„Csiba József” változatai közötti eltérés
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| (15 közbenső módosítást, amit 2 másik szerkesztő végzett, nem mutattunk) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
'''Csiba József''' (1920-2003) vasutas, újságíró, Gödöllő város díszpolgára | [[Kép:csiba1.png|thumb|right|300px|Csiba József]] | ||
'''Csiba József''' ([[Gödöllő]], 1920. június 3. - [[Gödöllő]], 2003. október 11.) vasutas, újságíró, [[Gödöllő]] város díszpolgára. | |||
== Életútja == | == Életútja == | ||
Az akkori | Csiba József életútjának feldolgozása – tudomásunk szerint – még a helytörténet-kutatás értékes eredményeket ígérő feladata. Emlékeinkben egy olyan színes közéleti személyiségként él a településről évtizedeken át egyedüli gödöllőiként tudósító Józsi bácsi, aki – mint egy „emberi bűvös kocka” – számolatlan variációban alkalmazta, hasznosította adottságait, ismeretanyagát és jártasságát. Ezáltal olyan ismertségre tett szert [[Gödöllő]]n, hogy kislánya egyik sétájukon több mint háromszáz embert számolt meg, aki köszönt neki az utcán, míg a „Hegyről” leért a város központjába. | ||
A Csiba család pozsonyi és felvidéki ágakkal gyökerezik a múltba. [[Gödöllő]]re Gyöngyös környékéről kerültek, a Grassalkovich uradalom szőlőműveseiként. Csiba József 1920. június 3-án született [[Gödöllő]]n. Az elemi iskola után Pécelre járt polgáriba, majd Rebb Károlynál tanult és szabadult fel. (A Rebb nevet dicsérte többek között a Premontrei Gimnázium bádogos munkája és a nagymarosi római katolikus templom toronysisakjának fedése.) Az akkori [[Gödöllő]]n méltán nagy tiszteletnek örvendő, jó nevű lakatos, vízvezeték-szerelő és bádogos családnál sajátította el a szakmai ismeretek mellett azt a szemléletet is, amely szerint a kontárt a mestertől az különbözteti meg, hogy a mester után a ház asszonyának soha nem kell takarítót hívnia, vagy magának takarítania. | |||
A második világháború oroszországi hadszínteréről Fülöp István segítségével tért haza. Visszaemlékezése szerint kilátástalanul vánszorogtak hazafelé, amikor megállt mellettük egy teherautó és az azon utazó földije azt mondta: „addig nem megyünk tovább, amíg a Csiba Jóskát fel nem vesszük”. (Fülöp István autószerelő mesterként dolgozott [[Gödöllő]]n. Élete alkonyán a Gödöllő Vállalkozója kitüntetésben részesült.) | |||
== Munkássága == | == Munkássága == | ||
[[Kép:csiba2.png|thumb|right|300px|Petőfi szobor felállítása]] | |||
Csiba József szakmájában került a MÁV-hoz, s onnan ment nyugdíjba. A Józsefvárosi Pályafenntartási Főnökség 8-as számú pályamesteri szakaszánál dolgozott. Rákostól Aszódig, Aszódtól Balassagyarmatig a sorompók karbantartása volt a fő feladata. Feladatai közé tartozott még ugyanezen vonalszakaszokon az üzemi és szociális létesítmények vízellátásának és a berendezések működőképességének biztosítása. 1963-ban elhatározta, hogy elvégzi a vasútgépészeti technikumot. Elkezdte a tanulást. Az esti iskola hétvégi elfoglaltságot is jelentett. Alig járt egy évet, amikor Tury Nagy Sándor, az akkori tanácselnök megbetegedett, és őt kerték fel arra, hogy helyettesítse munkájában. A kérésnek eleget tett, de a tanulmányainak folytatásában ez akkor nehézséget jelentett, arra nem maradt ideje a több mint egy évig tartó helyettesítés során. | |||
S itt kell a már említett „emberi bűvös kockának” egy következő felületére tekintenünk. Csiba József 1950-től 1990-ig tagja volt a gödöllői tanácsnak. Tanácstagi munkájának csupán két, jellegzetes eseményét elevenítjük fel. Az első a Petőfi szobor felállításának ügye. De ez sem vegytiszta tanácstagi szerepvállalás! Csiba József ugyanis 1952-től sajtótudósító volt. „Több mit ötven kötetben őrzi azokat a lapszámokat, melyekben írásával szerepel. Az egyik lapon csak négy soros hírrel, a másikon folytatásos cikk valamelyik részével” – írtuk ezeken a hasábokon 1999-ben. Újságban tette szóvá, hogy a ködbe látszik veszni a Petőfi szobor felállításának terve. Ezután az akkori Tanácselnök őt bízta meg azzal, hogy vigye végig az ügyet. Ennek érdekében számos emberrel találkozott, például az egyik legismertebb Petőfi kutatóval, Dienes Andrással. A két és fél méter magas, bronzból készült Petőfi-szobrot, Turáni Kovács István alkotását, a gödöllői március 15-ék jelképét, 1955. augusztus 21-én leplezték le. „– Az én Petőfim! – sóhajt fel, amikor kezébe veszi a gödöllői útikönyvet és kinyitja, ahol a szoborról készült fotót látjuk. Azután tovább lapoz, és újra belelkesedik: – Az én Erzsébetem! A hatvanas években ugyanis a megrongált királynészobor helyreállításán fáradozott.” – folytatódott az említett cikk a Gödöllői Szolgálatban. | |||
[[Kép:csiba.jpg|thumb|left|300px|Csiba József]] | |||
1987. december 7-én, a királyné születésének közelgő 150. évfordulójára összeállított visszaemlékezésében Csiba József felidézte, hogy az 1951-ben ledöntött és [[Gödöllő]]ről elhurcolt szobor közel 13 évig hiányzott az [[Erzsébet-park]]ból. „1964- ben a községi tanács végrehajtó bizottsági ülésén Berze Á. János titkár említést tett, hogy a tanácstagi beszámolókon egyre többen kérdezik, mi lesz az Erzsébet királyné szoborral. Berze Á. János észrevételéhez többen szóltak. Budai Zoltán párttitkár felé magam jegyeztem meg: [[Gödöllő]]n a lakosság a jó királynénak emlékét kívánja őrizni és elismerni a művészi alkotást. Tury Nagy Sándor tanácselnök megjegyezte, nem lát semmi kivetnivalót abban, hogy a szobor visszaállíttassék. Javasolta, hogy minden külső ünnepség nélkül állíttassék vissza. Berze Á. János javasolta, hogy Csiba József vegye kezébe a visszaállítás munkáját. Megjegyeztem, abban az esetben vállalom, ha a VB. határozatban bíz meg. Bárki megkérdezheti, hogy a köztéri szobor visszaállítását ki engedélyezte. Megbízás esetén néhány hónap múlva áll a szobor a helyén, hangsúlyoztam”. Ez a pillanat 1964. június 6-án, 18 óra 56 perckor következett be. | |||
A visszaemlékezésben mindazok neve is szerepel, akik részesei voltak a felújításnak és a felállításnak. Az sem véletlen, hogy Csiba József sok emberrel tudott együtt dolgozni – mert sok embert ismert. Ebben bizonyára szerepet játszott az is, hogy Kódó Sándorral és Barna Ottóval hármasban számos utcában ők kötötték rá a házakat az elektromos hálózatra. Itt érdemes megemlíteni azt a történetet is, melynek végén egyetlen délután 33 hírrel kopogtatott a Pest Megyei Hírlap szerkesztőségének ajtaján. Vasutas szakszervezeti titkárként Jóska bácsi megkérte az egyik értekezlet résztvevőit, írják le egy papírra, mire készülnek a falujukban. Ezekből dolgozott az ügyeletes szerkesztő a következő héten. Csiba József tudósította a lapot arról, hogy 1969. április 25-én az [[Alsópark]]ban 54 Celsius-fok hőmérsékletű vizet termeltek ki a Vízkutató és Fúróvállalat debreceni egységének dolgozói – akik esténként a Csiba családnál nézték a tévét, és nem gördítettek akadályt az elé, hogy a családfő megfürödjön a Rákos-patakba engedett meleg vízben. | |||
Nagy szerelmese volt a sportnak. A járási majd körzeti bajnokságok szövetségi napjainak elmaradhatatlan szereplőjeként hozta-vitte és írta a híreket. Figyelemmel kísérte a sportolói pályafutásokat az atlétikától a postagalambsportig. Dolgozószobájának íróasztalán az üveg alatt ma is szeretett családtagjainak fényképei sorakoznak. | |||
== Díszpolgár == | == Díszpolgár == | ||
Csiba József, aki 1986-ban kapta meg a Gödöllő Város | Csiba József, aki 1986-ban kapta meg a [[Gödöllő Város Díszpolgára]] kitüntetést, 2003. október 11-én hunyt el. Felesége, Sáray Klára, akivel 1948-ban házasodtak össze és gyermekei – József (1948), Erzsébet (1949) és Csaba (1954) – büszkén őrzik emlékét annak az embernek, aki sokat tett azért, hogy további jelentős személyekről is megemlékezzen a gödöllői helytörténet-írás. | ||
== Forrás == | == Forrás == | ||
*[http://www.szolgalat.com/gszolga100714.pdf | *[http://www.szolgalat.com/gszolga100714.pdf Akikre emlékezünk : Csiba József In: Gödöllői Szolgálat 2010. július 14. XIX. évfolyam 26. szám] | ||
[[Kategória:Személyek]] | [[Kategória:Személyek]] | ||
[[Kategória:Vasutasok]] | [[Kategória:Vasutasok]] | ||
A lap jelenlegi, 2022. december 19., 10:29-kori változata
Csiba József (Gödöllő, 1920. június 3. - Gödöllő, 2003. október 11.) vasutas, újságíró, Gödöllő város díszpolgára.
Életútja
Csiba József életútjának feldolgozása – tudomásunk szerint – még a helytörténet-kutatás értékes eredményeket ígérő feladata. Emlékeinkben egy olyan színes közéleti személyiségként él a településről évtizedeken át egyedüli gödöllőiként tudósító Józsi bácsi, aki – mint egy „emberi bűvös kocka” – számolatlan variációban alkalmazta, hasznosította adottságait, ismeretanyagát és jártasságát. Ezáltal olyan ismertségre tett szert Gödöllőn, hogy kislánya egyik sétájukon több mint háromszáz embert számolt meg, aki köszönt neki az utcán, míg a „Hegyről” leért a város központjába.
A Csiba család pozsonyi és felvidéki ágakkal gyökerezik a múltba. Gödöllőre Gyöngyös környékéről kerültek, a Grassalkovich uradalom szőlőműveseiként. Csiba József 1920. június 3-án született Gödöllőn. Az elemi iskola után Pécelre járt polgáriba, majd Rebb Károlynál tanult és szabadult fel. (A Rebb nevet dicsérte többek között a Premontrei Gimnázium bádogos munkája és a nagymarosi római katolikus templom toronysisakjának fedése.) Az akkori Gödöllőn méltán nagy tiszteletnek örvendő, jó nevű lakatos, vízvezeték-szerelő és bádogos családnál sajátította el a szakmai ismeretek mellett azt a szemléletet is, amely szerint a kontárt a mestertől az különbözteti meg, hogy a mester után a ház asszonyának soha nem kell takarítót hívnia, vagy magának takarítania.
A második világháború oroszországi hadszínteréről Fülöp István segítségével tért haza. Visszaemlékezése szerint kilátástalanul vánszorogtak hazafelé, amikor megállt mellettük egy teherautó és az azon utazó földije azt mondta: „addig nem megyünk tovább, amíg a Csiba Jóskát fel nem vesszük”. (Fülöp István autószerelő mesterként dolgozott Gödöllőn. Élete alkonyán a Gödöllő Vállalkozója kitüntetésben részesült.)
Munkássága
Csiba József szakmájában került a MÁV-hoz, s onnan ment nyugdíjba. A Józsefvárosi Pályafenntartási Főnökség 8-as számú pályamesteri szakaszánál dolgozott. Rákostól Aszódig, Aszódtól Balassagyarmatig a sorompók karbantartása volt a fő feladata. Feladatai közé tartozott még ugyanezen vonalszakaszokon az üzemi és szociális létesítmények vízellátásának és a berendezések működőképességének biztosítása. 1963-ban elhatározta, hogy elvégzi a vasútgépészeti technikumot. Elkezdte a tanulást. Az esti iskola hétvégi elfoglaltságot is jelentett. Alig járt egy évet, amikor Tury Nagy Sándor, az akkori tanácselnök megbetegedett, és őt kerték fel arra, hogy helyettesítse munkájában. A kérésnek eleget tett, de a tanulmányainak folytatásában ez akkor nehézséget jelentett, arra nem maradt ideje a több mint egy évig tartó helyettesítés során.
S itt kell a már említett „emberi bűvös kockának” egy következő felületére tekintenünk. Csiba József 1950-től 1990-ig tagja volt a gödöllői tanácsnak. Tanácstagi munkájának csupán két, jellegzetes eseményét elevenítjük fel. Az első a Petőfi szobor felállításának ügye. De ez sem vegytiszta tanácstagi szerepvállalás! Csiba József ugyanis 1952-től sajtótudósító volt. „Több mit ötven kötetben őrzi azokat a lapszámokat, melyekben írásával szerepel. Az egyik lapon csak négy soros hírrel, a másikon folytatásos cikk valamelyik részével” – írtuk ezeken a hasábokon 1999-ben. Újságban tette szóvá, hogy a ködbe látszik veszni a Petőfi szobor felállításának terve. Ezután az akkori Tanácselnök őt bízta meg azzal, hogy vigye végig az ügyet. Ennek érdekében számos emberrel találkozott, például az egyik legismertebb Petőfi kutatóval, Dienes Andrással. A két és fél méter magas, bronzból készült Petőfi-szobrot, Turáni Kovács István alkotását, a gödöllői március 15-ék jelképét, 1955. augusztus 21-én leplezték le. „– Az én Petőfim! – sóhajt fel, amikor kezébe veszi a gödöllői útikönyvet és kinyitja, ahol a szoborról készült fotót látjuk. Azután tovább lapoz, és újra belelkesedik: – Az én Erzsébetem! A hatvanas években ugyanis a megrongált királynészobor helyreállításán fáradozott.” – folytatódott az említett cikk a Gödöllői Szolgálatban.
1987. december 7-én, a királyné születésének közelgő 150. évfordulójára összeállított visszaemlékezésében Csiba József felidézte, hogy az 1951-ben ledöntött és Gödöllőről elhurcolt szobor közel 13 évig hiányzott az Erzsébet-parkból. „1964- ben a községi tanács végrehajtó bizottsági ülésén Berze Á. János titkár említést tett, hogy a tanácstagi beszámolókon egyre többen kérdezik, mi lesz az Erzsébet királyné szoborral. Berze Á. János észrevételéhez többen szóltak. Budai Zoltán párttitkár felé magam jegyeztem meg: Gödöllőn a lakosság a jó királynénak emlékét kívánja őrizni és elismerni a művészi alkotást. Tury Nagy Sándor tanácselnök megjegyezte, nem lát semmi kivetnivalót abban, hogy a szobor visszaállíttassék. Javasolta, hogy minden külső ünnepség nélkül állíttassék vissza. Berze Á. János javasolta, hogy Csiba József vegye kezébe a visszaállítás munkáját. Megjegyeztem, abban az esetben vállalom, ha a VB. határozatban bíz meg. Bárki megkérdezheti, hogy a köztéri szobor visszaállítását ki engedélyezte. Megbízás esetén néhány hónap múlva áll a szobor a helyén, hangsúlyoztam”. Ez a pillanat 1964. június 6-án, 18 óra 56 perckor következett be.
A visszaemlékezésben mindazok neve is szerepel, akik részesei voltak a felújításnak és a felállításnak. Az sem véletlen, hogy Csiba József sok emberrel tudott együtt dolgozni – mert sok embert ismert. Ebben bizonyára szerepet játszott az is, hogy Kódó Sándorral és Barna Ottóval hármasban számos utcában ők kötötték rá a házakat az elektromos hálózatra. Itt érdemes megemlíteni azt a történetet is, melynek végén egyetlen délután 33 hírrel kopogtatott a Pest Megyei Hírlap szerkesztőségének ajtaján. Vasutas szakszervezeti titkárként Jóska bácsi megkérte az egyik értekezlet résztvevőit, írják le egy papírra, mire készülnek a falujukban. Ezekből dolgozott az ügyeletes szerkesztő a következő héten. Csiba József tudósította a lapot arról, hogy 1969. április 25-én az Alsóparkban 54 Celsius-fok hőmérsékletű vizet termeltek ki a Vízkutató és Fúróvállalat debreceni egységének dolgozói – akik esténként a Csiba családnál nézték a tévét, és nem gördítettek akadályt az elé, hogy a családfő megfürödjön a Rákos-patakba engedett meleg vízben.
Nagy szerelmese volt a sportnak. A járási majd körzeti bajnokságok szövetségi napjainak elmaradhatatlan szereplőjeként hozta-vitte és írta a híreket. Figyelemmel kísérte a sportolói pályafutásokat az atlétikától a postagalambsportig. Dolgozószobájának íróasztalán az üveg alatt ma is szeretett családtagjainak fényképei sorakoznak.
Díszpolgár
Csiba József, aki 1986-ban kapta meg a Gödöllő Város Díszpolgára kitüntetést, 2003. október 11-én hunyt el. Felesége, Sáray Klára, akivel 1948-ban házasodtak össze és gyermekei – József (1948), Erzsébet (1949) és Csaba (1954) – büszkén őrzik emlékét annak az embernek, aki sokat tett azért, hogy további jelentős személyekről is megemlékezzen a gödöllői helytörténet-írás.
