Hadifogság

Az I. világháború meglepte a hadviselő feleket, a háború elhúzódása, a bevetett erők nagysága elképzelhetetlen nagy számú hadifoglyot jelentett. A hadifogoly táborokban a foglyok saját szórakozásukra gyakran alakítottak zenekarokat, színtársulatokat, amelyek előadásait a táborlakok és a civilek is látogathatták. Kézzel tábori újságot írtak, főleg a tiszti táborokban tudományos és művészeti körök alakultak, nyelvtanfolyamokat, előadásokat tartottak. Néha sportegyesületet alakítottak, kedvelt volt a futball. Sokan írtak verset, töltötték az időt fafaragással.

Orosz fogság

A Monarchia az orosz fronton vesztette el legtöbb emberét, 1, 1 millió hadifoglyot. Oroszország nem volt felkészülve ekkora tömegek elhelyezésére, ezért továbbszállították őket Turkesztánba, Szibériába. A foglyok elhelyezése, élelmezése és egészségi ellátása messze elmaradt a nemzetközi előírásoktól: fapriccsen aludtak, takarójuk, szalmazsákjuk nem volt, sokszor még a ruhájuk, cipőjük is hiányzott. Gyenge volt az élelmezésük, nem tudtak tisztálkodni és elégtelenül fűtöttek. Dúltak a járványok, a halálozási arány néha meghaladta az 50 %-ot. Elvileg 800 gramm kenyér; 100 gramm hús ás 100 gramm kása volt a fejadag, de rossz minőségű volt az élelem és a parancsnokság sokszor a saját zsebére dolgozott. A foglyokat a bevonulások miatt kiesett munkaerő pótlására munkára vezényelték: mezőgazdaságban, bányákban, gyárakban, vasútépítésen. Az orosz lakosság sokszor fordult a munkaalkalmat csökkentő hadifoglyok ellen. Hasonló viszonyok uralkodtak a szerb és román hadifogoly táborokban is, bár itt lényegesen kevesebb magyar katona élt, 80 ezer és 25 ezer fő.

Olasz fogság

Lényegesen kedvezőbb volt a sorsa azon katonáinknak, akik olasz fogságba kerültek, összesen 440 ezer fő. Az éghajlat is kellemesebb volt és a népesség műveltsége kizárta a fenti körülményeket. 5-6000 fős barakktáborokban éltek a hadifoglyok, szalmazsák, párna és ágynemű is volt. Hetente egyszer zuhanyfürdő volt és gyakran fertőtlenítettek. A tisztek illetményt kaptak, a legénység természetbeni ellátásban részesült. Itt is jellemző volt a munkára adás, de cserébe magasabb fejadag és némi fizetés is járt. Hasonló "jólét" uralkodott a francia hadifogoly táborokban is.

Történet az olasz fogságból

"Az anyai nagyapám az olasz frontra került és amit a fogságról mesélt, a megmaradt bennem. Mert egy szigetre vitték őket a többi hadifogollyal együtt és ott egy narancsültetvényen dolgoztak. vérnarancsot termeltek, azt szüretelték. És ház ott ilyen katonaviselt emberek játszadoztak, egymást elkezdték dobálni vérnaranccsal, hát úgy i nézhettek ki. És akkor ez a gazda, akkor ez valamilyen uraságféle lehetett, mert kastélya volt, és látta, hogy ezek mit csinálnak. Egy humánus ember lehetett, kérdezte, hogy hát akkor most ez itt micsoda? Mondták nagyapámék, hogy ezt Magyarországon paradicsomcsatának hívják. És akkor ez lett ennek a vége, hogy vasárnap délután a kastélynak a teraszára kiült ez az úri család, odavitettek pár rekesz vérnarancsot és a hadifoglyoknak egymsat kellett dobálni vele. És a háziak jót vidultak, hát ez volt a délutáni elfoglaltságuk, szórakozásuk."

(Forrás: vitéz Besse Aladár memoárja, meghallgatható: vitéz Besse Aladár memoárja, meghallgatható hanganyag formájában is. (Besse Aladár huszár története vitéz Orosz János élményei után következik 4:20-nél) )