„Vitéz Orosz János lovas testőr” változatai közötti eltérés
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| (2 közbenső módosítást ugyanattól a szerkesztőtől nem mutattunk) | |||
| 23. sor: | 23. sor: | ||
{| | {| | ||
|- | |- | ||
| [[Kép:orosz01.jpg|thumb|right|150px|]] | | [[Kép:orosz01.jpg|thumb|right|150px|vitéz Orosz János]] | ||
| [[Kép:orosz02.jpg|thumb|right|150px|]] | | [[Kép:orosz02.jpg|thumb|right|150px|Levelezőlap Orosz Jánosnénak]] | ||
|} | |} | ||
'''Visszatérés a [[Családtörténetek]] szócikkhez''' | |||
[[Kategória:Tematikus évek]] | [[Kategória:Tematikus évek]] | ||
[[Kategória:A régi Ház – 2014 „Kezdet és vég”]] | [[Kategória:A régi Ház – 2014 „Kezdet és vég”]] | ||
A lap jelenlegi, 2017. április 18., 14:04-kori változata
Vitéz Besse Aladár anyai nagyapja Orosz János vitéz, lovas testőr, tiszthelyettes. 1888-ban született Martonoson. Tényleges katonai szolgálatra 1912. június 6-án vonult be a 8. hadezredhez. Az I. világháború alatt mind a három frontot megjárta. 1914. július 29-én a szerb frontra vitték, ahol részt vett a sabáci ütközetben. Utána az orosz frontra került. Ott a lembergi ütközetben harcba. 1914. szeptember 13-án 10 huszárral felderítő szolgálatra küldték, ahol 3 sebesültszállító kocsit mentett meg, amiért őrmesterré léptették elő. 1916 végén a román harctérre vitték. Ott 1917. június 4-én a Kukul-hegy elfoglalásánál megsebesült. Felgyógyulása után Marosvásárhelyre vezényelték kiképző altisztnek, majd Bruck-Királyhidán géppuska szakaszparancsnoki iskolát végzett. 1917-ben az olasz frontra került, ahol az összeomlásig harcolt. 1918. november 3-án olasz hadifogságba esett, ahonnan 1919. november elején tért haza. 1923-ban avatták vitézzé.
Katonai kitüntetései
- I. osztályú ezüst vitézségi érem
- Károly Csapatkereszt
- Sebesülési érem
- 1912-13. Szolgálati Kereszt
- Magyar Ezüst Érdemérem
Hanganyag
Orosz János háborús emlékeit hanganyag formájában is meg lehet hallgatni
Levelezés
Visszatérés a Családtörténetek szócikkhez
