség szerteágazó tevékenységéből adódóan új ismeretek birtokába jusson (felsőfokú garázsmesteri, autóelektromos, valamint művezető továbbképző tanfolyam).

Sorkatonai szolgálatát Cegléden töltötte, ami igen meghatározó volt az életében. 1963-ban harckocsi vezetői engedélyt is megszerezte, ami azért elég ritkaság volt.

Szakmai területen olyan sokoldalú és megbízható tudásra tett szert, hogy 1966. június 14.-én gépjárműjavító és szerelő szakmában sikeres mestervizsgát tett.

1969-ben döntött úgy, hogy Gödöllőn, lakóhelyén gépjárműjavítással fog foglalkozni, de ekkor még csak másodállású iparengedélyt váltott ki. Ügyfelei munkájával meg voltak elégedve, számuk egyre gyarapodott.

1973-ra már kicsinek bizonyult a régi műhely, ezért az önálló ipar beindításával egy időben új műhelyt is épített, és 1974 szeptemberében önálló kisiparos lett. A vállalkozás azóta is működik a Bethlen Gábor utca 29 szám alatt (ami idén 2024-ben ünnepli az 50. évfordulóját). Akinek autója volt mindenki ismerte ezt a nevet Gödöllőn: „A SZABADI”.

Soha nem érezte úgy, hogy már tud mindent folyamatosan képezte magát, itthon és külföldön is. 1989-ben Németországban Stuttgart-ban töltött 5 napot a Mercédesz gyár meghívására, majd 1990-ben és 1992-ben Traunstein-ben vett részt továbbképzéseken.

A szakma iránti szeretete abban is megnyilvánult, hogy már 1975-től tanulókat is foglalkoztatott és megpróbálta a szakmai tudását és a szakma iránti szeretetét átadni nekik. A szakmunkás tanuló képzésben kifejtett kiemelkedő tevékenységért 1979 márciusában a KIOSZ pest-megyei vezetősége oklevéllel tűntette ki.

1983-ban végzett egyik legszorgalmasabb tanulója Berki József (az én férjem) aki 1989-ben szerzett mesterlevelet. 2016 óta a vállalkozás, mint SZAB-BER autó kft. működik, Berki József Ügyvezető Igazgató vezetésével.

Első unokája 1989-ben született Ádám, aki szintén autószerelő lett a nagypapa nyomdokaiba lépve. Ő is a vállalkozásban dolgozik a mai napig. Édesapám élete végéig szívesen töltött hosszabb-rövidebb időt a műhelyben figyelve a fiatalok munkáját.

2004-ben Gödöllő város vállalkozója díjjal tüntették ki, és ismerték el munkásságát. Nagyon büszke volt erre a kitüntetésére.

Egyéb tevékenysége

A sport is fontos szerepet játszott az életében. Már kora gyermekkorától szeretett focizni a gödöllői Dózsában, majd Mátyásföldön a Honvéd színeiben rúgta a labdát hátvédként. Sokszor emlegette, hogy Ő még Puskás Öcsivel is focizott! 2007-ben született Bálint nevű unokája viszi tovább a nagypapa foci iránti szeretetét és tehetségét.

Most pedig repüljünk vissza az időben 70 évet. Szó szerint repüljünk hiszen egyik legkedvesebb elfoglaltsága volt fiatalon a galambászat. Römmer Ottó tanította mindenre amit a galambokról és a röptetésükről tudni kell. De gyerekkori jóbarátjától Radics Ignáctól is sokat tanult. 1958-ban a fiatal galambok versenyén Miskolc-Gödöllő közötti verseny első díját nyerte.

Magánélete

Az 1960-as évek elején a Magyar Honvédségnél Mátyásföldön megismerkedett egy szőke hajú kék szemű budapesti lánnyal Gudricza Évával (édesanyámmal 1946-2005), akinek udvarolni kezdett. A szimpátia kölcsönös volt. 1966. október 22.-én a fiatalok házasságot kötöttek Budapesten, és lettek egymás társai egy életen át. Az esküvő utáni vacsora a Feneketlen tónál volt, ami ma már Hemingway Étterem néven működik.

Családi anekdota III.:

Az esküvőn élő zene volt, és az egyik kedves meghívott vendég egy hölgy a BÖZSI olyan jól érezte magát, hogy beleugrott a nagybőgőbe, szó szerint beleugrott! (Persze a nagybőgő nem élte túl!)

László (apukám) és Éva (anyukám) családot is itt alapítottak Gödöllőn, a Bethlen Gábor utcában éltek. Első gyermekük Krisztina (én) 1968. december 10.-én született Budapesten. Majd 6 és fél évvel később második gyermekük (a húgom) Mónika 1975. március 6.-án látta meg a napvilágot. A sok munka mellett kevés ideje maradt ránk, de minden évben a nyaralások alkalmával nagyon sok élményt adott nekünk. Nem tudott országhatáron belül és kívül olyan helyre menni, hogy Ő ismerőssel ne találkozott volna.

Két leány gyermek után az élet hatalmas ajándéka volt, amikor megszülettek az unokái CSUPA FIÚ. Krisztina gyermekei: Ádám (1989) Bálint (1993) Bence (1998). Mónika gyermekei: Bálint (2007) Milán (2014).

Felesége halála után is megpróbált teljes életet élni. Unokái nevelésébe is besegített. Egyik unokáját (nagy) Bálintot úszásra hordta, a másikat (kis) Bálintot focizni vitte. De szívesen segített mindenben. Mind az öt unoka nagy szeretettel gondol vissza a papára. Az autók iránti szeretetével minden unokáját sikerült megfertőznie. A három nagy László papának hívta, a két kicsi Bálint és Milán pedig Csoki papának, mivel mindig egy kis kinder csokival várta őket.

Gyerekszáj (Néhány gondolat az öt unokától):

Ádám: Jászszentandrás strand. Papa mindig azt mondta, hogy „rántott húst kell enni, mert azt mindig frissen sütik”.

Bálint: Egy szép emlék, amikor Papa a Wartburgon tanított autót vezetni…

Bence: Minden tekintettben Papa a példaképem!

Bálint: Életvidám, örökmozgó, sportos, Csokipapa, imádta az unokáit!

Milán: Kedves, humoros, huncut…

Szabadi László egy igazi lokálpatrióta volt, ahogy az egész családunk. Itt élünk, itt dolgozunk a gyermekeink itt jártak, és itt járnak iskolába.

Ennyi lett volna Szabadi László és családja története 1892-től itt Gödöllőn, és még nem ért véget, hiszen mi a harmadik a negyedik és ötödik generáció most is itt élünk. Íródott Gödöllőn, 2024 tavaszán Berkiné Szabadi Krisztina tollából.