Medgyaszay István

Medgyaszay István

Medgyaszay (szül. Benkó) István (Budapest, 1877. augusztus 23. – Budapest, 1959. április 29.) építész, szakíró. Műveiben a népi, elsősorban az erdélyi építészet elemeit használta fel, de hatott rá a Távol-Kelet építészete és előfutára volt az organikus építészetnek is.

Életútja

1877-ben született Budapesten. Eredeti neve Benkó István, édesanyja Kolbenheyer Kornélia, Kolbenheyer Mór soproni evangélikus lelkész lánya. A nagyapa Arany Jánossal levelezett, Petőfi Sándort vendégül látta házában. Anyai nagyanyja Medgyaszay Kornélia, akinek családi nevét Benkó Károly gyermekei, így István is felvették. Édesapja is építész, ipariskolai tanár volt. (Érdemes róla megjegyezni, hogy az első magyar – nyergesújfalui – cementgyár megalapítójaként tartjuk számon, valamint kísérleti betonépítményeivel részt vett az 1873-as párizsi világkiállításon.) Apja korai halála után már fiatalon kőművesinasként dolgozott. Saját bevallása szerint „az így közvetlenül szerzett gyakorlati érzékem egész pályámra lényeges befolyással volt.”

Munkássága

Műveiben a népi, elsősorban az erdélyi építészet elemeit használta fel, de hatott rá a távol-kelet építészete is, és előfutára volt az organikus építészetnek is. 1893-1896 között a budapesti Állami Ipariskola építészeti szakosztályán tanult. Egy évet Francsek Imre tervezőirodájában dolgozott. 1898-ban befejezte az Állami Főreáliskolát, leérettségizett. A következő évben már Bécsben dolgozott, majd ugyanott beiratkozott a Képzőművészeti Akadémiára ahol Otto Wagner növendéke lett. Ezzel egyidejűleg a bécsi Műszaki Főiskolára. 1902-ben két év után átiratkozott a budapesti Műegyetemre. 1903-ban Nemzeti Panteonjának első tervével elnyerte az Akadémia Gundel-díját. A következő évben megszerezte mérnöki oklevelét.

1904-1906 között az egész országban és Székelyföldön, majd Németországban, Svájcban, Franciaországban járt tanulmányutakra. 1905-ben bekapcsolódva a Malonyay-féle néprajzi szintézis gyűjtőmunkájába, a népi építészet egyszerűségének és célszerűségének hatása alá került, és életcéljául tűzte ki a szecesszióval megjelenő új építészeti igényeknek és anyagoknak, jelesül az ekkortájt felfedezett vasbetonnak a magyaros stílustörekvések jegyében történő hasznosítását.

Munkásságát 1952-ben ő maga így foglalta össze: „Tervpályázaton nyert első díjaim, illetve felépített tervezéseim: 5 kórház, 13 iskola és gimnázium, 8 színház, 6 bérházcsoport, 3 múzeum, 4 városszabályozás, kiállítás Lembergben és a Margitszigeten 13 pavilon. Terveim szerint épült Kazár bányászközség és a bányásztelep Gyöngyösön, Állami Opera átépítése, Műcsarnok helyreállítása, Venezia. A Műegyetemen 20 éve tartottam, mint rendk. tanár előadásaimat népi építészetünkről, melynek üde hangulatát városi épületeimen is megőrizni törekszem.”

Gödöllő

Művészházak

Koncepcióját első ízben a Gödöllői művésztelep számára 1906-ban épített két műteremházán valósította meg: a népi-nemzeti hagyományokat egyéni felfogásban megjelenítő villák kubisztikus formarendjükkel és puritán felületképzésükkel a századelő magyar építészetének legkorszerűbb alkotásai.

A Gödöllőn letelepedő művészek saját életvitelükben is igyekeztek megvalósítani a művészet, a munka és az élet harmonikus egységét. Ezt a célt szolgálták Medgyaszay műteremházai is. Az angol stíluselemeket és magyar népművészeti motívumokat egybeötvöző házak jellegzetessége, hogy a tervező a természetes építőanyagokat (fa, kő, tégla) a maguk szépségében hagyta érvényesülni.

A Nagy Sándor-ház téglafalainak síkját áttört mintázatú mellvéd, faragott faoszlopok, valamint szokatlan elrendezésű és méretű ablakok tagolják. A belül faburkolatú épület földszintjének központja a társalgó. A hatalmas, napfényes műterem és a hálószoba az emeleten kapott helyet. Ő építette a Nagy Sándor szomszédságában lakó Leo Belmonte házát is, de készített tervet a szövőiskola épületéhez is, ami azonban nem valósult meg. Két tervlap maradt fenn róla: az utcai homlokzat és a hosszmetszet. A hosszú előkertet egy három oldalon fallal körbevett, középen nyitott oszlopcsarnok követi pihenőkerttel. Az utcai homlokzat bejárata felett sgrafitto díszítést láthatunk. Az utca felőli zártságot a kerítésfalon elhelyezett körablakok oldják.

A Medgyaszay István a legtöbbet 1904-1907 között dolgozott együtt a gödöllői művészekkel, ekkor tervezte és kivitelezte Nagy Sándor és Leó Belmonte műteremházát. Munkáját a következő évtizedekben is meghatározta az az ars poetica, ami közös volt a gödöllőiekével, és amit a kultúra és a közösség újra-összekapcsolásának céljával jellemezhetünk. Ezekben az években a magyar népi formakincs ázsiai eredetét nyomozva Nyugat-Európa keleti gyűjteményeiben kutatott, miközben néhány hónapig F. Hennebique-nek, a vasbetonépítés francia úttörőjének párizsi irodájában dolgozott. Itt készítette el az 1907-ben kivitelezett, tisztán vasbetonszerkezetű veszprémi színház terveit, amelynek szakmai és művészi eredményeiről szóló beszámolójával nemzetközi elismerést keltett az 1908-as bécsi építészkongresszuson.

1908-ban már több szabadalma volt: foglalat nélküli izzólámpa, színházi ajtózár (1909), vasbeton mennyezet (1910). Ettől kezdve ötvözte a népi formaelemeket a vasbeton technológiájú építészettel. 1911-ben Egyiptomban és Szudánban tanulmányozta a Nílus-menti ókori kulturális emlékeket. 1915-ben önként frontszolgálatra jelentkezett. 1927-től műegyetemi magántanár volt. 1930-tól a Magyar-Indiai Társaság társelnöke. 1932-ben indiai tanulmányútra ment, ahol sokat merített az ősi keleti építészetből. 1939-től egyetemi nyilvános rendkívüli tanár. 1947-től életjáradékot kapott a Magyar Köztársaságtól. 1949-től, a szocialista kultúrpolitika kezdetétől meghurcolták pártonkívülisége miatt. 1956-ban nyugdíjrendezési kérelmet nyújtott be, amit csak egy évvel később fogadtak el. 1959 áprilisában megszüntették munkaviszonyát, rá három hétre meghalt.

Művei (Válogatás)

Tervek, épületek

Mátraháza: Turistaszálló (ma: Pagoda Pihenő Panzió)

• Forrástemplom (1899) – nem épült meg
• Budapest, Nemzeti Panteon, Szent Gellért-hegy (1900-1903, 1906) – nem épült meg (Monumentális terve máig sem valósulhatott meg, annak ellenére, hogy tervváltozatai 1903 és 1923 között öt európai városban kaptak kitüntetést.)
• Gödöllő: Művészházak, (1904-1906)
• A milánói nemzeti iparművészeti kiállítás pavilonja (1906) - elpusztult
• Veszprém: Kaszinó, (1907-1908) – nem épült meg
• Sopron: Színház, átépítés (1908-1909)
• Moson, Berekszó, Resicabánya: Népiskolák, (1909)
• Rárósmúlyad: Szent Erzsébet templom (1910)
• Budapest: Nemzeti Színház, tervpályázat első díj (1913) – nem épült meg
• Budapest: Operaház, átépítés (1912)
• Miskolc: Színház, átépítés (1922)
• Kenderes: R.kat. templom, átalakítás (1922)
• Mátraháza: Turistaszálló (ma: Pagoda Pihenő Panzió), (1927)
• Budapest: Bérházházcsoport, Kiss János altábornagy u. 55-59. (1927-1929)
• Mátraháza: Bán Szálló, (1937)
• Budapest: Nemzeti Emlékcsarnok, Hármashatár-hegy (1933) – nem épült meg

Írások

Medgyaszay István: Templomstílusok

Benkó István néven

• Körösfő (1905)
• Egy-egy székely házról, faluról (1905)
• Népünk művészetéről (1906)

Medgyaszay István néven

• A vasbeton művészi formáiról (1909)
• A hun-magyar ókori művészet. Székfoglaló beszéd (1927)
• Művészet és népművészet (1942)
• Templomstílusok (1993)
• Keletre magyar! Medgyaszay István 1932-es indiai útja során készített fotóinak kiállítása (1997)
• Több cikk a Városok Lapja című folyóiratban (1906-1948), amelynek munkatársa volt

Emléke

• Medgyaszay István sírja Budapesten. Farkasréti temető: 2-1-19/20.
• Veszprémi Színház Archív képei
• Nevét viseli a veszprémi Medgyaszay István Szakképző Iskola és Kollégium
• Posztumusz Ybl Miklós-díj, (2010)

Forrás

• Kathy Imre: Medgyaszay István. Budapest; Akadémiai Kiadó, 1979.
• Gellér Katalin, Keserű Katalin: A Gödöllői művésztelep. Budapest; Corvina kiadó, 1987.
• Tasnádi Attila : Medgyaszay István (Artportal)
• Gödöllői Városi Múzeum: A Gödöllői Művésztelep
• Fábry Katalin, Vukov Katalin: Népi formakincs és modern szerkezetiség Medgyaszay István épületein
• Wikipedia Wikipedia/Medgyaszay István